Szerintetek politikai, történelmi, etikai szemüvegen keresztül nézve a mai világ egy szenny és fertő, nem voltak ennél rosszabb korok vagy pedig minden kor rosszabb volt ennél és örüljünk, hogy ma vagyunk fiatalok?

Középkor.

A parasztok létminimumon éltek, a földesurak gazdagok voltak. Mindennaposak voltak a kivégzések, az éhhalál, a betegségek, és néha még egy fosztogató horda is végigdúlta a falvakat.A nemesek gyakran harcoltak egymással, az érdekeik érvényesítése miatt.

Egy háború nem két hónapig tartott, hanem tíz-húsz évig, folyamatos portyákkal, ostromokkal.

Közbiztonság=0, akkor gyilkoltak és raboltak ki az utcán, amikor akartak.

Egy parasztgyereknek jó sok lehetősége volt, dolgouik a földeken, aztán 50 évesen meghal. Tanulásról nem is álmodtak, 99%-os analfabetizmus. Soroljam még??

Mindenképpen örüljünk (mi legalábbis itt, Magyarországon), mert rengeteg lehetőségünk van azt csinálni, amit szeretnénk.

- morális nihil: so-so. Mostanában több idealistával találkoztam, ezt nagyon szeretem. Erről nincsenek ismereteim, nem tudom milyen volt régen a közhangulat, de van egy olyan gyanúm, hogy régen is hasonlóak voltunk.

- anyagiak: ebben sokkal jobbak vagyunk mint valaha, csak nőttek az igényeink.

- testiség: messzire kerültünk a hippiktől, de most is elég jó

- önzés, erőszak: ugyanott vagyunk, mint máskor, sőt, az tény, hogy sokkal kevesebb fegyveres konfliktus van, mint korábban.

Szóval összességében örülök, hogy most élünk, de néhány dolog más korokban biztosan jobb volt.

Nem akarom leegyszerűsíteni ezt a bonyolult problémát, csupán egy aspektusára van laikus ötletem, még az is lehet, hogy hülyeség.

A régebbi korok emberei előtt sokkal kevesebb nyitott lehetőség, életcél állt nyitva és az álmok és elérhető célok ezzel együtt jobban szétváltak.

A mai ember előtt olyan rengeteg potenciális cél van, annyifelé próbálkozik egyszerre, hogy arányaiban sokkal kevesebb célt valósít mg, mint a régebbi korok emberei. Ebből származhat egy általános elégedetlenség, abból levertség, céltalanság, depresszió.

Azért is gondolom, hogy ez lehet az ok, mert ez a jelenség fokozottabban figyelhető meg a "jóléti" országokban, mint az elmaradottakban.

A kérdés rossz, illetve nem megválaszolható. Ennek oka az, hogy rengeteg értelmezése lehet, és egy adott szempontból mind jó. Ekkor viszont rengeteg eltérő, ugyanakkor helyes válasz lenne, ami abszurd.

A "rosszabb" "jobb" kijelentések feltételezik, hogy van egy egyértelmű mérce, amelynek alapján a korok elhelyezhetők, és ha azt megtesszük, megvan a válasz. Csakhogy ilyen mérce nincs. Minden kor sokféle szempontból értékelhető, és minden szempontnál az egyes embereknek (legalább kicsit) más a mércéjük.

Az idő előrehaladásával az emberiség egyre jobban megismeri a környezetét, ezáltal az ismeretei nemcsak bővülnek, de finomodnak is. Az ősembernek csak kétféle étele volt, sült hús és növények. Ezért gasztronómiai ízlése sokkal egyszerűbb volt a mai kor emberénél. Egy csülök pékné módra a mai kor (egyes) embereinek maga a gyönyör. De mit szólna hozzá az ősember, akinek a félik sült vaddisznócomb volt a gyönyör sótlanul.

Ezt elmondhatnánk a szülésre, az öltözködésre, az együttélésre, szóval mindenre. Más kor, más szemlélet, más élvezetek és más problémák. A középkor (városlakó) ember félt a tűztől, mert tudta, ha valahol kigyullad, leég a város. A mai kor embere a számítógéppel és egyéb elektronikai kütyükkel küszködik. A középkorban utcán aludni természetes állapot volt (nem sietett haza, akit úton ért az éj), ma szégyennek számít.

Minden következő kor más problémákat hordoz, de jobb az előzőnél, mert nagyobbak a lehetőségek. Ez a trend akkor változik meg, ha az emberiség visszaél a lehetőségeivel, és önmagát (az életterét) kezdi pusztítani oly módon, hogy a pusztítás gyorsabb, mint a hiba felismerése.

Nem vesszük észre mindazt a sok jót, amit a civilizáció adott, mert már természetes számunkra.

Semmivel nem több a rossz, mint a jó.

Persze a jó és rossz "elosztása" sosem volt egyenletes ezen a sárgolyón.

Mi, itt kis országunkban befoghatjuk a szánkat, mert ha nullától tízig adjuk meg a rossz és jó szintjét, szerintem mi világszinten valahol a felső ötösben vagyunk.

Moralitás szempontjából a középkor nem volt annyira rossz, hiszen az ember helyzete születésétől adott volt és egy jobbágy tudta, hogy soha nem lesz belőle nemes, vagyis elfogadta a helyzetét, beletörődött a nyomorba, hiszen természetes volt a számára. Ez nálunk lényegében 1848-ig tartott, az emberek 99%-a jobbágy volt addig, de aztán zsellérek, cselédek lettek, esetleg némi kevés földdel, vagy teljesen nincstelenül.

Ekkoriban a vasútépítés adott konjunktúrát, lényegében a földeken is mindig akadt munka, ezért valahogy tengődtek.

Az első vh. után volt borzasztó munkanélküliség, kétmillió kivándorló menekült el innen, de még így is Róbert bácsi konyhájára szorultak sokan.

A második vh. után a kommunizmus terrorban tartotta az embereket és a kötelező programok is utálatosak voltak, mezei futások, felvonulások, abajgatták az embereket, pártgyűlések, pedig mindenki utálta.

Ez megszűnt fokozatosan és a 80-90 es évek lettek talán a legjobbak, de a többség akkor is gürizett, csak már valamit félre is tudott tenni és sokan boldogultak is, tehát a morál nrm volt túl rossz, bár senki nem volt elszállva a gyönyörtől, csak utólag szép a helyzet, mert most erősen romlott az életszínvonal.

Ne hidd, hogy akkoriban nem fuldokoltak az emberek, a fiatalok és nem volt meg ugyanez, csak nem ilyen látványosan.

Lényegében most minden rendben lenne, csupán elegendő pénzre lenne szükség, mert iszonyatosan bő az áruválaszték és oda utazol, ahová csak akarsz.

Hja az oroszoknál nem volt ilyen frusztráció, mindenkinek csak egy pufajkája volt, de azért akkor is irigykedtek és keféltek is az emberek ne aggódj, csak hát pornófilmeket nem néztek, de legalább helyette is csinálták nagy buzgalommal.

A részegeskedés ma már nem annyira elterjedt, pedig az minden eddigi kornak a sajátja volt, egészen az ókorig visszamenőleg.

Koplalni is sokat koplaltak az emberek, éhhalál is gyakori volt, meg a vitaminhiányos járványok, skorbut, beriberi és hasonlók, ma már legalább vitaminok vannak és a túltáplálkozás népbetegség, még ha fogához is veri az ember a garast időnként.

Aztán ne gondold, hogy máshol az ilyen szegény rétegeknél, ahová mi is süllyedtünk, másképpen lenne, ez a kapitalizmus sajátja, csakhogy egy jobban funkcionáló országban többen élnek jól és elnyomják ezeket az érzelmeket.

Az is probléma nálunk, hogy a kapitalista világ árai keményen bejöttek, sőt Németországban és talán máshol is olcsóbb az élet, mint itt, de a szocializmus fizetéseitől nehezen szakadunk el.

Bizony szükség lenne munkásmozgalmi harcokra, ahogyan az angolok mindig sztrájkolnak, még a háború alatt is megesett és a szolidaritás nem puszta szó, mert a nyugati életszínvonalat és béreket kivívták maguknak, ahogyan az még előttünk áll.

Persze a fő rossz az, hogy minden romlik, de ez kérdés, hogy mit takar, mert régebben meg minden sokkal rosszabb volt, csakhogy a tendencia javulást mutatott akkoriban és ez optimizmusra adott okot.

Ne gondold, hogy mindig ilyen békés volt a világ, régen az alvégi legényt megverték a felvégen, sőt a belvárosit a külvárosban, az Angyalföldit a Ferencvárosban és viszont, vagyis állandó és napi szinten ment az erőszak és előtte meg még bicskáztak is, utálták az idegent, már ha egy szerencsétlen pór egyáltalán kiszakadt a falujából.

Sajnálom, hogy ilyen borzasztónak érzed a helyzetet, pedig ha visszakerülnél a régebbi korokba, azonnal másképpen gondolnád.

Ma minden okés, tisztára gyönyör az élet, minden rendben lenne hiszen soha nem élt ilyen jól az emberiség, csak egy kicsit több pénz jutna rá, hogy minél több jóban részesüljön az ember, amit régen csupán azért nem hiányoltak az emberek, mert nem is volt.

Középkor.

Gondolkoztam az Ókoron ahol rabszolgaság volt, de valójában ott is az volt csak nem nyilvános. A nemesek önzősége tette tönkre az országot. (Ezt maga a töritanárunk mondta)