Meg van valakinek az iszlam hoditasok tortenelmi idoszaka vazlatpontokba szedve?

28. tétel: Az iszlám és az arab hódításThis is a featured page

Az Arab-félszigetet már az ókor óta az arabok lakják, de egészen az iszlám megjelenéséig külön-külön sokszor egymással rivalizáló törzsekben. Ezen a vidéken a beduinok állattenyésztéssel (ló, teve), kereskedelemmel és útonállással foglalkoztak. Az arab törzsek saját pogány hiedelemvilágukban vagy idegen vallásokban (kereszténység, párszizmus (perzsa vallás)) hittek, ami tovább fokozta a köztük levő ellentéteket. 570 táján született Muhammad, vagy a nálunk használatosabb néven Mohamed, törökösen Mehmed (neve azt jelenti: „az, aki dicsértetett”). Midõn Muhammad kb. 40 éves lett, egy hegyre vonult elmélkedni. Ott – hitük szerint – felkereste õt Gábriel angyal ember képében. Megmondta, hogy Allah az egyedüli Isten (Allah=Isten), vagyis más isten nincs (monoteizmus). Muhammad megosztotta az angyal tanítását másokkal is, és hamarosan akadtak követõi. Az angyal szavait memorizálták, majd leírták. (Muhammad analfabéta volt.) Ez a Korán. Az iszlám vallás szent könyve a Korán. A Korán 114 fejezetbõl (szúra) áll. Társait késõbb muzulmánoknak vagy mozlimoknak nevezték (a szó jelentése „aki megadja, aláveti magát”). Egyes helyeken, pl. hazánkban is, a mohamedán elnevezést használták, de helyes, ha ma ettõl óvakodunk, mert ezt több iszlámkövetõ megalázónak, sõt sértõnek is tekinti azzal az indoklással, hogy e vallás hívei nem Muhammadot követik, hanem Istent, annak legújabb kinyilatkoztatása szerint, amelynek csak közvetítõje a prófétaként tisztelt Muhammad. Az iszlám szó az arab s-l-m kiejtett alakja; megadást, békét jelent.

Az iszlám tanai Az iszlám egy mix a merített vallásokból: van benne saját ötlet, van ami az arab hiedelemvilágból vettek át (pl. dzsinnek), van amit zsidó vallásból (pl.sertéshús fogyasztásának tilalma) van amit a kereszténységből (pl. paradicsom) és van amit a párszizmusból (pl. a dzsihádot is) ollózott a Mohamed.

Az iszlám vallásnak van 5 alappillére: A TANÚSÁGTÉTEL (SAHÁDATAYN): Allahban, az egyetlen mindenható Istenben való rendíthetetlen hit. Ez a legfontosabb pont, ettől eltérni nem szabad, ennek tagadása a sirk, a legfőbb bűn, mely eretnekségnek számít.

AZ IMA (SZALÁT): Mekka, a szent város irányába végzett napi ötszöri ima AZ ALAMIZSNA (ZAKÁT): kötelező alamizsnaosztás a szegényeknek A ZARÁNDOKLAT (HADDZS): minden hívőnek életében legalább 1szer el kell zarándokolnia Mekkába A BÖJT (SZIJÁM): a Ramadan havi böjt betartása (ez egy olyan hónap, amikor napközben nem lehet enni és inni, csak este/éjszaka)

Az uralkodó kurais törzs vezetõi nem nézték jó szemmel tanításait, fõleg a bálványimádás és az uzsora ellenzéséért, ezért ki is utasították Mekkából. Akkor követõivel együtt a Mekkától kb. 400 km-nyire levõ (tevén 11 nap) Jaszrib oázisba emigrált, ahol befogadták. Ott követõinek száma nõtt, s így a helyet Medinának kezdték nevezni, amely azt jelenti, hogy a Próféta városa, a „madinat al nabi”-bõl rövidítve. Magát az emigrációt egyesek Mohamed futásának, mások (és hivatalosan) hídzsrának nevezik. Az iszlámnak ez az új idõszaka a Medinába jutást követõ elsõ holdhónap elsõ napjával kezdõdött, 622. július 16-án (jelenleg 1429-et írunk). Muhammad Medina lakóit (köztük a zsidókat és a keresztényeket is, arabul dzimmi) védszövetséggé szervezte. Mohamed – és vele gyér számú társai – kiszakadva törzsének kötelékeiből elvesztette életképességét. Akkoriban a törzs gondoskodott elesett tagjairól, a meghalt szülők gyermekeinek fölneveléséről; ha a törzs valamelyik tagja külső emberrel került konfliktusba, akkor a törzs védelmezte meg, illetve a belső konfliktusokat a törzs rendezte saját keretein belül. A törzsi kötelékeken kívül mindenki életképtelen volt: nem volt, aki szükség esetén gyámolítsa, aki életét védelmezze. Mohamednek tehát első dolga az volt, hogy Jathribban, azaz a ’városában’ (’város’ arabul ’madinat’), tehát Medinában, egy új közösséget alakított ki híveiből. Ez az új közösség, az ’umma’ a hívek számára átvette a törzs életfontosságú funkcióit, a hívőkre ruházva a törzs tagjainak jogait és rájuk róva a törzs tagjainak kötelességeit. A dzimmik megtarthatták vallásukat, saját belső törvényeiket, a muszlim többség védelme alatt álltak, de cserébe nekik is ki kellett venniük részüket a küzdelemből, ha a muszlimokat külső veszély fenyegette. A közösség közös céljaihoz mindezért egy speciális adóval (dzsizje) járultak hozzá, de cserébe mentesültek a muszlimokra kirótt (egyébként kisebb) adótól.

A medinaiak egyebek mellett karavánok indításából és átmenõ karavánok sarcolásából éltek. Gazdag zsákmányt ígért 624-ben egy jómódú mekkai karaván. Ezt Muhammad hívei sikerrel le is rohanták, s a gyõzelemben igazolását látták annak, hogy vezetõjük Isten embere. A mekkai kurais megtorlásul több eredménytelen támadást intézett Medina ellen, míg végül 627-ben Mekka 10 ezer emberrel támadt a városra. Ám Muhammad és hívei mély árkot ástak a város köré, és megállították a támadókat. Ez a mekkai kudarc a 628-as „árokbékéhez” vezetett. Ezután nem volt akadálya annak, hogy Muhammad 629-ben Mekkába zarándokoljon. Ott azonban egy fõbb hívét közben megölték. Muhammad ezt követõen jelentõs sereg élén Mekka ellen indult. Mekka azonban megadta magát és behódolt. Muhammad presztízse ezzel megnõtt, sok híve támadt. (Harcos Próféta, Jézus/Mózes nem).

Mohamed halála után 632, a kalifák ideje következett . A kalifák kezdetbe Mohamed rokonai voltak, de ez késõbb megváltozott. Az állam élén a kalifa állt, aki egyszerre volt vallási és világi vezető (vagyis despota). A hatalom vezető rétege az arab katonai vezető réteg lett, amelyik tagjai földterületet kaptak jutalmul, ámde a kalifa bármikor elvehette tőlük ezeket a területeket. Az arab katonatisztek nagybirtokosok lesznek, de mivel a földjük nem volt örökíthetõ, ezért jellemzõ volt a föld végletekig való kihasználása (rablógazdálkodás). Itt nem alakul ki egységes jobbágyság és hûbéri lánc sem. Mezõgazdaságukat az öntözése földmûvelés a rizs-, gyapot-, és sáfránytermesztés és a virágkertészet jellemzõ. A földterületek birtokosai földjeiket szabadokkal vagy rabszolgákkal műveltették. Minden alattvalónak kellett fizetnie földadót (harádzs). A behajtást a defterdár végezte. Az arab birodalom megszerezte a főbb kereskedelmi útvonalak felett az ellenőrzést és így a kereskedelem vált a legnagyobb bevételi forrássá. A világkereskedelem nagyrészt 3 városban: Kairóban, Bizáncban (bár ez nem volt az araboké) és Bagdadban bonyolódott le, ahol adtak-vettek mindent így rabszolgákat is.

Az elsõ kalifa Mohamed után Abu Bahr (632-634), õ benyomult Szíriát és Perzsia területére. Õt követte Omar (634-644), aki elfoglalta Palesztinát, Egyiptomot, Szíriát, Alexandriát. Az egységbe kovácsolt arabok – a dzsihádra fogva az egészet – megtámadták a közel – kelet két nagyhatalmát, Bizánci Birodalmat és Perzsiát, és meglepő módon elég hamar szétverték mind2t. Hogy sikerült ez? Több ok is van rája: A 6-7. században Bizánc és Perzsia kemény háborúkat vívott egymással a Közel-Kelet birtoklásáért. A váltakozó kimenetelű harc végül papíron a Bizánc győzelmével ért véget, de igazából döntetlen lett a meccs mivel totál összeverték egymást, így kevésbé voltak ellenállóak a beduinokkal szemben. A két nagyhatalom háborújának idején a városokat jelentősen megadóztatta és főleg a háború vége felé már totál elegük volt a városoknak az adott kormányzatból és az arabokra szinte felszabadítóként tekintettek és sok város önként megnyitotta kapuit a beduin hódítók előtt. Az arabok egységes katonai erőt alkottak, amit hatékonyabbá tett a harcos ideológia is. Velük szemben a kissé demoralizált birodalmi erők nem voltak egyenlő ellenfelek. Az arab hadsereg egy különlegessége, h a történelem folyamán ők használták a tevéket legnagyobb arányban katonai célra. A tevéket már az ókorban is használták kiegészítő fegyvernemként lovasok ellen, de nem jutott olyan szerephez, mint az araboknál: itt ugyanis a fő fegyvernemet a tevések adták. A teve sok dolog miatt itt praktikusabba lónál: 1. jól bírja a sivatagos terepet és éghajlatot; 2. nem kell neki annyi kaja; 3. legalább olyan gyors mint bármelyik ló;4. (ez a lényeg) a ló nem bírja a teve szagát, és a szagtól megvadul. Így a tevés egységek nagyon hatásosak a lovascsapatok ellen. Márpedig az araboknak bizánci és perzsa seregekkel kellett csak megküzdeni, amik alapvetően lovasseregek voltak. Ezután követte a trónon Oszman (644-650) és utána Ali (650-661). Ali korában kialakult egy trónviszály, amibe Ali is meghalt (megölték). Utána Muávija (661-680) lett a kalifa, aki megalapította az Omajjádok dinasztiáját.

Omajjádok (661-750): Ebben a korban is folytatódtak a terjeszkedések: Ez idő alatt szerezték meg Külső-Iránt (ma Afganisztán és Pakisztán) ki az Indusig; megszerezték Közép-Ázsia déli részét (Szamarkand és környéke); elfoglalták Karthágót és Gibraltáron átkelve 711-ben Tarik vezetésével legyõzve a nyugati gótokat, elfoglalták Hispániát. Ekkor a fõváros Damaszkusz. A sok évtizede tartó sikereknek azonban vége lett: 732-ben nyugat-európa elfoglalására induló hódító seregeiket Martell Károly frank serege Poitiersnél(ejtsd: poátyié) megállította és kiűzte őket. 740-ben egy másik kudarc is érte az arabokat: Kis-Ázsia elfoglalását kisérelték meg de a bizánci seregek megállították őket és ezzel végleg megállt az arab terjeszkedés. Késõbb ezt a dinasztiát vallási és családi ellentétek bomlasztották. Ezután az Abbiszádok vették át a trónt. Az Abbászidák elüldözték az utolsó Omájjádot 751-ben, aki azonban 756-ban Cordobában emírséget alapított és a nagyjából az egész Hispániai terület kiszakadt a birodalomból.

Abbiszádok (750-1258): Az Abisszádok elsõ intézkedése az volt, hogy új fõvárost alapítottak ez Bagdad (a világ legnagyobb városa) lett. A bagdadi kalifátus fénykora Harún ar-Rashid (786-809) kalifátusa idején volt. Ezután a kalifátusi cím kezdett jelképessé válni és 1258-ra megszûnt. Az arabok még a 10.században a tengeren újabb hulámban támadtak és párszigetet meghódítottak (Szicília, Szardínia, Korzika, Kréta, Baleárok) de az európaiak visszaverték őket.

A szétesés (kiegészítés)

Irán: Majd 14. és 15. században a Mongolok uralták a területet, és végül a 16. század elejére kialakult a Szafavidák vezettePerzsia.

Kis-Ázsiai területek: a 11. században a szeldszuk-törökök vették át az irányítást,majd ezen a területen bontakozott ki a leendő Oszmán-Török Birodalom.

Hispániai félsziget: a területen a 12. századig arab uralom volt, majd megkezdődött a reconquista, vagyis a mórok kiűzése Spanyolországból. A művelet 1492-ig, Granada bevételéig tartott.

Az arabok a meghódított területekkel együtt megszerezték a közel-keleti fejlett technológiákat, átvették a kultúrát és az addig elért eredményeket (pl. építészet,államigazgatás). Az arabok sokat adtak a kutatásokra: ebben a korszakban lefordították az ókoriművek nagy részét arabra, tökéletesítették a kémiát, valamint rendszerezték a matekot (algebra). Másik ilyen volt a sakk: a sakkot ugye a hinduk találták ki, de az arab kereskedők hozták ide Európába (bár az idő alatt változott pl. nem 4en játsszák már hanem csak 2-en). Legnagyobb eredményeket a térképészet terén értek el: egész Belső Ázsiát, fél Európát (állítólag velünk is találkoztak) és fél Afrikát feltérképezték a kereskedők és utazók. A középkor márkás cuccai is mind az araboktól érkeztek Európába: a selymen, a fűszereken meg az ilyen korábban is standard luxuscikkeken kívül gyakran egy-egy városról elnevezett marhajó minőségi árúcikkek jelentek meg itt: cordobai kard, damaszkuszi acél (lándzsához), üveg, perzsa szőnyeg is.