Tényleg ilyen volt a 2. Világháború?

Háborúkban ez úgy szokott menni h a fejesek eldöntik hova mennek a katonák. A katonák meg mennek mert különben kivégzik őket árulás vádjával.

A célterületen előrehaladni meg egyáltalán életben maradni az ellenség lelövésével lehet.

Másrészt nem mindegy h közelharc vagy vagy csak úgy lövik le az ellent h szinte nem is látják, ez régen csak nyilazás esetén volt így, a modern háborúkban már jellemzően távolról nyírják az ellent, ez kisebb lelki terhelést okoz.

Én kevésbé vagyok tanult, de azért műveletlennek sem tartom magam. Nem jártam utána, de egyes, ezzel a témával foglalkozó kutatók szerint nagyon rossz találati aránnyal lődöztek a katonák, s szándékosan.

Teljesen érthető a kérdésed. Miért ölik halomra egymást olyanok, akik nem is ismerik egymást, nem haragosok, egyik nem bántotta s nem is akarja bántani a másikat. A legtöbb frontharcos ezért csakis végveszélyben ölt.

Persze, voltak fanatikusok, s sok olyan ember is, aki nem volt elég okos ahhoz, hogy messze a hazájától nem azt védi.

Nagyon sok ember halt meg így is a harcokban. Mi lett volna a végső számla, ha minden lövés célba is talál? Belegondolni is rossz!

Röviden: tényleg így volt. Az emberek halomra lőtték egymást, és nem gondolkoztak.

A magyarázat valahol az életösztön, és a szociál pszichológia (az elvárt viselkedés erőltetése) környékén van.

Abban a helyzetben az agy egyes részei valóban átkapcsolnak egy alacsonyabb, ösztönös szintre, és a tetthez társított gondolatok csak sokkal később jelennek meg. Ilyen értelemben tényleg állatokként viselkedünk a háborúban, és csak később vesszük észre.

Vidiripi

Akkor ne mennyünk olyan messzire se időben se helyileg.

Itt volt pl. a Koszovói háború. Biztos vagyok benne hogy könnyeben találsz olyan embert aki látta annak a háborúnak a borzalmait. De ott van Csecsenföld vagy Irak na az tényleg "friss". Afrikában állandó a fegyveres konfliktus pl. Ruandában bozótvágóval ölték az embereket. Az elég közeli dolog. Mindegy melyik földrészre mész mindenütt találsz háborút. De a Mexikóban levő drogháború is érdekes a bandák ölik egymás és a rendőröket. A rendőrök ölik a bandatagokat. (talán egymást nem de ki tudja)

Ez nem teljesen igaz, bár a II. Világháború vitathatatlanul a történelem legszörnyűbb háborúja volt. De mégis számtalan olyan történet van abból a háborúból amely az emberség, a kegyelem, a becsület, áldozathozatal példája lehetne. És a harcoló felek mindegyikénél előfordultak.

A háború jellege volt más mint az előzőké.

A második válaszoló jól mondja. Az ókori háborúk ennél sokkal szörnyűbbek voltak. Mind az antik embernél, mind a germánoknál - főleg náluk - a gyilkolás egyfajta foglalkozás, sőt örömüket lelték benne, ez számunkra felfoghatatlan. Amikor Caesar pl. arról ír, hogy ha lehetőség van az ellenfelet úgy legyőzni, hogy nem kell elpusztítani, akkor törekedni kell a kíméletre, ugyanakkor volt olyan nép, amelyet szinte teljesen kiirtott.

A germánoknál meg a dicsőséges Valhallába vezető út garantálva volt, ha harc közben haltak meg. És ez a harc mindegy volt, hogy éppen római legiók elleni harc, vagy civilek elleni, vagy csak rablóhadjárat.

"Ténylegesen így lőtték egymást az emberek halomra? gyilkoltak? nem gondolkodtak csak lőtték egymást?"

Aki a fronton volt olyan szituációban, hogy lőnie kellett, az nem ért rá gondolkodni, de erre nem is volt szüksége. Megvolt a parancs, azt kellett végrehajtani. Lősz, vagy téged lőnek le. Harci helyzetben az ember az életéért küzd, a túlélési ösztönei kapcsolnak be. Ha otthagyod a társaidat, őket megöli az ellenség, téged meg kivégeznek. Ha viszont már ott vagy a fronton, akkor elemi érdeked jól harcolni.

"csak egyszerűen nem bírom elhinni hogy az emberiség képes ilyenekre..."

Simán képes rá, ha a diplomácia csődöt mond. Általában a konfliktusokat békésen szokás rendezni, de nagy ritkán becsúszik egy háború, ami "a politikai folytatása más eszközökkel".

Fokozatosan alakul ki egy ilyen helyzet, évek vagy évtizedek alatt. Rendszerint minden újabb lépés a katasztrófa felé logikus lépésnek tűnik a benne résztvevők számára, és többnyire mindenki a békéért küzd, vagy csak önvédelemből harcol, mármint ezt hiszi magáról vagy ezt terjeszti.

Egyébként a II. világháborút közelről nagyon nehéz elképzelni, mert nem sok jó felvétel készült róla. (Vannak híradófelvételek, de azok összevágottak, részben beállítottak, propagandisztikusak.)

Ha az érdekel, milyen háborúban lenni a benne lévő ember szemszögéből, akkor persze a hollywoodi filmek sem sokat érnek. A valóságban nem fergeteges roham van golyózáporral és mindenfelé robbanásokkal, hanem gyakoribb egy roppant kimerítő "játék" a két oldal között: bújnak egymás elől, néha odalőnek, aztán mérlegelik mitévők legyenek stb.

Harc egy hídon a vietnami háborúban:

http://www.youtube.com/watch?v=Yk-WBJCbiW0

Irak-Irán:

http://www.youtube.com/watch?v=Jmo04Nw5Vdg

Ez a háború, és akkor most képzeld el azt, hogy ezt csinálod minden nap mondjuk 10 évig :)))