Milyen volt a weimari köztársaság és a náci Németország gazdasága?

Az alapvető különbség abból eredt, hogy az első világháború után a győztes Antant hatalmak Németországot jóvátétel fizetésére kötelezték.

A gigászi összeg fizetésére a németek nem voltak képesek, hatalmas infláció gerjesztődött és a gazdaság csődöt mondott. mindenki az USA-nak tartozott, ám a britek és a franciák nem fizették a kölcsönöket, arra hívatkozva, hogy a németek sem fizetnek nekik.

Ekkor az USA Charles Dawes javaslatára, aki ezért Nobel díjat kapott, kölcsönöket folyósított Németországnak, aki ebből fizette a jóvátételt és így a britek, meg a franciák is fizették kötelezettségeiket

Mellette egy pénzügyi részleges konszolidációt is finanszíroztak az amerikai hitelek, ezt szigorúan ellenőrizték, mire költik. A weimari köztársaság ebből csak tengődött.

Hitler, mint tudjuk, beszüntette a jóvátétel fizetését, ezért a kölcsönöket sem kapták tovább, de nem is kellett, a fegyverkezési programmal és a hadseregek felállításával munkahelyek teremtődtek, a nagytőke állami megrendelésekhez jutott, a középrétegnek állami hiteleket adtak és a takarékossági programok mellet sok kisebb intézkedéssel megteremtették a márka vásárlóerejét.

Hjalmar Schacht, aki pénzügyi zseni volt, irányította a náci pénzügyi és gazdaságpolitikát, amely erősen hasonlított az amerikai New Deal programra

# 1

Bocsáss meg, de több tárgyi tévedés van a kommentedben.

1.) A weimari köztársaság nem csak "vegetált", hanem a weimari köztársaságban 1924-1929 között óriási gazdasági fellendülés bontakozott ki, ezt nevezik a gazdaságtörténészek az "arany húszas éveknek" (Goldene Zwanziger Jahre).

2.) Hitlernek semmi köze sem volt a márka (hivatalosan birodalmi márka - Reichsmark) vásárlóerejének megteremtéséhez. Az új német valutát ugyanis még 1923-ban, 10 évvel Hitler hatalomra jutása előtt vezették be keményvalutaként (1 USA dollár = 4,2 birodalmi márka árfolyamon) a weimari köztársaságban.

3.) Hjalmar Schacht gazdaságpolitikája lényegileg eltért a New Deal-től, mert az USA ragaszkodott a fegyelmezett államháztartási gazdálkodáshoz és a dollár vásárlóértékének fenntartásához.

Ellenben Hjalmar Schacht fedezet nélküli pénzkibocsátással és az államadósság egekbe emelésével érte el az eredményeit, amelyek 1939 oda vezettek, hogy Németország előtt két út maradt, az államcsőd, vagy a háború.