Mennyire volt jellemző a középkorban a hajléktalanság?

A hajléktalanság nem volt jellemző mert bárki tudott építeni magának kérót, csak el kellett ballagnia az erdőbe fáért, vagy ásott magának agyagot és tákolt belőle kérót.

Inkább a szegénység, pénztelrnség, éhínség volt jellemző.

Az őskorban volt a legnagyobb a "hajléktalanság" - mert ház helyett csak barlangokba, tákolt valamikben szállásolták el magukat az emberek :)

A #2-esnél a pont, nagyon sok "közterület" (értsd nem szántóföld) volt, ahol meg tudták magukat húzni fából tákolt kalyibákban. Nem is nagyon voltak városmagok, eleve a városok is házcsoportok laza szerkezetéből állt össze, szinte járás távolságban volt a legközelebbi erdő, facsoport.

Akkoriban fából, vályogból, ami kéznél volt felhúztál magadnak egy kunyhót és már nem voltál hajléktalan.

Probálnád ma meg ugyanezt, lopod a fát, illegálisan használod a területet, nincs közmű, lopod a közművet, lakhatási engedély, fertőzésveszély.

#7 jobbágytelket nem foglalhatott el szabadon, de bármelyik földesúr tárt karokkal várta az újabb jobbágyokat. Kapott egyből jobbágytelket (szántót, legelőt, telket házhoz) "csak" cserébe meghatározott időben dolgoznia kellett a földesúrnak.

A szimpla erdő is a földesúré volt, de nem csapott ribillót azon ha valaki oda települt - mert zsellérként tudta használni a munkaerejét.

Azért itt egészen sokan el vannak tévedve.

- Erdőbe építkezés. No az nem úgy van, hogy odaméesz oszt' építesz. Nem azért, mert lefüleltek mint ma, hanem mert egy ember egy erdőben nem tudott volna megélni. A középkorban igen erősek voltak a faluközösségek részben azért, mert mindenki egymásra volt utalva. Ha építesz is egy házat az erdőben, mit eszel?

- Az erdő amúgy sem volt vicces hely. Nem az hogy ma kimész a Pilisbe sétálni és van kijelölt ösvény meg tűzrakó tisztás. Az erdők sűrű, gyakran áthatolhatatlan, sötét helyek voltak, ráadásul tele voltak farkassal, medvével.

- A földesúr lehet hogy akart adni földet, de attól még a közösség nem fogadott be. Ugyan voltak be- és áttelepítések, de ott létező közösségek, nagycsaládok stb voltak mozgatva, nem egy ki tudja hová való jöttment akart bekerülni egy közösségbe.

- A különböző vándor életet élőket egyrészt becsben is tartották, mert hozott híreket, de azt nem akarták hogy ott is maradjon. Ki tudja mit követett el odahaza amiért el kellett bujdokolnia. Jó hogy jöttél, de most már jobb lenne ha mennél.

- A korai időkből nem sok irat van, de a középkor vége feléről már lehet tudni hogy pl útonállók, bűnözők, mocsárban megbúvó zsiványok bizony voltak szép számmal.

- Attól hogy valaki ácsol maga fölé egy esőtetőt, még nem lesz kevésbé homeless. Ahogy ma is hiába akár önkényes lakásfoglalással szerzel fedelet, akár beköltözöl a telefonfülkébe, az még nem otthon. Ma az otthont elsősorban a hivatalos lakcímmel meg a kényelmi szolgáltatásokkal azonosítjuk (víz, villany stb), a középkorban inkább a közösséghez tartozás biztosította az otthon otthonságát. (Az segített túlélni, az határozta meg a jogi kereteket.) A kitaszított ember, a bujdokló, az útonálló, szökött katona, stb hiába akár ácsol magának egy kunyhót, ő lényegében a hajléktalan középkori megfelelője. Csak nála nem a víz meg az áram hiánya határozza meg a csövességet, hanem a közösség nélküli túlélés teljes bizonytalansága. Az a középkorban ugyanolyan halálos, mint ma egy telefonfülkében telelni.

- Egyébként a középkorban is léteztek már mindenféle hivatalos iratok, pl születési és halotti anyakönyvezés. Viszont ezeket nem tudtad magaddal vinni, nem volt személyi stb. Tehát ha valamiért elmentél otthonról, akkor hacsak nem hivatalos ügyben jártál (pl adószedő királyi levéllel), akkor jó eséllyel nem jutottál túl messzire (útvámok miatt), és ha igen, akkor mindenhol gyanús voltál.

1000eve olyan házakban éltek az emberek, ha ma olyanba tartanal disznót, az állatvédők feljelentenenek.

A közösség megtartó ereje volt a mérvadó. Sokkal erősebb közösségek voltak mint ma. Lassan már az ódivatú ha családban elsz