Hunyadi Mátyás királyunknak lett volna esélye győzni a mohácsi csatában ha az a ő uralkodása idején történt volna nem pedig 1526-ban?

Lett volna esélye győzni. Pont ez a magyarázata annak, hogy nem is támadt török fősereg az ország területére Mátyás uralkodása alatt (vagyis igazából a kérdés értelmetlen:), hanem inkább békére törekedtek a felek. Ebben az időszakban egyébként is mindkét fél máshol volt elfoglalva, nem egymással. Az oszmánok egyébként Mátyás alatt nem voltak olyan vészesen erősebbek nálunk (bár sokkal erősebben voltak, de nem olyan nyomasztó fölényben, mint 1526-ban), másrészt Magyarország hatalma csúcspontján volt, amit viszont nem lehetett volna végtelenségig megtartani, már csak a parasztokat sújtó rendkívül kegyetlen adóterhek miatt sem.

De azt azért jegyezzük meg, hogy egy alkalommal egy török sereg betört az országba, elég mélyre benyomult és felgyújtotta/kirabolta Nagyváradot (!). Úgyhogy Mátyás ideje alatt is hagytak kívánnivalót maguk után az ország védelmi képességei.

Szia! Igazából egyetértünk és tudom, hogy Mátyás uralkodása után is az arisztokraták beszedték ugyanúgy a kemény adókat. Ennek ellenére hosszabb távon mégsem lehetett volna fenntartani egy olyan központi hatalmat, amelynek olyan jövedelmei voltak mint Mátyásnak, mert Magyarország gazdasága/társadalma ezt csak erőn felül tudta kitermelni.

A parasztok Mátyás alatt azért nem lázadtak, mert erős volt a központi hatalom, azaz nem volt rá "lehetőségük". Hozzáteszem azt is, hogy később, az 1514-es parasztfelkelés idején sem a szegényparasztok lázadtak elsősorban, de ebbe most nem megyek bele. Abban egyetértek, hogy Mátyás alatt biztonságban élt az ország népe, tehát ha még sokat is adóztak, legalább a paraszti gazdaságokat, a termést, az állatokat stb. nem veszélyeztette az ellenség (habár előfordultak török betörések, erre utaltam is, de természetesen ezek mértéke meg sem közelítette sem az előtte, sem az utána következő időszakot). Tehát szerintem is pozitívan lehet értékelni Mátyás uralkodását.

Egyébként az "igazságos" Mátyás képe onnan ered, hogy a következő évszázadban a széthulló állam, a romló közbiztonsághoz viszonyítva mindenki idealizálta a Mátyási uralkodást, ahol egység volt, volt egy magyar királyi központ, magyar hadsereg, Magyarország pedig nagyhatalomként politizált. Ez a vágyott állapot, és a saját koruk "elkorcsosulása" közötti ellentét a politikai költészetben jelent meg, és innen terjedt tovább a nép köreibe az évszázadok alatt. Mivel a költészet művelése nemesi elfoglaltság volt, ezért ez a Mátyás-kép inkább a nemesség ideáljait testesítette meg, a nép pedig ezt vette át. Tehát az igazságos Mátyást nem a nép találta ki.

Jah, és még azt elfelejtettem leírni, hogy Mátyás jövedelmei nem csak a belső adókból származtak, hanem kaptunk külföldi segélyeket is, főként a pápától. Ezek igen komoly összegek voltak... Namost, amikor a 16. században elkezdett terjedni Magyarországon a protestantizmus, a pápa inkább a katolikus Habsburgokat kezdte el támogatni anyagilag, tehát ez a forrás is kiesett a magyar király jövedelmei közül.

A rendkívüli hadiadó rendszeres beszedése hosszabb távon lehetetlen volt, még akkor is, ha ezt az arisztokraták beszedték a saját szakállukra... Szerintem a parasztok ilyen sanyargatása inkább káros volt az országra nézve, mint hasznos, és csak rövid távú hasznot hozott. A másik pedig, hogy a törökök folyamatos támadásai ahhoz vezettek, hogy egyre csökkent a jobbágyi porták száma, ami az adók csökkenését is magával vonta, főleg a Délvidéken. Tehát a királyi jövedelmek csökkenése megállíthatatlan lett volna.

Ezzel párhuzamosan az Oszmán Birodalom egyre nagyobb és nagyobb lett (1510-es években elfoglalták Egyiptomot, ami jelentősen megemelte a szultánok jövedelmeit + a levantei kereskedelem megadóztatása is mégjobban megnövelte), a birodalom területeinek jelentős növekedése pedig az adóbevételeket is emelte. Szulejmánnak igazából 10X annyi jövedelme volt egy évben, mint Mátyásnak a legjobb évében. Ilyen erőviszonyok mellett igazából előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkezett volna Magyarország romlása.