Bölcsészek hogyan definiálnák a szerelem fogalmát?

Nem vagyok bölcsész, nem is saját, de elmond mindent:

Amikor a szellő meglebegteti a függönyt.

Nem a szellő, nem a függöny.

Hanem a lebbenés.

Az előző jó!

A szerelem egy olyan érzelmi állapot, amikor a szerelmes nagy valószínűséggel nem fogja racionálisan megítélni szerelme tárgyát. Hajlamos testi és szellemi tulajdonságait túlértékelni (és ez ebben az esetben többségében kifejezetten előnyös), hajlamos cselekedeteit sokkal pozitívabbnak látni, mit az valójában (és ez sem feltétlenül hiba, sőt). Aki szerelmes, sokkal több, akár irracionális áldozatot hoz szerelme tárgyáért, és ezt nem érzi terhesnek, sőt, gonosznak tartaná önmagát, ha nem tette volna. Egyáltalán, ebben a fogalomban az irracionalitás (is) teljesen természetes állapot, ráadásul csak szélsőséges esetekben káros bárkire (bármire) nézve is.