Mit gondoltok ma Magyarországon a tanári pályáról?

>A diákok pofátlansága minden határon túlmegy.

-Á, mindig van egy újabb határ :) Megfelelő célokat kell kitűzni. ("Azt hiszem késleltetni tudom a kannibalizmus megjelenését az osztályban")

>Igen, szép dolog lenne átadni a tudást, ha lennének megfelelő diákok. Ki ma a befogadóközönség?

-Ha lennének megfelelő diákok, tulajdonképpen tanár sem kéne. De komolyan, a legjobb diákjaim önmagukat tanítják (programozásra, de ez most mindegy). A tanár pont a nem megfelelő diákok miatt kell. Nem csak oktatunk, nevelünk is.

>Valami megoldást is fel lehetne kínálni.

-Ez attól függ, mit próbáltál eddig. Pl.:

[link]

vagy:

[link]

Ez persze nem azt jelenti, hogy ha ismered a helyes módszert, akkor nem fárasztó azt használni, mert az. Egy fokkal könnyebb, mint kiégve-tehetetlenül, de így sem könnyű pálya.

Azt, hogy van ott még néhány elkötelezett jó szakember, mondhatnám az oktató-nevelő maga, de a számuk csökken. És van ott egyre nagyobb számú kontraszelektív példány, aki tönkreteszi a pályát. A maradék pedig a valaha volt, mára megfáradt, kiégett, elfásult pedagógus.

Azt, hogy éppen ezért már nem képes kiállni önmaga igazáért sem.

Azt, hogy a mindenkori hatalom lábtörlőnek és/vagy pénzeszsáknak tekinti, amikor saját dilettáns, vagy kapzsi énje ezt kívánja.

Azt, hogy lassan lassan a munkavégzés legelemibb feltételei sem állnak fenn művelői számára, de a diákok számára se.

Azt, hogy mára közgondolkodássá vált, a tanárba bárki beletörölheti lábát, bárki felülbírálhatja, megleckéztetheti, és véleményt mondhat róla. És a közgondolkodás már egy ideje erősen növekvő tettekben nyilvánul meg.

Azt, hogy még kell egy kis idő, hogy a közoktatás elérje azt a szintet (lefelé), ahol már az ott történő eseményeket sem oktatásnak, sem nevelésnek, sem semmiféle tanításnak nem lehet nevezni. De ez az idő már nincs nagyon messze.

Hogy mindazokról mit gondolok, akik ezt az állapotot létrehozták (jó sokan vannak), azt nem írom le, mert egyfelől nem tűrné a nyomdafesték, másfelől oda azért mégse szeretnék lealjasulni.

En 8adikos vagyok es ami az iskolaban tortenik az borzaszto..

Sokan nem tudjak hol a helyuk az orat nem tudja a tanar tartani mert "diak terror"van es ez hihetetlen az lenne a legjobb hogy magantanar csak ugye oda kell am sok zs is. Amugy ne valaszd a tanari palyat mert dilihazba kerulsz .

A mindenkori gyerektömeg mindig olyan, ami az adott társadalmi kultúrát és helyzetet jellemzi.

Régen a tanulás privilégium volt. Aki nem felelt meg, az lemaradt és a földet túrta egy egész életen át (kissé kisarkítottam, de a lényeg ez). A kötelező közoktatás bevezetése egy kellemetlen kötelességgé tette a gyerekek szemében az iskolát, nem pedig a jövő zálogának. De nem mindig lesz ez így. Ha már nagy tömegekben rosszak a tanárok, meg fog emelkedni a jók értéke. Ha nagy tömegekben keletkeznek tanulatlan emberek, a tanultak értéke szintén megnő (pl. amikor egy orvosi "tiszteletdíj" olyan magas lesz, hogy tényleg csak a gazdagok tudják megfizetni), ekkor a gyerekek szemében is felértékelődnek az ilyen "zsíros" szakmák (meg lesz egy kókler réteg is).

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a tanári szakokon több kategóriát is bevezetnék (a bsc-msc-n fölül). A magasabb kategória szigorúbb értékelés árán kapható meg, így a most devalvált tanári diploma ismét elnyerheti ilyen formájában az értékét, így lehetőség van a bérbeli differenciálásra is.

Ha minden igaz, akkor e kormány szigorította a tanárokkal szembeni attrocitások büntetőjogi következményét is, talán közfeladatot ellátó személynek minősülnek. Ez nagyon helyes, még akár további szigorítás is belefér. Be kell kamerázni a szülői értekezleteket, fogadó órákat, hogy a bizonyítás könnyebb legyen.

Mivel a mai demokratikus rendszerekben a tanárok feladata első sorban a tanítás, másod sorban a nevelés, ezért a tanításnak el kell mozdulnia egy szolgáltatás-jellegű megítélés felé, ahol a szülőnek tudnia kell, hogy a tanítás a társadalom egy szolgáltatása az ő gyereke számára. Több tanórát és tájékoztató időpontot kell szánni mind a gyerekek, mind a szülők számára, azért, hogy az előbbieket megértsék és a tanulás önérdekké váljon és nem a tanár autoritásából kell, hogy eredjen. Magyarul: nem azért kell tanulni, vagy nem tanulni, hogy a tanár sikeres v. sem, gazdag-e, vagy sem. A boltban a pénztárost is lenézhetem, attól még a szolgáltatást igénybe veszem a saját érdekemből.