Ti értitek ezt? Miért van ez így? Többi lent.

Hát ha ez most úgy hirtelen, egyszerre zavar téged, az az enyhe depresszió jele. :)

Egyébként a felsorolt dolgoknak mind megvan az oka. Nem azt mondom, hogy törvényszerű, hogy így van, de rengeteg, régen halmozódó káros társadalmi jelenség szuperpozíciójáról van szó. És mivelk hosszú idő alatt gyűltek fel az okok, sajnos nem várhatjuk azt, hogy rövid idő alatt megoldás lesz rájuk.

Az első sorodat viszont cáfolom.

Nem közösítik ki a hívőket.

A fanatikus, szinte szektás vallásosok kapnak a fejükre, ha teljesen alaptalanul (tényszerű alapok nélkül) a tudományt támadják. Épp a tudomány rovatban.

A trollok alapján meg nem lehet általánosítani.

Van vallásos troll is.

Éljen a demokrácia. Legalább itt az oldalon. :)

Hívő vagyok.

A hívőket támadó emberek félelemből teszik amit tesznek. Hiába van erős hitük az ateizmusban, a szívük mélyén valahol érzik, hogy valami nincs rendben. Nyugtalanok és zaklatottak lesznek mikor Istenről és törvényeiről beszélnek nekik, mert bár nem hisznek Istenben, a lelkiismeretüket nem tudják elfojtani. Ők is tudják a szívük mélyén, hogy bűnben élnek és önáltatásba és az olcsó élvezetekbe menekülnek. Így tehát ha Istenről beszél nekik valaki, ők ezt támadásnak élik meg és ez védekező reflexet vált ki belőlük, ami támadásban, megvetésben, őrültnek titulálásban nyilvánul meg.

Ma már az ember akkor is tömegként viselkedik, amikor egyedül van. Tudja, hogy a társadalom mit vár el tőle, milyennek kell lennie, hogy az emberek ne közösítsék ki. Mikor egy adott személy tudomásul veszi és elfogadja ezeket a feltételeket, akkor automatikusan az ő elvárásaivá válnak, gyakorlatilag eggyé válik a tömeggel, eltűnik a személyes véleménye és a józan gondolkodása. Ilyen az átlagember.

Ajánlom figyelmedbe az Asch-kísérletsorozatot. Elképesztő, hogy valaki képes szándékosan rossz választ adni csak azért, hogy a többi ember közül ne lógjon ki.

#8: nekem ebből az jön le, hogy magadról írsz :) Hogy azért vagy hívő, mert különben félnél :)

LOL Miről beszélsz?

AZ eggyé válás pont a vallás jellemzője. Ott nem bírják az egyéni gondolkodást, csak a betanított fantazmagóriát.

Tipikus választ adtál saját magadról :)

Nem egy egyszerű kérdés, meg sem próbálom rendesen megválaszolni, csak néhány gondolat a lehetséges okokról, amik összefüggenek egymással:

- A tolerancia hiánya. Sok ember képtelen elfogadni, hogy nem mindenki él/gondolkodik ugyanúgy, mint ő; és ez ráadásul valami felsőbbrendűségi tudattal társul, azaz teljes mértékben meg van győződve arról (bár alaptalanul), hogy "nála van az igazság".

Ez megmutatkozhat világnézeti, politikai stb. területeken.

Az ilyen emberek szerint mindenki hülye, aki másképp látja a dolgokat, és ezt kisebb-nagyobb mértékben ki is fejezik; néhányan pedig képtelenek az alapfokú udvariasságra is, sőt, egyenesen undorító stílusban tudnak megnyilvánulni.

(Nem csak "indokolt" esetekben...)

- Helytelen hozzáállás a "mássághoz" (nem a szó szexuális értelmében), a "hibákhoz", hiányosságokhoz, egyes tulajdonságokhoz: Ez már ott kezdődik, amikor az óvodában/iskolában csúfolnak egy-egy gyereket, mert szemüveges/nagyon magas/nagyon alacsony/kövér/sovány/x-lábú/ó-lábú/csámpás/buta/szegény/nem márkás ruhákat hord/stb.; tökmindegy, miért, de "kilóg a sorból". (Bár én személy szerint ezeket a saját környezetemben mostanában kevésbé tapasztalom, mint régebben.)

Itt megint egyfajta hamis felsőbbrendűségi érzés van a háttérben: az illető attól gondolja/érzi saját magát "jobbnak", "többnek", hogy másokat lenéz, lekezel.

--> Itt bejött az elmúlt években, évtizedekben egy érdekes változás: manapság sok közösségben a régebben még megvetett egyének/csoportok a "menők", azaz a rossz tanulók, a magatartási problémákkal küszködők, a "vagányok", egyes körökben kifejezetten a bűnözők. A jól tanuló, eszes, szorgalmas gyerekeket pedig lenézik, kiközösítik, cikizik, lestréberezik stb.

Ha nagyon gáz a helyzet, és az illetékes pedagógusok nem intézkednek, akkor sajnos csak az iskolaváltás a megoldás.

- Csoporthoz való tartozás, "csoporttudat": valahogy sokaknak szükségük van arra, hogy egy-egy csoporthoz tartozzanak, szélsőséges esetben (szinte kizárólag) ez alapján határozzák meg a saját identitásukat is. Ezzel általában együtt jár az "ellenségkép" is, mert "ellenségre" szükség van... Mindenki, aki nem tart velünk, az ellenünk van "címszóval"; és az már nem is normális/nem épeszű/nem is magyar/nem is ember/stb.

- Az empátia, ill. a szociális érzékenység valamilyen fokú hiánya, szélsőséges esetekben teljes önzőség, nagyfokú egoizmus: röviden megfogalmazva "mindenki magasról le van érdekelve, az a lényeg, hogy nekem jó legyen", ill. "kit érdekel a más nyomora?".

Az ilyen emberek azt hiszik, hogy nekik minden "jár", nincsenek tekintettel másokra, még a saját családtagjaikra, azaz "a saját vérükre" sem, nemhogy idegenekre.

Az alkoholizmus (és az egyéb szenvedélybetegségek) tovább rontanak ezen az állapoton, a függő embert jóformán semmi nem érdekel azon kívül, hogy a napi adagját megkapja, legyen az drog vagy alkohol. (Magyarországon közel 1 millió alkoholista van, ami iszonyatosan magas szám, az össznépesség 10%-a; ezek egy része nem olyan veszélyes, ún. "kultúralkoholista", de a többi kifejezetten káros a családjára, rokonságára nézve.)

-> Hogy mindezek mögött pontosan mi van, azt nem tudom. Készségek, képességek hiánya biztosan; ezeket pedig csak tanítással, neveléssel lehetne pótolni/ellensúlyozni; de amelyik családban már a nagyszülők, szülők is ilyenek, ott többnyire a gyerekek is ilyenek lesznek, még ha más hatások érik is őket az otthonon kívül. (A gyerekek döntő többsége az otthoni/szülői mintát követi, egy kisebbség az, amelyik képes kitörni, ill. "dafke" másképp csinálja, mint a szülei.)

-------

A barátoddal kapcsolatban: Úgy sejtem, nem Magyarországon élsz, utána kellene nézni az ottani törvényeknek. De ha mégsem, akkor forduljatok a barátod osztályfőnökéhez, vagy az iskolájában az ifjúságvédelmishez, vagy akár egyenesen a helyi gyermekjóléti szolgálathoz vagy a gyámhivatalhoz.

-------

Szerintem sem vagy depressziós, ez h.lyeség. Egyszerűen TÚL SOK negatív dolgot tapasztalsz a környezetedben, sokat látsz az élet negatív oldalaiból; erről pedig még csak nem is tehetsz. Én hosszú évek óta "emberekkel dolgozom", úgyhogy oldalakat tudnék teleírni hasonló esetekkel; és tudom, hogy tényleg kiborító tud lenni. (És fordítva tényleg igaz: ha hosszú időn keresztül sok ilyen tapasztalatot szerez valaki, attól be lehet depizni, pláne, ha a tehetetlenséget is rendszeresen tapasztalja az ember...)