Szerintetek Magyarország mindig is vérbeli lúzer volt?

Miért lett volna, lenne lúzer? Hosszabb életű, mint a Német Római birodalom volt. (Ez utóbbi ma nem létezik.) Túlélte a történelmi viharokat, nem úgy, mint néhány anno létező ország, ami ma egy nagyobb ország egy-egy tartománya.

Számos területen vannak kimagasló eredményeink. Nem azt mondom, hogy Magyarország a Kánaán, de ha már egyszer magyar vagy, akkor számomra furcsa, ha a pozitívumokat nem nézed, és kizárólag a negatívumokat emeled ki. Ha szerinted valami nem jó ebben az országban jelenleg, akkor építs, tedd jobbá. Nem néző vagy, nem kívülálló vagy, hanem része ennek az országnak. Szóval tessék kicsit konstruktívabban hozzáállni az élethez.

Ha meg nem tartod magad magyarnak, akkor szokd meg, hogy itt élsz. Vagy keresd meg a saját hazádat.

Innen visszanézve valóban nagyon sötétnek tűnik a kép. De csak innen, a mi szemszögünkből nézve. De ez valójában nem igaz. A kérdésedre egyszerűen meglenne a válasz: nem.

De ma a magyarság nagy része beteg, lelki beteg. Erről tanúsodnak a minden hétre jutó közvélemény kutatási eredmények: a magyarok nagy része depressziós, minden 2. ember elhagyná az országot, apolitikusak...stb.

Aki ezeket csak a gazdasági nehézségekkel hozza összefüggésbe, nem jól teszi.

Sokan hivatkoznak rá ilyen-olyan okokból - vagy próbálnak belőle tőkét kovácsolni - de muszáj nekem is. Az első világháború elvesztése és ami utána következett olyan törést okozott a magyarság életében - de érdekes, hogy szomszédainknál is itt gyökerezik nagyon sok probléma - amivel máig nem tud mit kezdeni. Beszélhetünk kommunizmusról, fasizmusról, holokausztról...stb, de a bajok gyökere 1918-ban keresendő. Addig a magyarság - elsősorban a politikai vezető réteg - megszokta, hogy egy birodalomban él. Gondolj bele: évszázadok óta a hazád egy birodalom, politikailag és kulturálisan meghatározó Európában, páratlan hagyományokkal rendelkezik és jön a szörnyű háború, minden addig lappangó betegséget azonnal a felszínre hoz, és egyik napról a másikra szétszakad az egész. Ezt nem könnyű megemészteni. A magyarságot megfosztották egy hivatásától és nagyon találó mikor arról beszélnek hogy "keresztre feszítették". (Na most az sem szerencsés, hogy ebből össznépi siránkozást csinálnak, mert semmi értelme. ) Nem találta a helyét az új világban, ahol hirtelen jelentéktelen lett és más utak után nézett( egyébként ennek az időszaknak a terméke a rengeteg jó magyar szakember, sportoló és Nobel díjas...). Addig mindig volt valami amihez igazodott (kereszténység, Pragmatica Sanctio, Buda, Bécs...stb) ezek után azonban vergődött, mindig csak odacsapódott valahová. 1945 után azt a vezető réteget, amely még tudta milyen egy birodalom kormányzásában részt venni, minden hibájuk ellenére a magyarság elvesztette azt az utolsó biztos pontot ahová igazodhatott. Jöttek a "szakképzett" politikusok, az ideológusok (akik már korábban is feltűntek) és a magyarság - amelyikre ez nem volt jellemző - ideológiák rabjává vált. És a mi szalmaláng természetünkhöz ez nagyon nem való. Jött aztán a rendszerváltás és megint az igazodási kényszer, az hogy megmutassuk, igen mi európaiak, nyugatiak vagyunk (mert annak az Európának - ami már teljesen más mint a hagyományos Európa - már bizonyítanunk kellett, hogy mi nyugatiak, európaiak vagyunk. A "régi rendben" ez nem kérdőjeleződött meg). Megint futottunk valami után. Kapkodunk, aminek meg lett az eredménye. Ez így tényleg gyászosnak tűnik. De mi ez a 90 év mondjuk a török 150 évéhez képest? Nehezebb a helyzet - több okból, amire most nem térnék ki - mint akkor, de mutatja, hogy van remény.

Szerintem ez Trianon legfájóbb öröksége, nem a területveszteség.