Az EU létrejöttének a két világháború volt az előfeltétele/ára?

Történetileg tényleg a második világháború és annak következményei miatt jött létre. Németországot ugye kettéosztották, de azzal a feltétellel jöhetett létre Nyugat-Németország, hogy a szén- és acéltermelést egy erős francia befolyással rendelkező nemzetközi hatóság irányítása alá rendelték. Ez potenciálisan vezethetett volna – meg már el is kezdett vezetni – egy újabb német-francia konfliktushoz, háborúhoz, hosszútávon nem volt fenntartható. Ennek feloldására született az Európai Szén- és Acélközösség, ami immár szövetségben, közös felügyelet alá helyezte ezeknek az erőforrásoknak a kezelését, így Nyugat-Németország immár partnerként vehetett részt ebben, de a franciák kontrollja is megmaradt. Aztán a hidegháború még jobban összekovácsolta ezt a szövetséget.

Ha nincsenek a világháborúk, akkor nincs az a konkrét helyzet, ami a szövetséget életre hívta volna, tehát hogy *pont* így alakult, az nagyon nem független attól, hogy a két világháború megtörtént, és úgy alakult, ahogy.

Hogy ha nincsenek a világháborúk, akkor is létrejött volna? A történelem nem szereti a „mi lett volna,ha” jellegű kérdéseket. Vélekedéseket lehet írni, amik közül lehet, hogy van olyan, ami egy hasonló unióhoz vezetett volna el, nyilván más módon, más ütemben. De annyi minden dolognak kellett volna máshogy történnie, hogy ne legyenek világháborúk, meg annyi minden alakult volna máshogy, lenne teljesen más a világ, hogy az objektív válasz az, hogy „a fene se tudja”.

Inkább a NÁTÓ-ra igaz ez.

De az EU is a 2. vh után alakult, először szén- és acélközösség volt, eredetileg gazdasági célból jött létre.

Az EU előzményei közé tartozik a Római Birodalom örökére támaszkodó Német-Római császárság, amely viszonylag független entitásokra támaszkodott és vezetője, a német-római császár választás útján kerül hatalomba.

Gyakorlati értelemben a mai EU inkább a Napóleon örökébe lépne, amikor diktátumként uralkodik a nemzetállamok fölött, bár ugye Napóleon katonai győzelemmel került Európát uraló helyzetbe, a mai bizottság élén az elnökkel meg választás útján, mégis a törekvés az, hogy rendeleti úton kormányozzanak, megkerülve számos esetben a kormányfők, a külügy-miniszterek tanácsát és az EU parlamentjét is, mert a döntéseket néhány ember hozza, a bürokratikus eljárások minden hatalmat a kezükbe adnak és a média, meg a propaganda alkalmazásával mindenki csak bólogató Jánossá silányul.

Valamennyire ismerős a szitu a szovjetektől, a népi küldöttek soha nem képviselhettek népi érdekeket, a szovjetek sorsa hamar ledegradálódott, aztán az összes politikai platform, még a népbiztosok tanácsa is - amelynek lefelé bizonyos értelemben élet-halál feletti hatalma volt, de végül minden egyetlen ember kezében összpontosult, Sztálinéban.

Ma egyenlőre, vagy jelenleg még több ember kezében van a hatalom az EU-ban, de már ez is körvonalazódik, mert valahogy megvan az irányvonal, amit ha valamely vezető nem vall magáénak, akkor repül, szóval haladunk az egyre nagyobb diktatúra felé.

A látszatra azért adnak, de az csak sallang, hazug porhintés.

Történelmi folyamatként a világháborúk természetesen ott vannak a háttérben, de az EU előzményei azon kívül, amit írtam, még a Közös Piac, amit ajánlok a figyelmedbe, bár erről manapság keveset hallani.