Ír itt más is verseket? Mutassatok egyet! Tét nélkül, teljes anonimitással.

Várom az álmot, a könnyű álmot.

Nyomjon csak el örökké, vagy

Csak éjszakára, míg fény elhagy.

Amíg alszik mind, mit ki kell állnod.

Nyugodt csillagok a tiszta égen,

Mint szűrődő fény sok lyukon,

De nevét csak egynek tudom;

Azét, mely most is köszönt, mint régen.

Ha nem jön álom, elmegyek érte.

Egy ugrás a mélybe csupán,

És nem is fog fájni talán,

Aztán kiderül majd, ha megérte.

A teliholdat ugató kutyák

Fújják most már az altatót.

Már nem lesz, mi eddig nem volt;

Már csak a holnap ígérhet új csodát.

az irók mind hülyék :D

petőfi vonat elé vetette magát és még vannak sokan,csak nevüket nem tudom.

Hangulatvers

Elkapott a hangulat

Nem tudom hová tenni magamat

Döntöttem nem megyek még sem

Gondolkodom azon,

Hogy mi változtatna hangulatomon

Picikét nyomott

Tán még a tegnap hagyott

Nehezen kitörölhető nyomot,

Vagy én vagyok túl nyugodt?

Szerelemről kéne írni

Kéne írni, és sírni

De kedvem majdnem síri

Vannak dolgok, mik vannak

Olyanok melyek lesznek

De már most nem hagynak.

Tervek, akaratok, érdekek

ütköznek, mennek

Viták, beszélgetések, veszekedések

Na de azok még se.

Idő kell, az sok,

Hogy múljon a hangulatom

Nekem tetszenek a versek!!

Gratulálok, csak így tovább!

EZ VAGYOK

Láng vagyok és égetek,

Fegyver vagyok, védelek.

Ár vagyok, mi elsodor,

Éj vagyok, mi körbefon.

Fény vagyok, mi megigéz,

Vágy vagyok, mely elemészt.

Csillag vagyok, ragyogok,

Közben belül megfagyok.

HASONLAT

Mostanában furcsán viselkedik,

Mindenkivel csak veszekszik.

Bántja valami, noha

nem beszél róla soha.

Ha kérdem Tőle, megretten,

De én már régen észrevettem:

Olyan Ő, mint a város,

Zajos, vidám, de mégis magányos...

Én nem írok verseket, de olvasni nagyon szeretem őket.

Ezek mind nagyon tetszenek, csak gratulálni tudok hozzájuk!

Csak így tovább! Üdv. Samira

Én csak akkor írtam verseket, amikor szerelmes voltam-viszonzatlanul. Csak így tudtam kifejezésre juttatni az érzéseimet (mivel nem mondhattam el senkinek)

Vallomás

Szálló fuvallatja a meleg nyárnak

Zörgeti szívem kemény vaskapuját.

Egy selymes villanás, egy vidám mosoly

Reményt csempésznek be a zárakon át.

Emlékszem jól, miféle vak érzés ez,

Tévútra csaló, vad és mérgező tűz,

Láncra ver, és többé már el sem ereszt.

Egyszer már elkapott, mily gyönyörű volt!

Kedves Dilamenem, tiéd a szívem!

Olvassátok össze az első sorokat!

Éjszaka

Egy pajkos mosoly villan kedvesen,

S két apró kéz megragad, pirulok.

Rózsaszín gyengeség ül fejemben,

Csokoládé selyembe tapintok.

A finom kis tagot, puha kezét

Arcomhoz emelem, megérintem.

Gesztenyeszín tarkítja szemét,

Lágy forróság járja át a lelkem.

Szférák illatos tömjénje kering,

Szívemben ébreszt égető vágyat,

Egymást keresik égő ajkaink,

Tűzforró lehelete simogat.

Megszűnik a világ, csak ő és én,

S a bennünk egyesülő szenvedély,

Önfeledt csók a semmi szigetén

Örökké, akár a szikrázó éj.

A semmibe nyúlok, kiver a víz,

Megszűnt a tünemény, a szép álom.

Felülök ágyamon, számban egy íz,

A nem létező csóké, a bánatom.