Miért alakult úgy, hogy az embernek alapból egy utóda születik, míg a macskáknak akár 6 is egyszerre?

Na az utolsó viszont marhaságot mond. Mérhetetlenül bonyorltabb?! Nonszensz, rengeteg szerv, szervrendszer stb analóg, vagy homológ az állatokéval. Egyáltalán nem bonyorultabb.

Másodszor az evolúciót marhátra nem befolyásolja, hogy szabályzott környezetben élünk, tekintve, hogy ezt néhány száz éve tesszük, ennyi idő alatt nem lesz genetikailag jelentős adaptálódás. Egyszerűen túl kevés idő ehhez, ergó tökéletesen nem befolyásolja az ember szaporodási szokásait.

Igaz, hogy sok szerv, szervrendszer analóg vagy homológ. Ezért lehet, hogy ember és csimpánz DNS-e között csak 2% a kléönbség.

De az idegrendszer már egyáltalán nem egyforma, ott sok a különbség, és a szervezettségi szint is magasabb az emberénél. A testméretről nem is beszélve.

Eyértelmű, hogy egy 3,5 kilós csecsemőnek hosszabb terhesség kell, mint pirinyó patkánykölyöknek. Előbbinek 266 nap, utóbbinak mindösszesen 21 nap. Analóg és homológ szervek, szervrendszerek mellett.

Hú mennyi marhaság és félokosság lett itt összehordva.

Először is kiterjeszteném a kérdést, mégpedig úgy, hogy miért van az, hogy egyes fajok kevés, mások sok utódot hoznak létre.

Először is távolodjunk el az alap problámától, és nézzük meg, hogy miben tud eltérni két faj: életmód, táplálkozás, élőhely, testméret, generációnkénti utódszám, stb. Hogy a kérdező miért éppen az utódszámot kérdezte meg, az éppenséggel mellékes. Azt azonban észre kell venni, hogy ezek a tulajdonságok többnyire együtt járnak, azaz a rágcsálók többnyire kicsik, sok utódot hoznak világra, a ragadozók nagyobbak, kevesebb utóddal, és a növényevő fajok a legnagyobbak, a legkevesebb utóddal. Persze mindenre van ellenpélda, kis ragadozóra, nagy rágcsálóra, stb, de maradjunk az átlagnál. Az ember, mint főemlős, viszonylag jól illeszkedik a többi főemlős közé, bár ez méretben egy heterogénebb csoport, de kevés utódszám és mindenevő életforma jellemzi.

Az első amire felhívom a figyelmet, hogy bár egyfajta egyszerűsítésnek jó a nagy test – kevés utód szabály, de nem azért, mert egy nagy bálnát sokkal lassabb összerakni, mint egy kis patkányt. Például nézzük, hogy míg egy emberbaba 9 hónap alatt születik, és úgy 3-4 kg körül van, addig egy szürke bálna bébi 12 hónap alatt fejlődik ki, de kb 1000 kg a tömege. Vagyis az embernél egy hónap alatt átlagosan kb 0,4 kg növekedés történik, a bálnánál 83.

Akkor viszont mitől függ minden?

Az élőlényeket a biológia a szaporodási stratégia alapján két csoportba sorolja: vannak a sok, de viszonylag fejletlen utódot létrehozó, az utódgondozásban kevésbé élen járó fajok, és vannak a kevés de fejlett utódot létrehozó, és az utódgondozásra sokat fordító fajok. Persze ez csak a két véglet, mindenféle arány előfordul a természetben. Az általános szabály az, hogy egy adott állat csak adott mennyiségű energiát tud az utódokba fordítani, és azt valahogyan meg kell osztania. Mind az utódszám növelése, mind az utódméret és a gondozás növelése energiába kerül. Többnyire a fejlett utód és az utódgondozás (tanítás, minden áron történő óvás, hosszú táplálás, stb) együtt járnak.

De hogyan dönti el egy állat, hogy melyik stratégiát válassza?

Elsőként tisztázni kell, hogy az utód méretet nem pusztán kilóban kell érteni, hanem az anya testéhez viszonyított tömegarányban. Vagyis egy nagyobb testű állatot egy ugyanakkora utód kevésbé visel meg, mint egy kisebb testűt.

A startégia pedig leginkább az állat életmódjától függ, és a gének határozzák meg. Ahogy a fogazat vagy a bélrendszer is összefügg az életmóddal, azaz „csomagban” létezek, úgy a szaporodási stratégia is része a csomagnak. Ha, tegyük fel, létrejönne egy állat, aminek a fogazata nem olyan, amit a tápláléka diktál, az az állat hátrányba kerülne a megfelelő fogazatúakkal szemben, és kihalna. Ugyanez a helyzet a nem megfelelő utódszámmal.

A rágcsálókra jellemző gyors életmód, a táplálékszerzés egyszerű módja, és a környezet egyéb elemei a gyorsan szaporodó, de fejletlen utódokat hozó stratégiát teszik előnyössé, míg a növényevők számára a kevés utódos stratégia a kedvezőbb. Vagyis egy egyutódos (de fejlett utódú) patkány vagy egy 20 utódos (de vak és kicsi utódokat hozó) elefánt nem előnyös a maga környezetében. A kérdés az, hogy egy adott környezetben kihasználható-e annak az előnye, hogy az utód fejlett (pl az antilopkölyök már pár órásan tud szaladni a ragadozók elől – azaz esetében kihasználható), vagy pedig valami külső hatás mindenképp elvisz adott mennyiségű utódot, még ha fejlett is. Ez utóbbi esetben inkább fejletlen, de sok utód kell. Pl az egérkölykök mondjuk fele mindenképp meghal a tél hidegben, még ha hiperokos és fejlett kölykök is, szóval akkor már inkább legyen 4 túlélő a 8-ból, mint 1 a 2-ből.

A kérdésre visszatérve, a macska valahol félúton van a kettő közt. Azt, hogy miért, nagyjából annyira értelmetlen megkérdezni, hogy miért eszik húst, meg ilyesmi. A macskának ez a „csomag” jutott.

Az analóg-homológ szerveket most hagyjuk, főleg mert láthatóan az se tudja, hogy melyik melyik, aki behozta a köztudatba. A patkánnyal minden szervünk homológ, egyébként.

A DNS % különbséget meg pláne ne keverjük bele, mert óriási félreértésekhez vezethet. Csak pár probléma ezzel kapcsolatban:

- Nem mindegy, hogy a DNS teljes egészére, vagy csak a kódoló részekre nézzük az eltérést.

- Néha egy kicsi DNS eltérés nagy testi eltérést tud okozni és fordítva, szóval nincs általános képlet arra, hogy hány % DNS eltérés mekkora különbséget fog adni.

- A viselkedési ösztönök a DNS-en vannak kódolva, de egyelőre fogalmunk sincs hogy hogyan. Vannak kezdeti vizsgálatok.

- Akárhogy is, de genetikailag a legközelebb a főemlősökhöz állunk. Persze ki lehet találni olyan agyament nézőpontot, ami a patkánnyal hoz össze minket. Végülis egy piros Ferrari, egy sárga Lamborghini meg egy piros Zetor traktor közül melyik kettő áll közelebb? Biztos van, aki azt mondja, hogy a szín sokkal fontosabb, így a Ferrari meg a traktor közelebb állnak egymáshoz.

Na kb ennyi, ha van kérdés, akkor írjátok meg.