Miért van az, hogy az iskolai kötelező olvasmányok olyan nehezen olvashatók, sokszor értelmezhetetlenek, az olyan műveket, amik meg magával ragadják az embert és olvasmányosak (Harry Potter) pedig az "irodalom határterület"-ének bélyegzik?
Most elolvastam Franz Kafkától a Per-t, hogy egy kicsit művelődjek. És végig az volt az érzésem, hogy csak az időmet vesztegetem. Ilyen nehezen értelmezhető, keszekusza cifraságot már rég olvastam. Már az elején rájöttem, hogy itt biztos nem fog kiderülni a végén sem, hogy mi is volt a per tárgya vagy hogy hogy hívják a főszereplőt.
Én értem, hogy mi akar ez lenni, mit akar bemutatni. Értem, hogy groteszk, meg a korabeli Monarchia kisemberének irreális valósága, az abszurd, emberek általa agyonbonyolított jogrendszer lélektelen világa, meg minden. De miért nem lehet ezt tömörebben, egyértelműbben bemutatni? Miért kell ennyi felesleges időhúzás bele? Csomó kötelező könyvben éreztem már, hogy tele van felesleges részekkel. Nem a kötelező olvasmányokkal van bajom, az Egri csillagokat imádom. A Pál utcai fiúkat is imádtam annak idején. Az Aranyembert is nagyon szeretem, meg még sok klassz kötelezőt. A groteszket, mint műfajt is szeretem; Örkény Tóték-ja szerintem egyszerűen zseniális. Na, az például úgy van megírva, hogy minden sorában érezhető a metafora, a fonákság, a groteszk világa. (A belőle készült filmből pl. a kedvenc jelenetem, amikor megássák az őrnagy által tévesen odalátott árkot - azonnal a hitleri koncentrációs táborok jutottak eszembe).
De mondom, egy csomó olyan ajánlott olv. is van, ami tök értelmezhetetlen - pl. elmagyarázná nekem valaki, hogy az Arany virágcserép az konkrétan mi a jóisten? A Vörös és fekete számomra ugyanez a kategória. A Légy jó mindhalálig! se nagyon értettem, hogy miről akart szólni.
A H. P.-ről meg kijelentette anno az irodalomtanárunk, hogy az az irodalom határterülete. Miért? Mert azt élvezetesen is lehet olvasni, vagy mi?
Mindenkinek más a nehéz és az élvezhető.
Ezt kéne megtanulni már: az általános és a középiskola egy alapozás. Egy átfogó alapozás, ahonnan kikerülnek a mérnöktől kezdve az irodalom-tudósok is. Engem pl programozóként nem érint az irodalom. De egy biológust meg legtöbbször nem érinti az informatika.
Az iskolában próbálnak adni egy általános, minél szélesebb spektrumú alapozást, ahol alapot kap mindenki - arról nem is beszélve, hogy a legtöbb gyerek igazából nem tudja, mi is akar lenni. Ha van kellő alapod, akkor onnan már tovább indulhatsz.
- mert a kötelezőket legalább 500 éve írták, így a nyelvezete állati régies, plusz a leírt korhoz semmi kötődésed nincs
- senki nem segít abban hogy a mai korhoz próbáld kapcsolni a művekben feldolgozott problémákat (pl. marhára nem tud érdekelni hogy parasztbácsi 1000 birkát terelget amiből egyet megeszik a farkas)
- mert nem minden olvasmány egyformán könnyű
Speciel Kafkától A Per időtlen. Nem a korabeli jogrendszert ábrázolja, hanem a joghoz semmit nem értő, a jog bürokráciájában elveszett kisember kilátástalan, és emiatt értelmetlen létét.
Kafkát nem is úgy kell olvasni mint egy Harry Pottert aminél minden szót jó elolvasni, mert könnyű, gördülékeny, és mert nyomokat tartalmazhat a későbbi történéshez.
A Pernél inkább az általános benyomás fontos és a főbb történések. A Per lényege hogy az olvasó éppúgy megtörik a végére mint a főszereplő, aki a végén a halálbüntetést már felszabadulásként fogadja.
Btw, mikor mi olvastuk (csak ajánlott volt) mindenki zseniálisnak tlaálta A Pert, de külön kihívás volt elolvasni, szó szerint versenyeztünk ki bírja végigrágni magát. 30-ból kb. 5-nek sikerült.
----------
Az Arany Virágcserépben SEMMI NEM TÖRTÉNIK. Azt a könyvet egy drogos író írta belőve. NINCS SEMMI ÉRTELME.
A Vörös és Fekte némileg ízlés kérdése, klasszikus irodalmi mű, olyan mint az Elfújta a Szél. Valójábanég az élvezhetőbb kötelezők közé tartozik.
A "Légy jó..." pont ugyanaz mint a Pál Utcai Fiúk, vagy a Kincskereső Kisködmön: valami pihent magyar író a legkegyetlenebb szadizmusnak teszi ki a főszereplő kisfiút. Semmi haszna. Filmen gyorsan végigpörgeted, aztán igyekszel nem rémálmodni tőle.
----------
Igen, a HP pontosan azért "határterület", mert élvezhető. Btw, alapvetően műfajilag "ponyvairodalom", csakhogy pl. Jókai ÖSSZES regénye PONT UGYANILYEN PONYVA, csak azokat 500 évvel ezelőtt írták, azért vannak az irodalomtanárok szerint "már rendben".
PS: Én legfeljebb filmen tudtam elviselni a Tótékat.
Én ebben nem tudok állást foglalni, csak a saját tapasztalataimat és érzéseimet tudom megfogalmazni. Ha valkinek, akinek az ismeret terjesztés a célja és van egy véleménye és azt te nem érted, legegyszerűbb tőle megkérdezni, hogy mit értett ez alatt, mert számodra nem világos, és nem találgatni. Kérdezd meg a tanárodat, miért tarja HP-t határterületnek! :)
Az olvasás szeretete helyett a kultúrának azon szintjét akarták rámerölteni, ami nem annak az én korosztályomnak volt való. Így utáltam meg olvasni, mert csak unalmas, semmit mondó kötelezőket láttam minden könyvben!
Aztán jött egy irodalom tanár, aki megszerettette velem az olvasást.
Ponyvákkal és szociológiai témában a drogos-bhszós könyvekkel látott el, mert látta, hogy arra van igény, mert akkor ez a téma volt, amiről senki nem beszélt nekem, mégis érdekelt. Így maradtak a könyvek. Aztán ezeket a könyveket, amikor elolvastuk, megvitattuk a tanárral. Szépen lassan eljutottunk Shakespeare irodalmáig, de nem azzal keztük! Azóta is Hamlet, R&J, Ember Tragédiája nagy kedvenceim. De semmi más kötelezőt nem tudok mondani, amit szívesen vennék elő, mert csupa rossz emlék fűz hozzá az iskolarendszeren keresztül.
Felnőtt fejjel nagyon sokszor elolvastam, és mindig magával ragad a Tüskvevár, az nosztalgia arról a korról és nem útmutató abban a korban élőknek. Hiába élvezi azt egy felnőtt, mert tudja értékelni a benne foglaltakat, ha a gyereknek csak az jön le beőle, hogy olvasónaplót kell belőle csinálni, amit persze senki nem mutatott meg és senki nem fogja elolvasni.
Nagyon sajnálom, hogy Rejtő könyvekkel csak huszonéves koromban találkoztam és nem előbb! Könnyen olvasható és hangulatos.
A problémát ott látom, hogy művészeti szinten akarnak irodalmat akarnak tanítani, és nem érdekli őket, hogy én mit szeretek olvasni. Talán a könnyedebb olvasmányokon bemutatva az irodalmat és felhúzni fenköltebb szintre a tananyagot. Erre a HP pontosan jó és nem véletlenül kapott kellő megbecsülést angliában, hiszen emiatt kezdtek újra olvasni a gyerekek.
"A Pernél inkább az általános benyomás fontos és a főbb történések. A Per lényege hogy az olvasó éppúgy megtörik a végére mint a főszereplő, aki a végén a halálbüntetést már felszabadulásként fogadja. "
Ezt megerősítem, csakúgy, mint amiket előtte írtál.
"Btw, mikor mi olvastuk (csak ajánlott volt) mindenki zseniálisnak tlaálta A Pert, de külön kihívás volt elolvasni, szó szerint versenyeztünk ki bírja végigrágni magát. 30-ból kb. 5-nek sikerült.
"
Akkor megnyugodtam :P
"Az Arany Virágcserépben SEMMI NEM TÖRTÉNIK. Azt a könyvet egy drogos író írta belőve. NINCS SEMMI ÉRTELME. "
MEGY A VIRTUÁLIS PACSI! :D Na végre, valaki kimondta rajtam kívül! Akkora egy irgalmatlan f*$zság, hogy hihetetlen... tekergőző arany kígyók, meg mittudomén... kérdés, hogy mi a jó francért adták fel azt nekünk kötelezőnek...
"A Vörös és Fekte némileg ízlés kérdése, klasszikus irodalmi mű, olyan mint az Elfújta a Szél. Valójábanég az élvezhetőbb kötelezők közé tartozik. "
Igen, szerintem is ízlés kérdése: én ott jöttem rá, hogy utálom a realista irodalmat :D
"A "Légy jó..." pont ugyanaz mint a Pál Utcai Fiúk, vagy a Kincskereső Kisködmön: valami pihent magyar író a legkegyetlenebb szadizmusnak teszi ki a főszereplő kisfiút. Semmi haszna. Filmen gyorsan végigpörgeted, aztán igyekszel nem rémálmodni tőle. "
A Kisködmönt én anno nagyon szerettem, sokszor elolvastam. Jó kis gyerekmese. Szomorú, persze, de ezt Mórától, Móricztól már igazán megszokhattuk... A Pál utcai fiúk viszont nagyon kőkemény dráma. Azt hittem, én is rosszul leszek, mikor a végén olvastam, hogy eladják a Grundot, és a semmiért halt meg Nemecsek. Ez tényleg nagyon durva húzás egy írótól, ugyanakkor remek társadalomkritika.
A Légy jó mindanyádig viszont szerintem szimplán f*$zság, irritáló fő"hős"sel. Szintén értem, miről akar szólni, de én még attól utálhatom.
"pl. Jókai ÖSSZES regénye PONT UGYANILYEN PONYVA, csak azokat 500 évvel ezelőtt írták, azért vannak az irodalomtanárok szerint "már rendben". "
Igen, ez is tökre igaz! Illetve, én Jókaitól végül is az Aranyemberen kívül nem olvastam mást, de tudom, mire gondolsz, Gárdonyinak is ez volt a véleménye.
Gárdonyit egyébként nagyon szeretem.
Tóték: mind a film, mind a könyv brilliáns. Bár nekem is kellett a megértéséhez pár irodalomórai elemzés :) De ott tényleg groteszk groteszk hátán van (az egész történetben egy már rég halott fiú érdekében udvarolnak az őrnagynak, a tűzoltó, akit mindenki tisztel, bár sosem oltott tüzet, a tűzoltósisak, a dobozolás, minden).
Úristen, Az arany virágcserép szerintem is borzasztó! Pedig nagyon szeretek olvasni, szeretem a kicsit elvont dolgokat is, de ez... Végre mások is vannak, akik így vélekednek róla!
Az a legnagyobb baj, hogy a kötelező olvasmányok nagy része nem tudja átadni azt az értékrendet, gondolkodásmódot, amire hivatott lenne, mivel "elavultak". Ez természetesen nem azt jelenti, hogy azokat nem kell olvasni, sőt! Azonban egy tizenéves számára nem biztos, hogy a klasszikusok a legmegfelelőbbek a nyelvezetük miatt. Szerintem a kortárs irodalomban is megtalálhatóak azok az értékek, amik a hagyományos kötelezőkben, csakhogy mai nyelvezettel, így az sokkal érthetőbb a diákok számára. Hogy egy ellenpéldát is mondjak: Victor Hugo - A nyomorultak. Igaz baromi hosszú, de megéri elolvasni. Nem vagyok valami érzelgős, de sokszor igencsak elérzékenyültem. Az a regény egyszerűen ZSENIÁLIS. Komolyan, szavakkal nem tudom elég jól kifejezni, ami lezajlott bennem az olvasásakor. Egy igazi mestermű!
Kafkától az Átváltozás nekem spec nagyon tetszett. Olyan mértékben szürreális és hiperrealista egyben, annyira morbid és fonák, hogy simán megdöbbenve hagyja az embert a végén.
Bulgakov Mester és Margaritája zseniális, egyben pedig forradalmi is, ahogy szarkasztikus vigyorral beletenyerel az ortodox katolicizmusba meg a diktatorikus politikába is.
Úgy tudom, Huxley Szép új világa bekerült a kötelező olvasmányok közé, ujjongva fogadom. Orwell 1984-e is zseniális.
Ha már a régen erősen határterületnek számító sci-fi és írói is bekerültek, akkor követelem Bradbury Marsbéli krónikák-ját, Fahrenheit 451-ét, Arthur C. Clarke-tól szinte bármit.
Szépirodalom?
Exupérytől az Éjszakai repülést muszáj lenne betenni.
Az abszolút fikciót, aminek valódi tudományos, erkölcsi, szépirodalmi tartalma nincs én nem venném ide. A Harry Potter tipikusan ilyen, bár tényleg nagyon olvasmányos és szórakoztató. De ez valóban csupán jó szórakoztató irodalom, semmi több.
Akkor már inkább Tolkien. Csak a Gyűrűk ura teljes világa könyvben két-három évre elvenné az időt minden más olvasnivalótól, az ifjúság általános olvasási hatásfokát nézve. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!