Miért van ilyen kevés igazán jó ember?

Mert az igazán jó az egy szélsőség, egy spektrum egyik vége, ami fogalmából eredően ritka. A többség az átlagot tekintve teljesen neutrális életet él, aztán vannak akik kicsit a jó felé hajlanak, mások kicsit a rossz felé, vannak akik már nagyobbrészt jobbak vagy nagyobbrészt rosszak, és csak kevesek lesznek igazán jók vagy igazán rosszak.

És akkor abba már bele se menjünk, hogy valami jó vagy rossz, az rengeteg esetben csak nézőpont kérdése.

Egyrészt nem sikerült értelmezned, amit írtam, hisz nem azt írtam, hogy akármi lehet jó.

Másrészt a példáid sem jók, hisz mindkét esetben pont azt példázzák, hogy két ellentétes érdek két ellentétes nézőpontból értékeli ugyanazt az eseményt. Izrael szempontjából például kimondottan jónak számítanak amiket elértek az elmúlt másfél évben, hisz két terrorszervezet majdnem teljes vezetését kiiktatták. A terroristák szempontjából ez nyilván kevésbé jó...

Ugyanakkor a fordítottja is igaz, hisz egy terrortámadás elkövetői hitük szerint ők járnak az igaz úton, hisz az általuk elképzelt isten szent küldetését cselekszik, ami szerintük jó. Az áldozatok ezzel már kevésbé értenek egyet.

Ha már a gyerek jött elő. Mi a jó cselekedet? Ami most jó a gyereknek, vagy ami három nap múlva lesz hasznos, vagy amire majd nagyobb korában lesz szüksége?

Most jó lenne nem aludni, csokit vacsorázni, de holnap hasfájás és fáradtság lesz belőle .

Másrész bármilyen csúnyán hangzik, de elsősorban magamért és a családomért felelek. Nem osztogathatom szét hó eljén a fizetésem a szegényeknek, mert akkor tizedikén ülhetek be a kedvenc koldusom mellé kéregetni.

Valahol meg kell húzni a jóemberség határát, meg hogy kinek milyen elvárását tartom teljesíthetőnek.