Miért nem foglalkozik a közvélemény többet, Tóth Gyula "A kitalált középkoron túl" elméletével többet? Illetve, léteznek olyan csoportok akiket zavarna, ha a magyarság több lenne, mint azt egyre sikertelenül próbálnak tálalni?

A tudományba vetett meggyőződéses hit is hasonlóan hitre épül, hiszen rábízod magad, hogy azok a szponzorált kutatólaboratóriumok tudják a dolgukat, jobban, mint én, ennek következtében szentírás, amit mondanak.

De az összeesküvés-elméletesdi is természetesen úgy van, ahogy mondod. Alapja a hit, meggyőződés, hogy nem minden úgy van, ahogy állítják.

Velem lehet vitatkozni szerintem. Egyszer se ordítottam le a fejed. Vagy talán számodra a vitatkozás annyit tesz, hogy pár szóváltás végén elismerem, hogy igazad van? Én nem azt mondom - senkinek se, ha már itt tartunk -, hogy nekem kell hinni. Meg hogy akárkinek, aki az alter ige egy szubjektív verzióját hirdeti. Én igyekszem, legalábbis próbálkozom, hogy ne tűnjön úgy, mintha csak az én véleményem lenne igaz. Az indíttatásom csupán az, hogy aki olvassa, gondoljon bele abba, amit mondok. Nem muszáj egyből elfogadni, nem minden működik igen-vagy-nem alapon. Vannak dolgok, amikre később jön rá a korábban elutasító hozzáállású olvasó, vagy magától ébred benne valami gyanú valamilyen ügy iránt, és talán nem is emlékszik már arra, hogy anno itt mit olvasott. Bejutott egy alter verzió a tudatalattijába (oda mindenképpen), és később ezt saját gondolataként használja majd fel, ha önállóan ráakad valami turpisságra a világban. Ez már valami. Különben rengeteg egyéb, nem tanulás által befogadott információ ugyanígy rögzítődik. A média ezt szépen kihasználja. Hónapokkal később már saját véleményedként fognak ezek megjelenni. A média pont azt teszi, hogy megmondja, mit kell tudnod erről, arról. És hogy dolgod sincs vele, mert már 'uralják a helyzetet'. Max nézd meg a Mariska nénit a fókuszplusz videotárjában, de ez is már többlettudás az ügyről...következő nap meg már elmélkedsz a munkatársaiddal, a hallott infót sajátodként kezelve. Ha valaki pedig megtámadja ezt a véleményt, sajátodként véded. Az átlagember legalábbis valahogy így teszi. Én ezért kutatok fel alá a neten, befogadva minden infót, mert nem hagyom, hogy 1-1 forrás, amit leginkább nekem szánnak (iskola, média, doktorbácsi) megmondja, hogy ez vagy az csak úgy van és kész. Inkább feldolgozom magamnak a rengeteg információt, viszont dinamikusan változtatom, minden újabb adag infó után. A statikus tudás naívvá tesz, de attól még minősülhetsz nagyon is okosnak és intelligensnek, mely viszont növeli az egót és csökkenti a toleranciát az alternatív véleményekkel szemben. A megérzés világkép-összerakás viszont nem egzakt, ezért valóban nevezhető hitnek. Annyira nem zavar. A vallások dogmatikusak. Ez pont nem az, állandóan változik. Én így érzem jónak és ezt osztom meg másokkal, de sosem erőltetem, mert ilyenkor az emberek zöme visszavonulót fúj, de még így is csak kevesen fontolják meg egyáltalán ezeket bullshit-ezés nélkül. De ez valójában már nem zavar. Én így értékelem az embereket ezzel kapcsolatban: Megfontolja-utánajár-megbeszéljük, és a végén elhiszi, vagy sem, elmondja miért >>> Vitatkozunk rajta, de nem jutunk sehova >>> Kopjak le, nincs kedve ilyenekről beszélni. :D Persze ez eléggé sarkított, de kb ezek a fő állomások, ahogy elnézem. Az első kettő még élvezetes is, de az utolsó az ... hát aki nem kiváncsi a körülötte lévő dolgokra, azzal szerintem valami gond van.

Nekem is megvannak a saját elképzeléseim, köszönöm. Ebben az esetben csak azt pedzegettem, hogy amíg az "amatőr" (a szó eredeti, "műkedvelő" értelmében) vélemények képviselői nem tudják a véleményüket a tudományos diskurzusban megszokott érvrendszerben előadni, addig nem fogják komolyan venni őket. Vitatkozni meg senkinek nincs sem kedve, sem ideje olyanokkal, akik előbb vagy utóbb úgyis az "azért nincs rá bizonyíték, mert különböző érdekek miatt titkos" menekülőútra lépnek.

Aki tudományos munkával foglalkozik, az inkább szeretne nagy felfedezést tenni és azt bizonyítva hírnevet szerezni, mint egy nagy felfedezést elhallgatni. És ők is folyamatosan azt keresik, hol tudnának újat mondani ahhoz képest, amit már az elődeik is tudtak. Kinek lenne arra szüksége, hogy azt bizonyítsák, amit már eddig is tudtunk?

Igen, addig nem fogják őket komolyan venni. Valóban, általában olyanok közül kerülnek ki ezek az egyének, akikről beszélünk, akik nem diplomások a területen, illetve végzettséget sem szereztek belőle. Más a megközelítésük, illetve nincsen möggöttük intézmény és tudományos közösség, melyek elvárást tanúsítanak az előadás és bizonyítás formalitásai iránt. Ilyet még az egyetemen se tanul az ember. Veled külön foglalkozó tanárok (akik maguk is kutatók) kellenek hozzá, hogy ezt megtanuld. Ők segítenek, igazgatnak tudományos diákköri konferencián való részételedig, szakdolgozatod megvédésén át doktori védésedig. Az ilyen emberek tanulják csak meg a szóban forgó elvárt formalitásokat. Egy kívülállótól ezt nem igazán lehet elvárni, de talán még eszükbe sem jut, hogy a tudósok, kutatók saját területén 'harcoljanak', hisz az ilyen emberek szándéka csupán az, hogy meghallgassák őket, hogy nekik eddig hogyan állt össze a kép. Plusz emberek szemének felnyitása más nézőpontokra. Nem pedig hívő gyülekezet alakítása. De vannak olyanok is biztosan.

Bizonyítékok pedig sok esetben azért vannak. Legtöbb esetben viszont csak gyanúk gyűlnek össze. Motivációk, cselekedetek, elszólások, bizonyítékok, következtetések, személyes információ-összefűzések alapozzák az összeesküvés elméleteket. Nincs is értelme a tudósok, kutatók saját csataterükön háborúba indulni ilyen felhozatal mellett. Plusz az is benne van, hogy azért egy részük nem teljesen normális (a szó szoros értelmében), de ez nem az intelligencia hiányát, hanem a motiváció tárgyának és forrásának szokatlan voltát bizonyítja. Olyan területekre merészkednek, ami nem biztonságos (nemzetbiztonsági veszélyek pl), olykor családjukat és önmagukat se féltve. Ez valóban nem teljesen normális. De ha mindenki teljesen normális lenne, a társadalom elvárásainak maximálisan megfelelne, semmi nem derülne ki, mindenki elfogadná azt, amit a meglévő, elfogadott médiumok közvetítenek.

De amíg a tudományos munkák azon területei, ahol a pénzelés közvetett módon érdekszervezetektől függő szervezetektől érkezik, a média, az oktatás és az orvoslás számomra érdekérvényesítési médiummá válik, mely természetesen alsó szinten jóhiszemű, a feladat ellátására képzett, és talán motivált emberek által van végrehajtatva. A konsp. teoristák (vagy nevezhetnénk pontosabb fogalommal: unorthodox nézeteket valló emberek) jó részét nem fizeti senki, így a szolgáltatott információik érdekektől mentesek. De biztosan vannak kivételek is. Erre az ember 'útközben' rájön (vagy nem). Alapja a hit, de a tudomány alapja is az. Persze mivel a feltételek nem egyenlők, mint ahogy azt fentebb már leírtam, így nem is képesek, nem is várható el tőlük, hogy ugyanazon a mezőn küzdjenek a diplomás tudósokkal, ahol ők a képzettek. Ha ezt állítjuk be alapkövetelményként, nincs sok esély arra, hogy ezek az alter nézeteket valló emberek meghallgatást nyerjenek, hisz van egy követelmény, amit nekik nem tanított meg senki, hogy hogyan kell azt csinálni, illetve bizonyítékok, korábbi tanulmányok, validált laborban történő mérési eredmények csak ritka esetben állnak rendelkezésükre. Ráadásul jórészt hétköznapi emberekről van szó. Nem tehetem meg, hogy olyan feltételek elé állítok mindenkit, amely feltételeket a rendszer önmaga védelmére alakított ki, amely körbe csak azok kerülnek be, illetve maradhatnak benne, akik támogatást kapnak, ergo valakinek érdeke fűződik az adott kutatáshoz és publikáláshoz ahhoz, hogy a befektetése egy következő cselekvéssorozat útján megtérülhessen. Ergo a tudomány sok esetben kiszolgál fensőbb érdekeket, de tudatában sincs a benne szorgosan dolgozó, hiszen azt végzi, amit szeret, úgy, amire és ahogyan kiképezték.

Magam is voltak OTDK-n, kétszer is. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy a tanárok megtanítják, hogy kell előadást tartani. Az ember azért (is) jár tudományos előadásokra, hogy ezeket ellesse azoktól, akik már gyakorlottak ebben. Akiben van némi józan ítélőképesség, az a látott példák és a kezdeti szárnypróbálgatásokra kapott reakciók alapján maga is rájön, milyen közönség előtt hogy kell előadást tartani.

Azzal nem értek egyet, hogy az "amatőr" kutatók érdekektől mentesek lennének, mivel ők gyakran a vágyálmaikat szeretnék igazolva látni, és egy prekoncepció mentén folytatják a "kutatásaikat", ami tudományos szempontból alapvető metodológiai hiba.

Gratulálok az OTDK-khoz. Pali, te vagy az? :D Én csak készültem TDK-ra, és előadásokon vettem részt, de végül letettem arról, hogy magam kiálljak. A kvantumkémia túl nagy falatnak bizonyult a tanulmányaim mellett ahhoz, hogy egyáltalán motivált maradjak ahhoz, hogy folytassam. Pedig érdekes volt az elején és még dolgoztam is benne egy darabig. Azután viszont már nem kerestem új témát, mert már jön a szakdoga.

Nálunk úgy ment, hogy bizonyos témákról előadásokat készítettünk, miután lefuttattunk 1-1 rakat számítást és elemeztük őket. Ezen előadások után beszéltük meg, hogy mit hogy kellett volna előadás és gondolatmenet téren ügyesebben megoldani. A TDK után is megbeszéltük, hogy ki miért volt jó vagy rossz. Szóval akkor mi is így tanultunk előadni.

De ez a metodológiával való védekezés általánosságban hátrány szerintem. A maga korában a paradigmaváltásokban segítő feltalálók többségét mélyen elutasította az adott kor vezető értelmisége/tudóstársadalma. Ma miért nem érvényes ez az analógia? Csak azért, mert akkor még nem volt metodológia és most van? Szerintem az akkori ember úgy gondolhatta, hogy volt metodológia, mégpedig a vallás, és az arra épülő teológia, mint ellenőrző rendszer. Majd a következő századokban uralkodó nézetek vették át a szerepet. Ez minden korra érvényes korlátozó tényező véleményem szerint, az adott korban élő tudósréteg az adott kor tudományos szellemisége által megszabott metodológiát alkalmazza ellenőrző közegként, ergo ezen keresztül szűri elő az információt. Ez káros mértékben szortírozó előítéletnek is betudható, de pazarló szemetelésnek is. Nem tekintheti az adott kor tudósa, hogy szabályai örökérvényűek. Viszont amikor pénz általi befolyásról beszélek, szerintem nem általánosíthatnék. Ezt elfelejtettem közölni. De kizárni se zárhatom ki, hiszen az érdekek rengeteg közvetítő közegen, intézményen át sokszorosan indirekt módon is érvényesülhetnek. Ezt bizonyítsa valaki..Viszont amíg nincs rá bizonyíték, sokak szerint hanyagolni kéne a témával való foglalkozást, és hagyni, hogy minden menjen a jól megszokott kényelmes rendje és módja szerint. Különben örülök ennek a konstruktív vitának, van értelme választ írni. Álláspontjaink lehet, hogy nem közelednek, de a tisztánlátása valamelyest mindkettőnknek növekedhet a másik látásmódjának megismerése következtében. Ez a későbbiekben lehet hasznos, ugyan most még látni az értelmét.

[link]

[link]

*nem látni az értelmét.

+ illetve ha más is olvassa ezt, számára is érdekes lehet e két nézőpont 'összetűzése', mivel nyílt vitáról van szó. Bár lehet, hogy csak én gondolom, hogy ennek van értelme.

Nem, Pali nem vagyok. Szerintem is jó dolog, ha az ember nyitott az új véleményekre és elképzelésre, de szelektálni kell valami alapján, nem lehet mindent ugyanolyan értékűként kezelni. Mivel az utóbbi időben különösen sok marhaságot hallok a magyarok őstörténetéről, erre hoznék példát: ha minden népben vannak olyanok, akik szeretnék azt mondani, hogy övék az "ősnép" Európában, mert "ők voltak itt először", és ezt mindegyiknek elhisszük - mert miért hinnénk jobban az egyiknek, mint a másiknak -, akkor egy többszörös paradoxon lesz a végeredmény. Aki nem rendszerben gondolkodik, vagy egyszerűen csak a saját vágyálmait kergeti, abban ezek a problémák vélhetően nem merülnek fel.

Szerintem minden kérdésben csak úgy lehet állást foglalni, ha megfelelően ismerjük az érveket és az ellenérveket. Ezeket nem lehet egyszerűen félresöpörni azzal, hogy "hát azok nem hitelesek, mert akiktől származnak, azokat ilyen és ilyen érdekek mozgatták". A forráskritika pontosan arra szolgál, hogy a szövegértelmezésre kiképzett szakemberek - filológusok - megállapítsák, melyik része megbízható, melyikben lehet csúsztatás. Egy eredmény nyilván nem lesz sosem 100%-ig végleges, de nem mindegy, hogy 10%-on vagy 90%-on állunk.

Summa summarum: a tudományt nem viszi előrébb, ha azt mondjuk, hogy "amit eddig mondtak, az az érdekek hatása miatt bizonytalan, kezdjük elölről". Ne felejtsd el, hogy a tudósok is nagyon sokszor intézményi háttér nélkül dolgoznak, mert kevesebb a kutatóhely, mint a szakember. Ennek ellenére is sokan dolgoznak, remélve egy nagyobb felfedezést, és hogy az ezzel szerzett elismeréssel talán pályázhatnak egy kutatóhelyre valamikor. Az érdekekről pedig csak annyit, hogy az én területemen a 40'-es, 50'-es évek fordulóján egymástól függetlenül ugyanazt a munkát végezte el egy holland és egy csehszlovák professzor, és majdnem mindenben ugyanarra a következtetésre jutottak, annak ellenére is, hogy utóbbi esetében ez eléggé ellentétes volt azzal, amit a kor politikai szelleme szerint elvárhatnánk.

A történelmet jó lenne "érdekek" mentén vizsgálni. Mely népcsoportnak mi volt az érdeke, mi mozgatta igazán évszázadokon, ezredeken keresztül? Mi fakadt a lelkéből s azt hogy, miként képviselte azt a világban?

Pénzszerzés, kapzsiság, hataloméhség, telhetetlen uralomvágy? Gyűlölet a másképp érzőkkel szemben? Vagy egy világegyetemet átszövő rend, harmónia földi vetületének beteljesítése, a minden egy (Egy az Isten) fogalma?

A földi síkon egyszerre sok-sok irányultságú nép létezik, más-más célokkal. Az érdekeik ütközése a "történelem", hisz valami ilyenkor történik. Tóth Gyula egy azok közül, akik nekünk, magyaroknak kezdik értelmezni a "történelmet". Nem könnyű út, de sokan mellé állhatnak, sőt az utat, mindenkinek, belül, magának kell járnia. Tóth Gyula is csak mankó.

De egy biztos: aki nem hagyja járni az utat, aki métellyel támad az ébredőkre, az máris az érdekei mentén cselekszik, önmaga javát keresi, ellenében a másikkal.

4-es figyelmébe:

Nem Tóth Gyula használja kénye-kedve szerint az időszámításokat. Ha jól figyeltél, pont arról beszél, hogy az akkori világban nem volt egy biztos időszámítás még a szűken vett Európában sem. Akik pedig később értelmezték a történelmi írásokat, sokszor tévesen napjaink időszámításában helyezték el a megtörtént eseményeket.

A 'pán', 'ispán' szó kizárt, hogy szláv eredetű legyen. Azaz olyan értelemben lehet szláv is, hogy a szláv nyelvek a magyar leánynyelvei. Ha tudsz magyarul könnyen belátod: pán = nap. Még az angol 'pan' szó is a tüzes serpenyőt jelenti, ami SÜT-TŰZ. Ispán = Napos. Tudod, ahol sokat süt a nap. Ahol tüzesek a nappalok. Meg van ilyen tisztség is: Napos. Pán-Bán.

De mondok neked még Napos helyeket: Nápoly-Napos. Japán-Napaj-Napos. (Ahogy a tutaj-tatos, a nadály-nádas, a lapály-lapos, a zaj-szós, a baj-bús).

A szlávok örülhetnek, hogy használják a szavainkat. Ja! Szláv-Slave-Szólva(szolga)-Válasz. -ov, -ova végződés = Övé. -ics végződés = X(kelta, gall) = égi, igaz = Úr.

Szóval inkább magyar szócsoportokról beszelhetünk szerte a világban.