Miért van szüksége egy közösségnek vezetőre?

Mindenesetre lehetőleg válasszuk el egymástól, ne keverjük össze az ideális állapotokat, amikről itt beszélgetünk, és azokat az állapotokat, amelyeket a mindennapi élet politikájában tapasztalunk. A kettőnek ugyanis semmi köze nincs egymáshoz. Utóbbiban rengeteg olyan zavaró tényező van, amelyek nem tartoznak bele a megértéshez szükséges kategóriába.

"És az is korántsem egyértelmű hogy a vezető tisztában van a tagok "előnyeivel-hátrányaival". Éppen ez a kérdés: képes-e erre egy vezető, vagy valami más okból kerül abba a pozícióba, amibe kerül."

akkor csata helyett valami menekülési szituáció. mondjuk a süllyedő hajón az utasok mentőcsónakba osztása. hatékonyabb ha valaki dönt, hogy ki merre és egyáltalán vezényli a mentést, mintha mindenki összevissza rohangál.

de eleve miért ne lehetne háború kollektivizmus nélkül? szabadon szövetkezve létrehoznunk egy közösséget és úgy döntünk megtámadjuk amerikát.

szerintem nem maga az a probléma, hogy ideiglenesen játszhatjuk e azt, hogy az van amit x mond. hanem az, hogy ha nem akarom alávetni magam, akkor is kötelező e rám az amit mond. és ekkor megint az anarchizmus problémaköre felé tekergünk.

Érdekes olvasnom, hogy mindannyian akik válaszoltatok, valamilyen alap tézisként kezelitek azt, hogy az emberek közt vannak gyökszik, és vannak "okosak". A probléma ott kezdődik szerintem, hogy az egyéni érdekek hajtotta világban valamiféle kompromisszumot kell alkotni, így jönnek létre a jobb\rosszabb társadalmi berendezkedések, de egyetlen egy olyan lehetőséget nem látok\tudok (lehet csak azért, mert nem vagyok elég tájékozott) ami arra fókuszálna, hogy az egó\egyén szándékát a közösségre hangolva próbálják elérni. Teszem azt, hogy mindenki vezető, és mindenki diktátor, a saját portáján. Aztán, ha a közösség érdekében kell valamiféle döntést hozni, akkor előveszem a társadalmi énemet, és nem a saját érdekeimet hajszolom. Ha mindenki igyekezne a közösség érdekében tenni, akkor nem nagyon lenne nézeteltérés egy "társadalmi" (demokratikus) szavazás során. Ezeket a megosztottságokat lehet statisztikailag ellenőrizni, hogy hány embert érint, és kiknek kedvez, vagy kiknek nem kedvez leginkább a döntésünk. Ha megszavazzuk, hogy legyen adóemelés, akkor az kiknek jó, és kinkek nem? Aki nem tudja felfogni a kérdés súlyát, azt oktatni kell, hogy értse, és az "érettségit" valami ilyen társadalmi (erkölcsi) normához kötném, tehát amíg nem jutott el ilyen irányultságban egy bizonyos szintig, nem lehetne döntéshozói jogköre a társadalomban. (csak a saját életében)

Természetesen most jönne a sok kritika, hogy akkor az "okosak uralkodnának a szegényeken", de az erkölcsi normákkal élő emberek nem hatalmaskodnának, hanem építenék a szegények országát IS, és jó esetben egyre kevesebb "buta" ember lenne. Persze a gonosz hatalmaskodók igyekeznének irányítani a dolgot, de az okos emberek ezt kiszurnák, és a hatalmaskodót szankcionálnák, mert nem a közösség (nem csak az okosok közösségét) érdekét szolgálja a hatalmaskodni vágyó ember szándéka.

Szóval ha nincs rendben az ego, az én, tehát az egyén, addig a közösség élete is csak vergődés, tökmindegy milyen formában uralkodnak felettük, legyen az diktatúra, demokrácia, vagy bármi más...