Ki az irodalmi német szülőatyja?

A német kultúrában a klasszicizmusból a romantikába való átmenet szerves volt a "klasszika" révén. A gyökerek már Hölderlinnek a klasszicizmus és a romantika határán kialakuló költészetében is megjelennek. Goethe teremti meg az "élményköltészet" romantikus változatát: a vers a szubjektív élmény áttételes, sejtelmes, ezoterikus kifejeződése (pl. a Vándor éji dala c. verse, Wanderers Nachtlied, 1780). Goethe főműve, a Faust a korlátjai közül kilépni szándékozó emberről szól; Szerb Antal épp erre alapozva határozza meg a romantika lényegét: "a végtelenbe törő fausti akarat". Schiller életműve szintén kötődik a romantikához, hiszen Goethe szerint az ő "minden művén a szabadság eszméje vonul keresztül."

A századfordulón Weimar mellett Jéna a német kultúra centruma. A jénai egyetem tanítványa a kor számos kiemelkedő szellemisége, ők 1798-ban Berlinben jelentkeznek az Athenaeum című folyóirattal. A két Schlegel testvér közül August Wilhelm Schlegel (1767—1845) költő, kritikus, műfordító és esztéta. Karl Wilhelm Friedrich Schlegel (1772—1829) író, nyelvész és esztéta dolgozza ki a romantika elméletét. A latin nevű német Novalis (eredetileg Friedrich von Hardenberg, 1772—1801) az álom és a fantázia képeinek megörökítője; nyelvi találmánya a kevert formájú szöveg, amelyben a vers ritmikus prózával váltakozik. Az érzékenység magas fokú kultusza hatja át a Himnuszok az éjszakához c. különös művét (1800).

Egy másik német testvérpár, a két nyelvész és irodalomtörténész, Jakob Grimm (1785—1863) és Wilhelm Grimm (1786—1859) a német mesekincs és az ógermán mitológia összegyűjtésére vállalkozik, ezzel a világirodalom számára is példát mutatnak. Ők teremtették meg a germanisztikát is.

Kleist (Heinrich von, 1777—1811) író és drámaszerző, Rousseau követője volt. Drámáiban Szophoklész, Shakespeare és Goethe dramaturgiájának szintézisét igyekezett kialakítani. Összetett minőségek, bonyolult értékcsoportok harcát vitte színpadra; jellegzetes témaköre az emberi integritás. Kiemelkedő vígjátékai: a Heilbronni Katica vagy a tűzpróba (Das Kätchen von Heilbronn oder die Feuerprobe, 1810) és Az eltört korsó (Der zerbrochene Krug, 1811). Terjedelmes elbeszélése a Kohlhaas Mihály (Michael Kohlhaas, 1810), a személyes sérelmében a világ ellen forduló hős tragédiájáról. (Ez a mű több átírásban is tovább él, pl. a XX. században Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámájában, továbbá Doctorow Ragtime c. regényében, ill. az ez utóbbiból készült Milos Forman-filmben.)

Hoffmann (Ernst Theodor Amadeus, 1776—1822) a nyárspolgár és a művészet konfliktusát ábrázolja Az arany virágcserép c. regényében (Der Goldene Topf, 1815); a témát majd Thomas Mann veszi át a XX. század elején.