Mi ennek az Illyés Gyula vers-idézetnek a címe?

Azért arra kíváncsi lennék, kedves 2. válaszoló, hogy ugyan melyik kötetben találtad meg ezt a verset..

Az teljesen igaz, hogy az internetes (és egyéb) források hol J. Gyulának, hol I. Gyulának tulajdonítják a verset, de valójában egyik sem talált.

A valódi szerző Boda István, a vers címe pedig: Csak veled teljes.

Bizonyítékként - és zárásként - pedig itt a teljes vers, ami mellesleg gyönyörű, úgyhogy bármely fent megnevezett két íróhoz méltó lenne. :-)

Boda István: Csak veled teljes

Ha kacagtál, én is kacagtam

És visszavertelek magamban.,

Mint víz a fényt, és két szemedben

E friss tavaszi sugaradban.

Sokat hallgattam, mint a tenger,

S míg üzengetett hab a habnak

Mélységekről és messziségről.

Szemeink egymásba kacagtak.

Nyíltunk, mint fény tavaszi estén

És szemed, mint egy röpke fecske,

Ha a kék habú égen elfut,

A szemembe futott nevetve.

És jó volt érezni ujjaidnak

Finom súlyát, melegét, titkát

Nézni arcod, mint harmatesőn

A virágot, ahogy kinyitják.

Szirmukat fényesen, fehéren,

Tavasz estén a holdvilágon,

S néha egy csepp úgy harmatosan

Tova pergett a szempilládon.

Jó volt érezni csókjaidnak

Ízét, s e csókban, amit vártam,

Azt kaptam és fürdött a lelkem

Csókjaidban, leánycsodákban.

Jó volt érezni, hogy szívemben

Versek nyíltak, csodásan szépek,

S szemeimben újra ragyogtak

Hulló alkonyok, messzeségek.

S véremben hogy zengett az élet

Akarása, csodás erője,

S érezni azt, hogy szavaid most már

Finomságokkal teleszőttek.

Jó érezni azt, hogy szeretlek

Nagyon és egyre-egyre jobban.

Ott bújkálni a két szemedben,

Rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már

Szemeimben élnek és néznek,

S érezni azt, ha szép, veled szép

És csak veled teljes az élet.

Illyés Gyula:Jó érezni…

Jó érezni azt, hogy szeretlek

nagyon és egyre-egyre jobban.

Ott bujkálni a két szemedben,

rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már

szemeimben élnek és néznek,

s érezni azt, hogy szép, veled szép,

és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,

külön tévelyegve;

talán egy kis fészek adja meg

nekünk,

hol ajk az ajkon egymást

átölelve,

nevetve-sírva boldogok leszünk.