Ha a '48/49-es szabadságharcot megnyertük volna orosz intervenció nélkül, akkor miért bukott el a Rákóczi szabadságharc?

Azért volt 130-140 év a kettő között. Ennyi erővel meg lehetne kérdezni, hogy ha 1552-ben megvédtük az egri várat a törökkel szemben, akkor miért foglalták el mégis a törökök 1594-ben? Vagy Nándorfehérvárt megvédtük 1456-ban, akkor miért esett el 1521-ben?

Azt akarom ezzel mondani, hogy nem lehet magyarázni, összehasonlítani a Rákóczi-szabadságharc bukását a későbbi korok hadi sikereivel.

De hogy a kérdésre is megpróbáljak válaszolni: a 17-18. század fordulóján egy nagy háborús időszak után volt Magyarország. Ipar sehol nem volt, gazdaság sehol nem volt, minden le volt tarolva, a földdé volt egyenlővé téve. Az ország ki volt vérezve, a demográfiai mutatók a mélyponton voltak. Épp hogy kiverték a törököket innen, egy hosszú, rendkívül véres háborúban, aminek az ország lakossága itta meg a levét. Ráadásul a stratégiai pontok, fontosabb városok és várak Habsburg-kézen voltak, és a Habsburgok haditechnikailag is fölényben voltak, szervezettségben stb. a magyarokkal szemben. Azt lehet mondani, hogy a magyar hadak csak portyázásokra, utánpótlási vonalak elvágására, az ellenfél zaklatására stb. voltak képesek, de nyílt mezei ütközetre nem nagyon. Amikor ilyenre sor került, majdnem mindig vereséget szenvedtünk.

Az 1848-as Magyarország teljesen más volt, mint az 1703-as (és a Habsburg Birodalom is más volt). Az ország területén akkor már régóta nem volt háború, megjelentek az ipar csírái is (bár elég sovány mértékben), és úgy általában az ország sokkal konszolidáltabb volt. Most nem akarom felsorolni, hogy mi vezetett az osztrákok elleni sikerhez, de az én véleményem szerint a legfontosabb tényező az volt, hogy az egymás ellen küzdő seregek tisztjeit ugyanott képezték ki. Az a helyzet, hogy a hadászat teljesen más volt, mint Rákóczi idején, és ha volt tiszt, volt fegyver és volt emberanyag, akkor egy tehetséges fővezér tudott belőle ütőképes sereget varázsolni. Ezt tette pl. Görgey Artúr is, aki ugyebár a császár seregében kapta a katonai kiképzését.

Schwechatnál pl. azért szenvedtünk vereséget, mert a népfelkelő parasztok egyből szétfutottak, amikor elkezdtek dörögni az ágyúk. Görgey ezeket haza is zavarta, miután ő lett a főparancsnok. A felvidéki hadjárat során azonban az emberanyagából egy eléggé ütőképes haderőt tudott kiképezni, ami a szuronyrohamra, parancsok követésére, összehangolt hadmozdulatokra is képes volt - ennek lesz majd az eredménye a tavaszi hadjárat fényes sikertörténete. Azok a tisztek viszont, akik nem voltak katonailag képzettek (pl. Perczel Mór) a császári katonák ellen soha nem tudotak sikeresek lenni. Perczel mindig vereséget szenvedett, még Jellachichtól is - ő csak a szerb felkelés ellen volt hatékony, mert a szerbek is csak népfelkelők voltak többnyire...

Erdély a terepviszonyok miatt pedig alkalmas volt a gerilla-hadműveletekre (mint Rákóczi idején),aminek mestere volt Bem apó. Bem sem nagyon ütközött meg az ellenséggel, a katonái sem lettek volna ehhez elegendőek, de mégis megtisztította Erdélyt a császáriaktól és a román népfelkelőktől. És az erdélyi sikerek is Bemhez köthetők - tehát összességében az volt a siker kulcsa, hogy voltak 1848-49-ben zseniális tábornokaink.

Bár a tisztikar széthúzása, a hadsereg vezetésében lévő súlyos ellentétek, a politika beleszólása a hadsereg ügyeibe és intrikái, az ipari elmaradottság miatt igazából előbb-utóbb szerintem a Habsburgok is leverték volna a 1848-49-es mozgalmat. Mert azért jegyezzük meg, hogy igaz, hogy az oroszok elég sok katonával betörtek és elárasztották Erdélyt is stb. - viszont Haynau főserege verte szét a magyar fősereget. Görgeyt az oroszok betörése nélkül is mellőzni akarta Kossuth, aki a tehetségtelen tábornokokat, Perczelt, Dembinszkit, Mészáros Lázárt stb. preferálta, akik szintén állandóan vereségeket szenvedtek a császáriaktól.

A 48-as szabadságharcot sem biztos, hogy megnyertük volna, ha az oroszok nem avatkoznak közbe.

[link]

Az előttem szólók szépen megérvelték, miért problematikus a kérdés. Ami helyett két másikat érdemes megválaszolni.

1) Miért zajlott a '48/49-es szabadságharc katonai szempontból úgy, ahogyan?

A fentiekben ez is kifejtésre került. Az értékelésénél annyit viszont még érdemes hozzá tenni, hogy a '48-as forradalmak közül a miénk szabadságharccá is fejlődött, és így a legtovább tartott. (A németországiakat hamar leverték.) Illetve hogy az áprilisi törvények miatt ez tekinthető az egyik legsikeresebbnek. (Talán csak a párizsi forradalom volt eredményesebb.)

2) Miért bukott el a Rákóczi szabadságharc?

Az említetteken túl érdemes a külső (diplomáciai) és a belső (társadalmi) viszonyokat is felvillantani. Ekkor nem kaptunk diplomáciai és katonai segítséget a külföldtől. (XIV. Lajos noha ígérte, a spanyol örökösödési háború kimenetele miatt végül nem volt már érdeke a Habsburgokat támadni.) Illetve, hogy nem állt a szabadságharc mögött osztatlan társadalmi támogatás. A nemesség jelentékeny része már ekkor Bécs felé húzott, illetve (a jobbágyság reformjától tartva) nem támogatták a szabadságtörekvéseket. És ennek a nemességnek a súlya birtokai révén leküzdhetetlenül nagy volt.

1848-49 még annyira sem volt külföldi támogatója (katonailag és politikailag sem) a magyar szabadságtörekvéseknek mint Rákóczi idején. Mondhatni, Rákóczinak egy fokkal talán nagyobb külpolitikai mozgástere volt mint Kossuthéknak. Ennek az az oka, hogy az 1700-as évek elején több európai nagyhatalom volt érdekelt a Habsburgok gyengítésében mint a 19. század közepén.

A belső támogatás kérdésében pedig talán 1848-ban rosszabb volt a helyzet, mivel ekkor már a nacionalizmus miatt elég sok magyarországi nemzetiség egyszerűen ellenünk fordult, míg ez a Rákóczi idején még nem jelentkezett. Szerintem Rákóczi tehetségesen tartotta egy platformon a nemességet és a parasztságot, sokkal több sikert ért el ezen a téren mint pl. a lengyel szabadságharcosok. Amíg sikeres hadi vállalkozásokat hajtottak végre, addig nagyjából együtt is működtek e társadalmi rétegek. És egyébként a 48-49-es mozgalmak idején sem volt mindegyik magyar nemesi család a szabadságharc mellett, elég sokan császárhűek maradtak. De olyan is volt, hogy egyes tagok az egyik, mások a másik fél mellett harcoltak. Görgey Arthúr bátyja, Görgey Guidó pl. a bécsi pénzügyminisztérium hivatalnoka volt.

Azért mert a turáni átok szerint -ami a megtörténte óta kiválóan működik-mi minden háborút elveszítünk.

Mert soha nem tudunk összefogni és egy irányba húzni.

Minket nem bántanak, csak egyszerűen ostoba hülyék vagyunk.Ez a végzetünk.

Hermann Róbert magyar szabadságharc legjobb katonai szakértője, és szerinte a szabadságharcot megnyerhettük volna, ha az osztrákok nem kaptak volna segítséget. Ezt az osztrák vezetés jól tudta, és azért hívta be az oroszokat. Egy előző hozzászóló azt írta, hogy az osztrákok az itáliai frontról Magyarországra irányították volna seregeiket, mert ott befejeződtek a harcok. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a magyar kormány pedig Erdélyből irányíthatta volna oda Bem erdélyi hadseregét (mert ha nem jöttek volna az oroszok, akkor nem lett volna szükség rá ott), amely a magyar hadsereg egyik legsikeresebb és legütőképesebb része volt, és ez kiegyenlítette volna az itáliai osztrák sereg beavatkozását. Hermann Róbert Az 1848-49-es szabadságharc nagy csatái című könyvében rámutat arra, hogy az orosz intervenció bekövetkeztével a magyar seregek csak ott kerültek hátrányba, ahol az orosz csapatok is részt vettek a magyarok ellen. Tehát, ahol az oroszok is résztvettek a harcokban: nyugaton (Panyutin 12 000 emberből álló hadteste), északon (Paskievics főserege, 150 000) és Erdélyben (Lüders 40 000) sikerült a magyarokat legyűrni, azonban délen, ahol nem vettek részt az oroszok a magyarok ellen, ott a magyaroknak sikerült Jellasics csapatait a Kishegyesi csatában legyőzni, a Szerémségbe űzni, és a szabadságharc végéig ártalmatlanná tenni. Haynau csapatai azért győztek a szabadságharc két utolsó döntő csatájában Szőregnél és Temesvárnál, mert az orosz seregek lekötötték Görgey főseregét, és szétverték Bem seregét Erdélyben. Az osztrák sereg végső győzelméhez az is hozzájárult, hogy a magyar hadügy egy csomó kaszával felfegyverzett újoncot volt kénytelen ellenük küldeni, mivel ennyi ellenség ellen már nem volt elég kiképzett katona és fegyver, és természetesen a magyarok reményvesztettsége is. Ez nem történt volna meg, ha 200 000 orosz katona nem lépte volna át a magyar határt.

Tehát a szabadságharc leverése az orosz intervenciónak köszönhető, és ezt tudták maguk az osztrákok is, és ezért hívták be őket, ezért csókolt állítólag kezet Ferenc József Miklós cárnak. Ha egyedül is le tudta volna győzni a magyarokat, akkor nem alázkodott volna meg a szomszédja előtt ennyire. A kézcsók ugyanis a behódolást jelentette.

Ami pedig a Rákóczi-szabadságharcot illeti, azt azért veszítettük el az osztrákok ellen, mert a magyar harcászat a fegyverek és csapatnemeket illetően messze alulmaradt a modern osztrák hadsereggel szemben. A magyar sereg nívója a korabeli oszmán-törökökéhez volt hasonlítható, akik ebben az időben egymás után veszítették el a háborúikat a korszerű európai államokkal szemben. A magyar seregnek nem volt korszerű tüzérsége, nehéz lovassága és gyalogsága, a fegyverei is régiek voltak, miközben az osztrákok a legkorszerűbb fegyvereket és csapatnemeket alkalmazták.

1848-49-ben azonban a magyar hadügyminisztérium megpróbálta a magyar seregeket, amelyek jórészt az osztrák seregből átállt csapatokból álltak, korszerű fegyverekkel ellátni (ezeket külföldről vásárolták), a tüzérséget korábbi tüzériskolákat kijárt vagy az osztrák tüzérségnél szolgált katonákkal maga fejlesztette ki olyan színvonalra, hogy az osztrákok és az oroszok azt gondolták, hogy a magyar tüzérséget francia tisztek vezetik. Tehát a magyar hadsereg megközelítette az osztrák és orosz sereg színvonalát. Azonban voltak hiányosságai: nem volt nehézlovassága, csak a könnyűlovas huszárok, és az osztrákok dragonyosaival szemben ez hátrányt jelentett, ugyanakkor a tisztek sem voltak olyan jól kiképezve, mint az ellenségé, éppen ezért sok hibát követtek el, és a katonákban sem volt meg az a fegyelem, mint az osztrákokban, éppen ezért sokszor ok nélkül futásnak eredtek, és felbomlasztották a hadrendet. Azonban mindezen hiányosságot a magyar seregek jó csoportosítása, amellyel többször számbeli fölénybe kerültek, és a lelkesedés ellensúlyozta. Ugyanakkor 1849 nyarára már a korábban elkövetett hibákat is jórészt kiküszöbölték, a fegyelem is megszilárdult, és a magyar seregek sokszor megizzasztották még az egyesült osztrák-orosz csapatokat is (például Perednél és Komáromnál 1849 július 2-án). Azonban végül is a túlerő győzött. Azonban a 200 000-es orosz segítség nélkül ez nem lett volna olyan egyértelmű...