Mi a lustaság pszichológiai alapja?

Nagyon jó kérdés :-)

Trollkodni járok ide és ez a 4. hasznos kérdés, amit eddig olvastam. Beindítja a gondolatokat. Gratulálok! :-)

Több féle elképzelésem van: lehet, hogy genetikai és/vagy pszichológiai okai, vannak, hogy tartalékoljuk az energiánkat, bár ez kevésbé logikus.

Viszont megfigyelhető, hogy a lustaság, mint olyan annak hivatott, hogy kevesebb energiabefektetéssel tudjuk megoldani a problémáinkat. Van is az a mondás, hogy az emberiséget a lustaság és a rosszindulat viszi előre. Hiszen a lusta ember jó esetben fáradozhat azon, hogy könnyebbé tegye az életét, hogy jobb hatásfokkal oldja meg a problémáit. Hogy pl. eszközöket használjon. És jó esetben a lustaságot legyőzi a kényszer, vagy az akarat (vagy fenn kell maradni, táplálékot szerezni, időjárás viszontagságait túlélni, stb...). És ez valami jóra, jobbra való törekvésre sarkallhat.

Vitatkoznék az előzővel. Ha energiatakarékossági okai lennének, akkor az ember nem csinálna egy halom tevékenységet szórakozásból, ami rengeteg energiát igényel (sport, buli, játék, fejtörők megfejtése stb.) aztán olyan is van, hogy valaki imádja a munkáját.

Szerintem a lustaság oka a monotonitás elkerülése. Általában azokhoz a dolgokhoz vagyunk lusták, amik rutinszerűek, unalmasak. És lehet az az oka, hogy a monotonitás túlzottan igénybe vesz bizonyos idegsejtcsoportokat, ami kellemetlen érzést okoz.

Szia.

A lustaság hátterében az ember önző hajlama bújik meg. Gyakorlatilag az ember azon dolgokra rest, amik nem szolgálják a személyesnek vélt érdekeit. Ezzel értelmet nyer az előző válaszában elhangzott szórakozással kapcsolatos dolog is. Ami az ember megélt tapasztalataiból szubjektíve elképzelt "jólétbe" belefér, azt "örömmel", "szájhúzás" nélkül csinálja...ami személyes elvárásainak, feltételeinek nem tesz eleget, akkor az arra való energia befektetést bizony kerüli.

Az önzésre való hajlamnak is nyilván megvan a pszichológiai alapja, de a kérdésed nem erre irányult.

üdv

28/F

LastOne.Left

Szerintem, annak, hogy valaki lusta több oka is lehet.

1: Megelégszik azzal, ami most van. Tehát nem tesz semmit, azért, hogy változtasson az életmódján/tanuljon stb, hiszen, nem látja be a dolog fontosságát.

2: Egyszerűen nem érdekli a dolog.

Sajnos bebizonyították, hogy a lustaság örökletes. Bár ez nem azt jelenti, hogy ha a szüleink lusták voltak, mi is azok leszünk. A génjeinkben hordozott információk mindig csak a hajlamot kódolják. Nagyban hozzájárul az is, hogy mit tapasztalunk életünk során, milyen munkát végzünk? Mennyire vagyunk hajlamosak depresszív és passzív viselkedésre? Mekkora önbizalmat sikerült felépítenünk önmagunknak? Milyen mértékben hagyjuk, hogy a környezetünk befolyásoljon minket? Ha mélyebbre szeretnénk menni, elmerülhetünk a transzperszonális pszichológiában is, és feltehetjük magunknak: mennyire pozitív a gondolkodásunk? milyen a viszonyunk a környezetünkkel és az abban élő emberekkel? ... stb.

Érdekesek az előző hozzászólások, de úgy érzem leragadtak a filozófiai megközelítésnél.