Mi is akkor a humanizmus?

Túl tág fogalmat adtál fel.

Annyi különböző lehetéges módon használták a szót más egyének (sokszor még az azonos korban élők is), hogy értelmes válasz lehetetlen, ha nem mondod meg közelebbről, hogy melyikükre gondolsz.

Például a 2. században Aulus Gellius latin nyelvtudós arra panaszkodott, hogy azok, akik a "humanitas" szót úgy használják, mint jótékonyság, jóakarat mások felé, hibásan használják, és a műveltségre, a kultúrált embertől elvárható tudományokban/művészetekben való jártasságra kellene alkalmazni. Gelliustól vették át aztán ezt a felfogást az olasz reneszánsz humanisták, de ők a szót továbbra is mindkét jelentésre használták. Ciceró szerint például ami az embert megkülönbözteti a vadaktól, az a törvénynek való engedelmesség és hogy a nézeteltéréseit megegyezéssel, ne erőszakkal oldja meg. Tehát a fogalom magába olvasztotta mind a műveltséget, mind a jótékonyságot/kedvességet.

Aztán jött a nagy francia forradalom, ahol úgy kezdték értelmezni a szót, mint az emberi és a természetfeletti dolgok elkülönítését. Tehát mondjuk az erkölcsi törvényeket nem valamilyen vélt természetfeletti parancs vagy hagyomány, hanem az emberek igényei kell hogy megszabják. A 18. századi felvilágosodás a klasszikus műveltséget és művészeteket mint igényt szinte kizárja a fogalomból.

Aztán az 1933-as Humanista Nyilatkozat (Humanist Manifesto) Chicago-ban, amin filozófusok és vallástudósok vesznek részt, úgy határozza meg, mint olyan filozófia, ami az ésszerűséget (racionalizmust), az etikát, a társadalmi és gazdasági igazságosságot helyezi középpontja, és elutasítja a vallásos dogmát, mint a döntéshozás és az erkölcs forrását.

Manapság, amikor valaki ateistának vallja magát, sokszor hozzáteszi, hogy "szekuláris humanista". Erre azért van szükség, mert maga az ateismus nem filozófia, csak vallással kapcolatos álláspont, nem alkalmas rá/nem állítja, hogy morális döntésekről bármit állítani tud. A szekuláris humanizmus (szekularizmus=állam és vallás szétválasztása a törvényhozásban) viszont igen, és ugyanúgy az erkölcsöt az emberek hajlamai, igényei és kötelességei alapján határozza meg. (Ellentétben a hagyományra/szent szövegekre alapító vallásos erkölccsel.)