Magyarország területeinek elvesztéséért egyedül Károlyi Mihály vádolható?
válasza:Egyrészt nem ő eresztette szélnek, hanem Linder Béla.
Másrészt hiába volt számszerűleg ennyi katonánk, egyáltalán nem voltak harcképesek. Mindenkinek elege volt a háborúból, a rengeteg halottból, szóval sok harcértékük nem volt. A románok Dobrudzsában szépen kiheverték a háborút(a Tanácsköztársaság offenzívája rendkívül gyorsan befuccsolt ellenük), a szlovákok nem harcoltak, csak a jól motivált csehek (akik egyébként tényleg nem voltak túl erősek, az északi hadjárat meglepően könnyen ment ellenük), a szerbeket meg nagy erővel támogatták a franciák. A nem magyar lakosságú területek menthetetlenek voltak, tekintve, hogy a lakosság a hódítók pártján állt. Az antant pedig már rég eldöntötte 1920-ra, hogy a régi Magyarországnak vége, semmit sem tehettünk. Károlyi próbálta menteni a menthetőt azzal, hogy igyekezett az antant kedvére tenni, nem az ő hibája, hogy senkit sem érdekelt. Nem volt erőskezű vezető, ez tény és túlságosan idealista volt egy ilyen időszakhoz, de Trianon nem az ő hibája, Magyarországon akkor éppen senki sem volt aki meg tudta volna akadályozni, vagy akár csak jobbítani a kialakult helyzetet. Az, hogy átadta a hatalmat a kommunistáknak vitatható morálisan, de Trianon nem is az ő hibájuk.
Igen, valóban Linder volt aki leszereltette a hadsereget, de ő hadügyminiszter volt, és általában az útasítások fentről jönnek. Nem hinném, hogy egymaga dönthetett ebben a kérdésben. Tény, az volt a tervük, neki is és Károlyinak is, hogy újjászervezzék a hadsereget. De ezzel elszalasztottak egy fontos lehetőséget, éspedig a meszálló csapatok határon kivül tartásást. Ellenállás nélkül vehették kézbe Erdélyt, és menetelhettek egész a Tiszáig.
A közös hadseregben, melynek tisztikara nagyrészt Károlyi-ellenes volt, eredetileg is csak a magyarországi kiegészítésű ezredek negyedében volt 75%-nál magasabb a magyar katonák aránya, azonban ez a haderő az 1918-as honvédelmi miniszter, Szurmay Sándor tábornok szerint teljességgel elég lett volna a történelmi Magyarország határainak megvédésére.
Tehát Szurmay Szerint is lehetséges lett volna megvédeni az országot.
Az első világháború katonai szakírója, Julier Ferenc így vélekedett:
Magyar szempontból bizonyára az lett volna a helyes, ha október 20.-a után minden magyar csapat a lehető leggyorsabban hazavonul, hogy megvédje az országot. De még a dinasztia érdeke is ezt parancsolta. Magyarország volt a monarchia harci akaratának és kitartásának legelső támasza, Magyarország volt a monarchia politikailag erősebb fele. A monarchia már a világháború alatt sem állhatott volna meg Magyarország nélkül. A világháború alkonyán pedig már csak Magyarország képviselt erőegységet. Ezért minden katonai erőfeszítésnek Magyarország védelmére kellett volna irányulnia. A nagy haderő azonban szinte megbabonázott állapotban várt az olasz fronton és ahelyett, hogy a megvédelmezendő területekbe visszasietett volna, ami közvetlenül október 20-a után, bár igen nagy anyagveszteséggel, de még tűrhető rendben - és bizonyára hasonlítatlanul jobb fegyelemben, mint 10 nappal később az ellenség nyomása alatt - megkezdhető lett volna, megérthető okok nélkül elfogadta az utolsó csatát, amelynek elvesztése alig lehetett kétséges. Csatavesztés a fegyverszünet és béketárgyalás előtt csak hátrányos lehetett."
És azért azt tegyük hozzá, hogy az sem mindegy hogy milyen pozícióbol és honnan vesszük fel a harcot az ellenféllel. Nem mindegy, hogy a már Tisza vonaláig előrenyomult románokkal harcolunk vagy Kárpátok gerincén.
válasza:Mint írtam, Károlyiék nem akartak ellenkezni az antanttal, mert azt remélték, hogy teljesítik a kéréseit, akkor Magyarország kevesebb veszteséggel megúszhatja békekötést. Ezért nem védekeztek a Kárpátokban, hanem visszavonultak a demarkációs vonal mögé, ugyanis bíztak abban, hogy a románok és a szerbek is betartják az antant utasításokat. Mint írtam, Károlyi idealista volt és naív, tehát alkalmatlan az ország vezetésére, de nem szándékosan tett rosszat, nem állt szándékában elárulni senkit. Azért meg, hogy 20-a után nem vonultak haza a magyar csapatok, ne Károlyit hibáztassuk, még nem is ő volt hatalomban akkor.
Politikailag pedig, pont hogy Magyarország volt a Monarchia gyengébb fele, pont ezért történt Trianonban az, ami. Semmi külképviseletünk nem volt, azt mind az osztrákok intézték, az antant kb. semmit nem tudott Magyarországról, míg időközben a csehek, románok, szerbek szilárd képet alakítottak ki a nyugati politikusokban a Kárpát-medencei viszonyokról, persze az ő szemszögük alapján. katonailag és gazdaságilag is mi voltunk az elmaradottabbak.
1914 előtt kellett volna okosnak lenni, 1918-19-20-ra már jószerivel mindegy volt. Ha a románokat mégis sikerül visszaverni, a franciákkal kiegészült szerbeket már nem. És akkor ott vannak a csehek. Egy háromfrontos harc biztos bukás lett volna.
Dehát akkoriban azért mindenki tudta, hogy a románoknak, szlovákoknak mire fáj a foguk hiszen a területi igényeiknek már jóval a világháború kitörése előtt hangot is adtak, amelyet sajnos dölyfös vezetőink nem vettek komolyan, sőt gúnyolódtak rajtuk. És az antant és kis antant közötti egyezségről is biztosan tudomást szereztek Magyarországon is.
Másrészt történészek korabeli tábornokok egybehangzó véleménye szerint sokkal több esélye lett volna Magyarországnak megtartani a történelmi határokat közvetlen a háború lezárta után, mint amennyi esélye volt visszaszerezni azt a Tiszától indulva.
Más kérdés, hogy a nemzetiségi kérdést meg kellett volna oldani már jóval a világháború kitörése előtt, rögtön a kiegyezés után, mert a legveszélyesebb volt nemzetbiztonsági szempontból. Tudott dolog volt, hogy a románok a románlakta területek egyesítéséről álmodoztak, hogy a szlovákok és szerbek is függetlenedni akarnak. Véleményem szerint keményebbnek kellett volna lennie a magyar vezetésnek, amit talán nem túl szép kimondani de mindig is az ország biztonsága és területi integritása kellett volna hogy elsődleges cél legyen.
válasza:A keménységen nem értek semmi többet mint amit a románok meg szlovákok értettek. Pusztán annyit kellett volna a 19 ik században tenniük a magyar politikai vezetőknek mint amit a román és szlovák vezetők megtettek a 20. században. Betelepítés és széttelepítés. Ott volt a mai MO területe ahol a magyarok tömbben éltek és ott voltak a perifériák ahol a kisebbségek éltek többségben. Lakosságcserét kellett volna végrehajtani, erdélyből és felvidékről betelpíteni úgy 2 millió kisebbségit, persze nem ugyanabba a megyébe mindent, hanem szétszórtan. A magyar alföldről pedig be erdélybe és felvidékre. Nem mondom, hogy egyáltalán nem volt példa ilyesmire, azt mondom, hogy nem volt eléggé hatékony. 50 év elteltével még mindig ugyanazok az arányok voltak, a kisebbségek nagy ütemben szaporodtak és 80%-uk még csak nem is beszélte az ország nyelvét.
Ezenkívül akinél felmerül az országhoz való hűtlenség gyanúja, rögtön kitiltani az országból és "hazaküldeni".
Trianon után a szlovák, román, szerb vezetés megmutatta hogyan is kell ezt csinálni, nem szabad finomkodni. A románok 40 év alatt 1,5 millió románt telepítettek be a királyságból erdélybe. Számuk 2,5 millióról 5 millióra növekedett 50 év alatt.
A szlovákok pedig magyarokat fosztottak meg vagyonuktól, szabadságjoguktól, emberi mivoltukat tiporták porba és toloncolták ki őket szülőföldjükről.
Ráadásul még bírálat sem érte őket nyugati országok vagy szervezetek részéről.
Véleményem szerint nagyon rossz stratégiát alkalmaztak, mert hatékony sem volt és ráadásul magára haragította a kisebbségeket a magyar vezetés.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!