Mit jelent kenyeret és cirkuszt közmondás?

Az első válasz nem teljesen pontos. Kenyeret (pontosabban lisztet) nem csak a cirkuszi játékok (és egyéb szórakozási lehetőségek) idején kaptak a római polgárok, hanem "alanyi jogon" mindig.

Ez egy politikai döntés is volt a szavazatok befolyásolására: ingyen liszt, ingyen szórakozás.

Részletesebben:

[link]

[link]

A linked ezt írja: "Panem et circenses: "kenyeret és cirkuszt", a római proletariátus elégedetlenségének mérséklésére, a zavargások megelőzésére szervezett ingyenes gabonaosztás és cirkuszi játékok."

[link]

Te viszont azt írtad, hogy a cirkuszi játékokON kaptak kenyeret vagy valami gabonafélét. Ezért javítottam. Meg azért is, mert az én linkjeimben pontosabb leírások vannak. Olvasd el őket. :)

Bertának igaza van, de azért hozzátenném, hogy a másik válasz sem teljesen hibás, mert előfordult, hogy egyes szenátorok a népszerűségük növelésére a cirkuszban, az anfitátrumban, vagy akár a színházban is csontlapocskákat szórattak a tömegbe, amolyan sorsjegy félét. Ezen mindenféle beváltható dolog szerepelt, gabona is.

Természetesen ez csak egy időben volt divat, szemben a másik válasszal, amely olyan hosszú ideig szokásban volt, hogy szállóigévé válhatott.

Ez a mondás a plebs körében elterjedt szállóige volt, és az egyszerű római polgár kívánságait fogalmazta meg. A nép akkor volt boldog, ha nem éhezett, és szórakozhatott. Az uralkodó ezt nagyon jól tudta, így ha azt akarta, hogy szeressék, körülbelül egyhavi jövedelmét arra fordította, hogy gigantikus gladiátorjátékokat szervezett, ahol az előzőek által említett módokon megtömte alattvalóinak hasát is.

Ha belegondolsz, ma is ez kell az embereknek. A táplálék evidens, azonkívül mindenhonnan a szórakoztatóipar kacsint rád, és hívogat.

Egy kis latin: Panem et circenses! = Kenyeret és cirkuszi játékokat!

Nemcsak uralkodók, hanem fő tisztségviselők is rendeztek játékokat, amit meg is kellett ismételni, ha valami hiba történt, mert ezek össze voltak kapcsolva rituális szertartásokkal, áldozattal. Bonyolult szabályozás volt és valóban sokba, akár egy kisebb vagyonba is kerülhetett a rendezés. Esetenként a lázongó plebs felvonult és követelte az ingyen cirkuszt és kenyeret, ha valamilyen oknál fogva az késlekedett, vagy elmaradt, mert szokás volt és általában meg is kapták.

Nero uralkodása kezdetén eltörölte a halálos gladiátor viadalokat, inkább a kocsiversenyeket, a lírai színházi előadásokat erőltette, amelyeken maga is részt vett, de később be kellett ismét vezetnie, mert hatalmas nyomás nehezedett rá emiatt.

Sajnos még a kereszténység sem tudta megszüntetni a véres látványosságot, amely a spanyol bikaviadal hagyományában ma is él.