Mit tegyek? Van egy tanár, népköltészetet és etnológiát tanít, de alig engedi át az embereket a vizsgán. A könyv összefüggéstelen, renegeteg dolog van benne, amelyek majdnem mind megjegyezhetetlenek.

Ha ilyen bizonytalanul állsz hozzá, nem is fog sikerülni.

Tanulj meg mindent, amit tudsz és állj elé határozottan. Előző félévben egyik szóbelimen a tanszékvezetőnél vizsgáztam, aki hajlamos eléggé megalázni az embert. Nem volt 100%-os a tudásom, de amit tudtam, magabiztosan adtam elő. Egyik részénél tudtam, hogy hogyan szerepel az adott tény a kötelezőben. A tanár váltig állította, hogy tévedek. Én meg nem hagytam magam és megnézettem vele. Végül nekem lett igazam. Igaz, csak hármast kaptam, de ezt sikerélményként tudtam be. :)

Az ilyen tanárok megszokták, hogy félnek tőlük. Ha határozott vagy a tudásoddal imponál és merj vitatkozni, ha nem értesz egyet. Persze ehhez nagyon stabil tudás kell. A bizonytalan embereket lenyelik keresztben. Olyan anyag nincs, amit nem lehet megtanulni. Ha időben nekiállsz és szorgalmasan végigrágod magad rajta menni fog. Még van időd.

Egyébként is a bölcsészek hajlamosak túldrámázni bizonyos szituációkat.

Ha nyugdíjas korú, előfordulhat hogy makacs is és szereti a dolgokat úgy hallani, ahogyan ő elmondta. Itt hasznos a jegyzet.

Ez nem speciálisan bölcsészek problémája. Nekem például analízisből volt egy ilyen félévem. Analízisben az a nagy szerencse, hogy van benne valami jól követhető logika és ha egyszer valamilyen rendszerezett módon megértem, akkor már komoly esélyem van a legborzasztóbb vizsgán is.

Történelemből viszont volt olyan vizsgám, ahol a vizsga beugrója az volt, hogy a korszak összes pápájának, NRB-császárának és angol királyának az uralkodási ideje és születési/halálozási ideje kellett. 40 uralkodót adott, az adataik értéke 160 pont. Ha elértük a 120 pontot, akkor mehettünk szóbelire. Ide hiába vezetsz be rendszerezést, nem lehet mást tenni, csak értelmetlenül bemagolni. Nem ért semmit a reklamáció, kinevettek érte minket ("mit szólnának akkor, ha...").

Ha valaki eljutott a szóbelire, akkor sem volt semmi biztos, mert ott sem a lényeget kérdezte. Forrásokat idézett és meg kellett mondani mikor keletkeztek, ki a szerzőjük, majd erről kellett neki cseverészni. A korszak forrásanyaga elég terjedelmes ahhoz, hogy a felismerésbe ne csússzon be hiba. Nem állítom, hogy adott időráfordítással nem lehet megtanulni. Ellenben nekünk 4,5 hónapunk volt, a források darabszámra olyan 4000 körül lehettek. Ez 10 perc/forrás időráfordítással (mellette másik 1X tantárgy dolgai) több, mint a vizsgaidőszak és mit ér 10 perc egy forrás áttanulmányozására, megismerésére?

Ezek az érveink sem hatottak.

A tanár nyugdíjazására nem számíthattunk és nem hittük, hogy ennél van rosszabb. Nem maradt más, mint próbálkozni (ebben az esetben a puska szerintem elfogadható), majd a szóbelin is átverekedni magunkat. Azt hiszem 6-7 ember jutott át. Utána megint reklamációk, nyílt levelek, majd éles "hadiállapot" alakult ki köztünk és az egyetem között (jó édes HÖK az intézmény mellé állt...). Az lett a vége, hogy amikor a következő félévben jött a tantárgyból a vizsga, egy független bizottság előtt vizsgázhattunk. Érdekes módon nem volt a beugróban életrajzi adat, a felismerendő forrásoknak a jegyzékét előzetesen közre kellett adnia az oktatónak (nem volt elég a 7 oldalas irodalomjegyzék, hogy ami azokban van az kell), így maradt 150-160 konkrét forrás. Végeredményben pedig mindenki átment.

Ezekre hivatkozva az a tanácsom, hogy fogjatok össze és ne adjátok fel, követeljetek értelmes vizsgát. Értelmes vizsga az, ahol a követelmények előre meg vannak adva (pl.: van egy tételjegyzék vagy tematika, megvannak a kötelező irodalmak, stb.). Ne engedjétek, hogy a HÖK vagy valami hasonló destruktív szervezet megbontsa az összefogást. Nálunk azok is csatlakoztak a követeléseinkhez, akik elsőre átmentek a vizsgán!

Utólagos megjegyzés: a követeléseink megfogalmazásakor nyomásgyakorlásnak előszedtük az oktatóink által annak idején teljesített vizsgák követelményeit. Mondják ők, hogy "ilyen-olyan kemény" meg hasonló, de amikor letettük az asztalra (pontosabban beszkennelve köremailban elküldtük minden érintettnek) volt ám nagy csodálkozás... Azok a híres-hírhedt nehézségű vizsgák... de nem akarom újra megnyitni a frontot.

Tehát: ha a kudarc tömeges, fogjatok össze.