Miért nem érti a korosztályom Thomas Mann-t?

Nekem nincs gyermekem, közel járok a nyugdíjhoz.

Sajnos naponta tapasztalom itt is, hogy a fiatalok mennyire igénytelenek, fantáziátlanok, buták. Remélem nem ez a valóság, csak ők lógnak itt.

Monnyatok (sic) egy jó könyvet? - Én Passuthot javaslom. Erre a válasz lepontozás, és egy röpke f***, mint vélemény. Vámpíros ostobaságra meg megy a 100%.

Nem tudom, mi az oka.

A szépirodalomban gyakran találni utalásokat más művekre, biblia történetekre, illetve nem érthető meg bizonyos ismeretek nélkül.

Ez utóbbira kedvenc példám, még a régi Ki mit tud? műsorból.

A versmondó Petőfitől a Szeptember végént mondta el, nagyon drámaian. A szövege az is. Csupa halál, elmúlás, balvégzet.

Major Tamás megdicsérte a versenyzőt a szép magyar beszédért, majd tíz percen át magyarázta, miért nem volt jó. Petőfi a vers írásakor a mézesheteket tölti feleségével Koltón. Ez a költemény így egészen más értelmet kap. Szerelmi vallomás, évődés, kedveskedés.

Nos, ha a befogadó nem érzi, nem érti meg akár Thomas Mant, akár mást, ha ismeretei hiányosak, csak a sztorihoz fér hozzá, vagy ahhoz sem.

Itt van pl. József Attila verséből (Thomas Mann üdvözlése) egy sor:

...Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén...

Mi van, hogy kerül ez ide? Ez is utalás valamire, nevezetesen a Varázshegy című TM mű tüdőszanatóriumbeli egyik epizódjára. Aki nem ismeri ezt a könyvet, nem érti József Attilát sem.

De mondanék egy profán Hofi poént is. Vita volt, hogy a sportműsorokban melyik a helyes. A nul vagy a nulla (pl. nul-nul vagy nulla-nulla).

Erre Hofi egyik félmondata: ipszilonháború.

Ez meg mi? Semmi, csak egy régi vallásfilozófiai vita, amely egy betű eltérésből adódott. (homo usion vagy homo iusion)

Hofiból sem ért meg az ember mindent, ha tudatlan.

Éjjel már nem volt erőm folytatni a regényemet. Most sem sokat írok hozzá, csak egy Szentgyörgyi Albert interjú jutott eszembe.

Ő azt mondta, a jó pedagógus az érdeklődés felkeltésével tud legtöbbet elérni. A lexikális tudás semmi, azzal nem is kell nagyon foglalkozni. Dátumokat, definíciókat stb. meg lehet nézni könyvekben.

De az érdeklődés a világ dolgai iránt, a gondolkodás művészetének elsajátítása, a tudásvágy a legfontosabb. Az iskolának ezt kellene szem előtt tartani, ezt kellene erősítenie.

Talán ezzel lehet a baj.

A másik pedig korunk áldása/átka az elektronikus média: a rengeteg tévécsatorna, internet. Ma nem kell könyvtárakat bújni, meg lehet nézni a neten. Kétszáz éve az újságok néha több hetes késéssel írtak eseményekről, de még az én gyerekkoromban is egy nap kellett a friss hírekhez.

Ma élő egyenes adásban nézheted, hogyan lövik halomra egymást az emberek a világ másik szegletében.

A neten is dől az információ. Olyan tudáshalmaz áll rendelkezésre, ami korábban soha nem volt. De nagyon nagy arányban van jelen a szemét, sekélyes, silány, hamis tartalom. Nincs cenzúra. Ez jó. De nem tanulunk meg szelektálni.

Az első válasz kiváló példákon mutatja be, hogy az igényességhez, értéshez ismeretek kellenek. A második válasz a másik fontos feltételt, az érdeklődést boncolgatja.

Gyakorlatilag e kettő kölcsönös és egymásra is ható hiányossága a válasz a kérdésre.

És hogy ez miért van így? Nincs így, pontosabban sok, a korábbiaknál lényegesen igényesebb ember létezik, sajnos még több teljesen igénytelen. Ennek oka részben az információ globalizálódása, részben a fejlődés, részben az, hogy emiatt egy átmeneti korszakban vagyunk.

A fejlődés következtében egyre több és egyre mélyebb az ismeretanyag. Emiatt egyre többen lesznek (vannak), akik nem képesek ezt követni. Viszont ők is emberek, van sikerélmény igényük. Ha Thomas Mannal nem tudják ezt kielégíteni, marad a silány ponyva, az egyszerűbb, áttekinthetőbb, nem igényel bonyolult gondolatmenet. És ha ez így van, akkor erre érdemes rájátszani. Ugyanis a fejlődés miatt a verseny is nő, egyre nehezebb olyan terméket létrehozni, amely igényes, relatíve olcsó és szükség van rá. A nehézség leküzdésének egyik kiváló eszköze a hazugság. Előbb csak meséljük be az embereknek, hogy a rossz is jó, a silány is használható. Később már egyenesen mondhatjuk a silányról, hogy kiváló. Még később - ha van elég pénzünk tönkretenni az ismeretek és a logika tárházát, az iskolarendszert - az amúgy is bonyolult világot még kevésbé értő emberek tömegei már a hülyeségre tartanak igényt. Nyilvánvaló, hiszen ezt értik meg. És ez a pillanat, amikor nem az érték, hanem a bóvli lesz a norma. Innen kezdve nem felnézünk a Thomas Mann, Michelangelo értőkre, hanem lesajnáljuk őket.

A helyzet azonban az, hogy - lényegesen kisebb mértékben - adott a lehetőség a korábbiaknál lényegesen több és mélyebb ismeret megszerzésére, és így az igényesség növelésére is, és azért elég sokan élnek e lehetőséggel. Csak már nem ők a norma. És ebből az is következik, hogy egyfelől nem számít, hányan tartanak idiótának Arany, Munkácsy, Erkel, vagy éppen Kocsis Zoltán kedvelőket és értőket, másfelől kizárólag az ilyenek kedvelői lehetnek azok, akik az arányt megváltoztatják. Tehát az ő felelősségük, mi lesz a norma a későbbiekben.

Kedves Kérdező!

Írásom közben született a kommented, arra most reagálok.

Ne zárkózz el a világtól, csak szelektálj és tanuld meg a rossz hatásokat érvényteleníteni. Tudd, hogy sok ostobaság fog érni, hogy bolondnak néznek, ha értékes dolgok érdekelnek, és tanuld meg ezeket figyelmen kívül hagyni, nehogy érzelmeidre (hangulatodra) hassanak.

Az internet nagyon jó dolog, ha a korábbi állapotokhoz hasonlítjuk. Irgalmatlan munkába és időbe tellett korábban jó dolgokat megismerni, ma egy gombnyomás. Csak tanuld meg, melyik a jó gomb. Mindössze arról van szó, hogy korábban az ismeretek elérése, igényes élmények szerzése sok időbe, energiába, pénzbe került, ma pedig ki van jelölve egy könnyen hozzáférhető hely, ahová nagyon sokan mindezt összehordják. Persze még többen töltik szeméttel, de nem a tudáshegyet kell otthagyni, hanem a szemetet félrerugdosni. Gondolj arra, hogy például Pisa-ban mi gyönyörűség van felhalmozva, de élvezéséhez oda kellett menni. Ma egy okos kattintás és 3D-s videón nézheted végig. Ingyen, gyorsan. Mert sokaknak fontos, hogy te és hozzád hasonlók ezt megtehesd. Igen, ehhez valóban meg kell tanulni a szelekciót, mert sok a szemét. De a szelekció módszerét keresd, tanuld inkább, mintsem hagyod az egészet. Az elszigetelt világ retrográd elképzelés, a szenny akkor húz vissza, ha hagyod.

Igen, az iskola ma sok vonatkozásban pocsék. Ez bonyolult kérdés, ennek elsősorban politikai okai vannak, ma a gazdasági (és politikai) hiénák érdeke az iskolák elsilányítása, mert a buta ember irányítható és befolyásolható. Tanuld meg hát itt is a szelekciót. Amit nem tudsz kikerülni (mert rád kényszerítik), ott keresd a lehetőségét a saját cselekvésnek. Tanulj meg függetlennek lenni gondolkodásban. Ha ez megy, el fogod érni, hogy független lehess más vonatkozásban is, mert mindig fel fogod ismerni, mit kell tenni az adott pillanatban. A többség éppen erre képtelen, ezért utálja Mannt (és a többit). Ma és később egyre inkább az önállóan cselekedni képes embernek van jövője. Önállóan cselekedni annyit tesz, mint felismerni a környezetünk folyamatait és arra megfelelően reagálni. És nem hagyni, hogy ebben éppen érzelmi alapon akadályozzanak.

Úgy hiszem (fogalmazásod minőségéből), megvannak ehhez az adottságaid, teljesítsd ki őket! Arányosan fejleszd az érzelmi életedet (a művészeteken át) és a praktikus ismereteidet (a tudományok megismerésével) és észre fogod venni, mennyire hatnak ezek egymásra pozitív értelemben.

Egyáltalán nem vagy az.

Két fajta ember létezik: ösztönös szinten mozgó, -élő és értelemmel rendelkező. A két embertípus nem keverhető össze egymással. A megkülönböztetés alapja mindig is ez volt.