Iagz az ha két ember egymás után ásít valami érzelmi kötődés van köztük?

Nem hinném. Ez olyan társaságban is elő szokott fordulni, ahol a jelenlevők nincsenek jóban, vagy nem is ismerik egymást. A mondás szerint "az ásítás ragadós".

Egy kérdésben nemrég firtatták ennek az okát, de nem emlékszem a válaszokra. :(

Sceptic, az érzés és az érzelem nem ugyanaz...

A két fogalom keverésére kiváló példa:

http://www.youtube.com/watch?v=1A1bJKg0B5E

:D

Itt két - természetében teljesen eltérő - dologról van szó:

1. Az ásítás a szervezet védekező mechanizmusa a szervezetben megnövekedett CO2 koncentráció visszaszorítására érdekében: gyakran előfordul, amikor fáradt vagy álmos vagy, mert ilyenkor a szervezetnek kevés energiája van anyagcsere-folyamatait kielégítően ellátni és a CO2 felhalmozódik. A "kiásított" CO2-re közvetlen környezetedben lévő már fáradt, illetve álmos egyének fogékonnyá válnak ő maguk is ásítást produkálván.

2. Előfordul, hogy rátekintesz egy leányzóra - aki teljesen mindegy, mivel foglalkozik éppen - és ő automatikusan, pontosabban ösztönösen visszatekint rád pontosan a szemedbe. Itt a távolság lényegtelen, mert agyhullámokról van szó, amik fénysebességgel terjednek.

Agyhullámok rezonanciája eme jelenség: agyhullámaid rezonanciába lépnek a szóban forgó leány agyhullámaival az ő számára kivédhetetlen ingert generálván, ami azonnali és mély szemkontaktusban jut kifejezésre.

Az ilyen leányt érdemes megjegyezned magadnak, mert jó eséllyel a mély és érzelemgazdag kapcsolat minden esélye adott. Nem véletlen tartja a mondás: "egy hullámhosszon vagytok."

Nem igaz.

Ha teljesen idegen emberek ásítanak a környezetedben, akkor te is elkapod. :)

Van, aki akkor is ásít, ha filmen látja ásítani a szereplőt. :)

Az ásítás reflex ragályossága már rég megfigyelt jelenség, 1508-ban Erasmus írta le a következőt: “Egy ember ásítása, ásításra készteti a másikat” (“One man's yawning makes another yawn”),[13]vagy a francia közmondásként elhíresült mondat “Un bon bâilleur en fait bâillier deux.” (“ Egy jó ásító két másikat kényszerít ásításra”)[14] is ezt bizonyítja.

Gyakran, hogyha egy ember ásít, akkor ez késztethet egy másik embert úgynevezett “együttérző” ásításra.[15][16] Ásításra késztethet továbbá, hogyha figyeljük egy másik ember arcát, miközben az ásít (főleg a szemeit), vagy akár az ásításról olvasás, gondolkodás, vagy egy ásító ember képe is kiválthatja ezt a reflexet.[17][18][19]

Egy 2007-es tanulmány kimutatta, hogy autista gyerekek kevésbé érzékenyek a ragályos ásításra (kevesebbszer ásítottak, miközben ásító emberekről készült videókat figyeltek), mint egészséges társaik.

Alapvetően kevesebbet ásítottak az ásításos videók, mint a kontroll videók alatt. Ez a kutatás azt az állítást támasztja alá, miszerint a ragályos ásítás összefüggésben áll az empátia képességével.[20]

Ez a jelenség számos főemlősnél is megfigyelhető. Ilyenkor az ásítás egy fenyegető gesztus, a főemlősök társadalmi rendszerének fenntartásának egy módja. Speciális kutatásokat végeztek csimpánzokon[21] és egyes makákó fajokon [22]. Fajtársaik ásításáról mutattak videókat ezen állatok egyes csoportjainak, mindkét faj ásítással reagált. Ez részben igazolja az ásítás “ragályosságát”.

A Discovery Channel egyik műsora az “Állítólag” (Mythbusters) is tesztelte ezt az elgondolást. Bár nem végeztek széleskörű kutatást, mégis az a konklúzió keletkezett, hogy az ásítás ragályos. [23]

Gordon G. Gallup, aki azt feltételezi, hogy az ásítás talán az agy hűtésére szolgál; úgy is véli, hogy a “ragályos” ásítás esetleg egy túlélő ösztön, melyet az evolúciós múltunkból örökítettünk át. “

Az emberi evolúciós történelem folyamán, mikor még legyőztek minket a ragadozók és számíthattunk más törzsek támadására is, szükség volt az ásításra (egy ember ásítására ásítás a válasz), hogy a csoport éberebbé váljon, és képes legyen a veszély felderítésére. [24]

wikip.