Filozófiai értelemben kijelenthető, hogy a jóság egyenlő a gyengeséggel?

Már egy ideje azon az állásponton vagyok, hogy aki jó, az gyenge. Olyannyira hogy már pejoratívnak érzem magamra, ha jónak mondanak. A jó emberek azok, akik nem folyamodnak az erőszak eszközéhez, de szerintem többször ők húzzák a rövidebbet.

Kevesebb eséllyel jutnak nagy vezetői pozícióba, amolyan tipikus szolgalelkű emberek, akik becsületesen ledolgozzák az egész életüket, szemben a gátlástal vezetőkkel, akik nagyobb eséllyel gazdagodnak meg. Míg az átlag jó ember aggódik a klímaváltozás miatt, addig a mamutvállalatok vezetőit inkább az érdekli, hogy minél több pénzt termelődjön.

Ismerkedésben is ez a helyzet: a jó fiúk sikertelenebbek, míg a bunkó, domináns rosszfiúk topnőkkel vannak együtt.

Amúgy most nézem újra a Dragon Ball Z-t, milyen érdekes, hogy Goku ott a jó szíve miatt halt meg. Mert a harc közben elkapta Raditz majomfarkát, aki aztán esküdözött neki, hogy megváltozik, ha elengedi. Engedett neki, az viszongásul rátámadt... Így legyél kedves másokkal.

Na, szóval bennem kezd kialakulni az, hogy a jóság egy téveszme. Nagyon szép dolog, de gyakorlati haszna nincs.

Jelenleg a középutat látom helyesnek, vagyis egy jó és rossz közötti köztes állapotot.