Ki volt a híres magyar svindler a 19. század végén / 20. század elején?

1909-ben az akkor harmincéves Hamrák János egy házilag készített tiszti kitüntetéssel a gomblyukában elsétált a Váci utcába, segédeivel szalagot húzatott az egyik előkelő Váci utcai üzlet ajtaja elé, és szorgalmasan rajzolgatni kezdett a milliméterpapírjára. Az üzlet tulajdonosa alig tudta kiszedni belőle a „szolgálati titkot”: nyilvános vécét állít fel az utcán a város, éppen az ő üzlete előtt. A kétségbeesett boltos csak nehezen tudta megkenni a „mérnök urat”, hogy továbbmenjen néhány méterrel. A másik üzlet előtt persze minden kezdődött elölről, így aztán Hamrák néhány óra leforgása alatt nyolc kereskedőt kopasztott meg.

Egy másik alkalommal azt olvasta az újságban, hogy a nagy sár miatt fával akarják burkolni a székesfehérvári piacteret, ezért azonnal odautazott. A városházához közeli cukrászda teraszán egy limonádé mellett szóba elegyedett a város befolyásos újságírójával. Külföldi tőzsdeszakértőnek mondta magát, és akcentussal súgta meg a zsurnalisztának: órákon belül az egekbe szökik a fa ára, csak erre vár, mivel jelentős mennyiségű használt anyagot vásárolt a napokban. Számítása bejött, egy óra múlva megkeresték a városatyák, és kikönyörögték maguknak a piactérre való mennyiséget a régi áron. Leléphetett volna a vaskos előleggel, de nem tette. Pestre érkezve lopott néhány piros csíkos útjelző deszkát, felfogadott tizenöt munkást, lezáratta a Rottenbiller utcát, és felszedette a faburkolatot. Az árut rendben leszállította Székesfehérvárra, és felvette az érte járó 9000 koronát. Mire a hatóságok rájöttek a trükkre, Hamrák már hetedhét határon túl járt.

Az igazi Trebitsch

[link]

Bemásolom ide az igazi Trébischről szóló cikket, mert ez fenomenális! :DD

BÁRÁNY KRISZTIÁN

Az igazi Trebitsch

Trebitsch-Lincoln Timóteus Ignác. Az 1879-ben, egy paksi zsidó családba született ifjú nevét a huszadik század első felének legnagyobb történelmi pillanataiban hol a sötétség, hol pedig a dicsőség lajstromán olvashattuk. Megjárta London és New York börtöneit, de olyan történelmi személyiségek is ismerték őt, mint Winston Churchill, Adolf Hitler és Horthy Miklós. Különleges képességeit a maga javára tudta fordítani egy olyan korban, amelyben világháborúk és diktatúrák váltották egymást, s királyságok és birodalmak győzedelmeskedtek vagy éppen buktak el. A kalandor álarca mögött rejtőző személyiséget még napjainkban is kevesen ismerik, életét még ma is számos rejtély övezi.

Trebitsch úgy vonzotta magához a mítoszokat, mint mágnes a vasat. Bárkit el tudott kápráztatni, mindenki beszámolt rendkívüli vonzerejéről, kedvességéről – nyilatkozta a Múlt-kornak Bernard Wasserstein, a Chicagói Egyetem professzora, aki szerint valójában ez a titka minden szélhámosnak.

Trebitsch Ignác rendkívül érzékeny, kifinomult meggyőzéstechnikával, jó nyelvérzékkel és kommunikációs készséggel megáldott zseni volt, aki a megélhetésért még az életét is kockára tette. Tehetsége és merészsége révén 31 évesen angol parlamenti képviselő lett, az I. világháború idején pedig már kettős ügynökként kereste kenyerét, szolgálataiért cserébe azonban nem mindig járt elismerés. Előbb az FBI, majd a náci titkosszolgálat is megfigyelte. A kiutat gyakran a zsebeiben lapuló hamis útlevelek biztosították az ügynökök elől.

Hiába azonban a sok álnév – Herr Plöhmeyer, Mr. Lincoln vagy éppen Chao Kung –, az iratok mind egy személyt rejtettek: Trebitsch Ignácot, aki élete utolsó évtizedeiben visszavonulva élt, és Sanghaj francia negyedében buddhista szemináriumokat vezetett. Chao Kung apát 1931-ben ugyan kiadta élettörténetét, amelyben a XX. század legnagyobb kalandorának nevezte magát, az álarc mögötti valóságot azonban homály fedi. A XIX-XX. század fordulóján született különleges karakter még Trebitsch kortársát, Rejtő Jenőt is megihlette. A Piszkos Fred, a kapitány című regényében bukkant fel a hírhedt Buzgó Mócsing, avagy az igazi Trebitsch, aki a rejtői világon túl, a valóságban a világtörténelem margójára is beírta nevét.

Életének egyik legfontosabb motívuma az elismertség és a dicsőség utáni vágy volt, ennek hátterében különösen problémás személyisége húzódott meg. Az őt jellemző személyiségjegyeket mániás depressziós elmezavarként definiálom. Ez azt jelenti, hogy elméje a szélsőséges depresszió mélységei és a szélsőséges boldogság magasságai között ingadozott. Rendkívüli boldogság töltötte el, amikor az újságokban szerepelt, amikor közfigyelem és elismerés tárgya volt – emelte ki Bernard Wasserstein, Trebitsch életrajzírója.