"A világunk az ideák világának lenyomata" Ez mit jelent?

A dolgok formái, esszenciái, az univerzálék, a fogalmak (pl. matematikai objektumok) egy külön, örök valóságban léteztek, léteznek és létezni fognak, amelyet a mi világunk tökéletlenül utánoz.

Ezzel szemben Arisztotelész szerint a forma az anyagi létezők egyik komponense.

A középkorban a platóni és az arisztotelészi realista nézetet felváltotta a konceptualizmus és a nominalizmus: ezek szerint az univerzáléknak nincsen létezése az értelmen kívül.

Platónnál az ideák a fizikai dolgok tiszta formái, lényegei. A fizikai tárgyak tehát az ideák tökéletlen másolatai, tükörképei, megvalósulásai.

De ez csak a középső dialógusokban van így, a későbbiekben ezt még továbbgondolta.

Platonnak is igaza van, de másképp.

Létezik bennünk egy fogalom, amit valóságnak nevezünk, de valójában semmilyen közvetlen kapcsolatunk nincs vele, mivel csak a tudatunkban felépített világképünkbe érzékszerveinken keresztül érkező érzetek jelentik a legközvetlenebb kapcsolatot, de túlnyomó részt egyéb közvetett információink vannak az un. valóságról. (neveltetés, iskola, média, munka, mérések, stb) Ezek alapján tudunk az univerzumról, az atomokról, kvarkokról, ami azt mutatja, hogy a valóság valami egészen más, mint amit szabad szemmel látunk, puszta kézzel megfoghatunk. És amit látunk, érzünk, fogunk, az csupán egy vetülete a valóságnak, hasonló képen, mint Platon számára az ideák világa. A nagy eltérés ahhoz képest, hogy semmi okunk azt feltételezni, hogy a valóság megfelel bármiféle ideális fogalmi rendszernek. Csak annyi biztos, hogy a feltárt fizikai összefüggések a jelenlegi legjobb modelljeink a valóság ismert részének, amelynek azonban a túlnyomó része ismeretlen.