Azért hogy azt csinálhassuk amire hivatottak vagyunk, kell olyan áldozatot hozni, ami látszólag nem köthető a hivatásunkhoz?

Szerintem ilyen fontos, életutat meghatározó dolgokról az ember nem úgy dönt (jól), hogy ül a szobájában és töpreng, aztán amikor döntött, akkor szól a többieknek. Sokkal inkább úgy, hogy kipróbál dolgokat, hagyja alakulni az életét, és az új tapasztalatok, az új élmények fogják kijelölni azt az utat, amin haladni fog. Például elmész nyári diákmunkára több helyre. Valahol ügyes leszel, valahol kevésbé, valami tetszik, valami nem. Ahol ügyes leszel, oda lehet, hogy visszahívnak legközelebb is, ha tetszik, akkor meg vissza is mész. Aztán ha nagyon megtetszik, akkor ennek megfelelően tanulsz tovább. Szóval bele kell kóstolni dolgokba, figyelni a visszajelzéseket, keresni a sikerélményeket, és ezek alapján dönteni, lépésről lépésre.