A nagyon régik birodalmaiban (pl. Róma) honnan tudták, hogy új császár lett?

Ezt matematikailag könnyű bizonyítani; tegyük fel, hogy kezdetben 1 ember tudja, hogy új császár van. Ez az ember az első nap elmondja 2 embernek. Ez a két ember elmondja másik 2-2 embernek, következő nap már ez a 4 ember terjeszti a híreket, és így tovább, vagyis az n. napon 2^n új ember hallja a hírt. Mivel ez a függvény irdatlan gyorsan nő, ezért irdatlan gyorsan tudják meg a birodalom lakói, hogy új császár van.

Konkrétan: Tegyük fel, hogy 100.000.000 (százmillió) ember lakik a birodalomban. Matematikailag bizonyítható, hogy ha a fenti tendenciát követjük, akkor az n. napon 2^n-1 ember fogja ismerni a fejleményeket. Kérdés, hogy milyen n esetén fogja 100.000.000 ember ismerni, vagyis mikor lesz

2^n-1=100.000.000 egyenlet igaz. A tanultak alapján n=log(2)[100.000.001]=26,58, vagyis 27 nap elég, hogy a hír mindenkihez eljusson. És még csak nem is kell hozzá se telefon, se semmi :D

Egyébként, az új császárral általában új törvények is születtek, amiket minél gyorsabban el kellett juttatni a birodalom minden területére, ezekre megvoltak a megfelelő emberek, így pár napon belül mindenki értesült a fejleményekről.

De várjál! A pénzhamisítás nem arról szólt, hogy másnak a képét verték rá az érmére! Ezen elgondolás alapján akármelyik császár portréját ráverhették az érmékre.

A hamisítás inkább abból állt, hogy az érméket beolvasztották, "higították" valamilyen más fémmel (pl. bronzzal), és így gyártották a "hamis" pénzt. Egy másik meggondolás alapján kis mélyedéseket ütöttek az érmék oldalára, amit mi ma veretnek hívunk; nézd meg, a mi érméinken is különböző "recézés" van. Persze ma már a ciráda alapján senki nem tudná megmondani, hogy az a 10Ft-os hamis-e vagy sem, de az ókorban nem is ezt a célt szolgálta; azt akarták ezzel megakadályozni, hogy az emberek plusz aranyhoz jussanak azzal, hogy a szélét egy kicsit megreszelték; így az érme fizetőképes maradt, és még aranyat is lehetett önteni az aranyporból (persze ha elég összejött).

Másrészt, azt azért lehetett sejteni, hogy nagyjából mikor várható új császár. Nem váltogatták egymást minden második nap, A legtöbbjük évekig, évtizedekig uralkodott.

Ezen kívül akkoriban nem volt világhíradó, net, mobiltelefon, tőzsde, Barátok közt, Hozé Armando de la Róza, meg a többi gyagyás sorozat, tévé és rádió sem volt, így már az is óriási hírnek számított, hogy Auréliusnak a falu végén magától megdöglött egy csirkéje.

Egyébként is Rómában (és persze a görögöknél is) elég jól szervezett volt a birodalom; ehhez hozzá tartozott az is, hogy minden nap délelőtt 10-kor vagy délután 5-kor kihirdették az új aktuális híreket a Birodalommal kapcsolatban. Tehát amint történt valami érdemleges dolog (elfoglalták ezt meg azt a területet, itt vagy ott új helytartót iktattak be, ennyi meg annyi embert kezdenek toborozni egy-egy következő hadjárathoz, stb.), azonnal kiküldték a futárokat, akik kézbesítették az aktuális híreket a nagyobb települések szószólóinak (nem tudom a titulusát). Az meg délután ötkor (vagy amikor a Nap egy bizonyos helyzetben állt az égen) kiállt a falu vagy város hirdetőpódiumára, és szépen közhírré tette az új fejleményeket. Ez egy nagy napi program volt Hozé Armandó helyett és hiányában, és már két órával előbb gyűlni kezdett a falu apraja-nagyja, hogy meghallgathassák az újdonságokat, új híreket. Minden falunak volt egy hírvivője, aki részt vett ezen a programon, majd a hírek kihirdetése után szépen hazaballagott a falujába, és elmondta az ott lakó 67 embernek az új híreket.

Pénzt pedig nem úgy vertek, hogy a régi pénzt bevonták, és újat adtak ki helyette: előfordult olyan is, hogy akár 3-4-5 pénzgeneráció is forgalomban volt a birodalomban egyidőben. Ami már elavult, azt beöntötték és újraverték, ahogy apránként visszakerült a birodalmi kincstárba. Tehát az olyan elég ritka volt, hogy trónra került egy új császár, másnap új pénzt veretett, majd ezzel az új pénzzel egy kereskedő hanyatt-homlok rohant a legtávolabbi faluba, hogy fizethessen vele. Már a pénzverési technológia is meggátolta az új pénzforma gyors elterjedését a birodalmon belül (kézzel és egyesével verték az összes pénzérmét). Épp ezért egy érme értéke is általában magas volt, viszonylag kevés ember volt, aki megengedhette magának a pénz használatát (a szegényebb rétegnél, falvakban, városokban továbbra is bevett szokás volt a cserekereskedelem, két csirkéért egy kacsa, egy tojásért két marék búza, stb.). Az új pénz először csak a központban, Róma városában kezdett terjedni a leggazdagabbak között, majd csak lassan jutott el a birodalom távolabbi területeire.