Baj ha érdekelnek olyan kérdések, mint a "mi történne, mi lenne" ha?

A legtöbb elmebeteg és a legtöbb zseni is ugyanígy kezdi. :)

Amúgy, nem nem hiszem, hogy gond lenne, addig amíg nem válik rögeszméddé valami elmebeteg hülyeség. A miérteken gondolkodás még viszonylag kevés embernek ártott.

Világéletemben szerettem hülyeségeket kérdezni és manapság is elgondokozom lehetetlenségeken, aztán mégis viszonylag normális felnőtt lett belőlem, ráadásul reál szakmával. :)

Nem baj. Sőt... :) De azért szinte biztos vagyok, hogy nem tudsz olyat kérdezni, amely dologra ne volna ilyen, olyan jó válasz. Persze, ha jó a kérdés. Ha a kérdésed rossz... azaz olyan előfeltevéseket tartalmaz, amelyek nem állják meg a helyüket, vagy eleve önellentmondást tartalmaznak, akkor nincs "jó" válasz. Ezeket a "kérdéseket" át kell fogalmazni, át kell értelmezni.

dellfil

A "Mi lenne, ha..." egy alternatíva. Hányszor is mondott már csődöt egy tudományos elmélet csak azért, mert egy vállalkozó lelkű ember kutatott tovább és rátalált egy újabb és jó/jobb megoldásra? Ez sose legyen hátrány, de azért vannak bizonyos fizikai törvények, amelyek átlépésére az esély nagyon minimális, de a tudomány képes lehet bármire.

Én ugyanígy vagyok ezzel, csak alternatív történelmi teóriákat gyártok (ami nagy nagy baromság - azért tegyük hozzá), mert annál érdekesebb a világ.

nagyon gáz, szerintem nem is kéne senkinek sem elmondanod. Tiszta ciki.

:"D most komolyan kérdezed? KOMOLYAN?

Ha már a fizikai képtelenségeknél tartunk.

Épp tegnap olvastam egy érdekes cikksorozatot tele "fizikai képtelenségekkel". Ezekről van szó:

[link]

[link]

[link]

Konkrét kérdést is tudnál mondani?

Mert ha örökmozgóra gondolsz: az képtelenség.

A többiről talán érdemes beszélni.