Jó lenne, ha az eszperantó lenne az EU-s intézmények közös nyelve?

Nos tényleg nem ilyen alapon jön létre a közös nyelv, hanem gazdasági, politikai, katonai, jogi és közigazgatási fölény irányából alakul ki a térnyerésük. A történelem során így volt, bár nem mindig, mert az ókorban még volt tudásbeli szerepe is.

Az ókorban a közvetítőnyelv kialakulásához még igazából a tudás számított és a tudományos ismeretek és a kiemelkedő civilizáció. Ezért volt közvetítőnyelv Európában a görög, Dél-Ázsiában és az Indiai régióban (Indus-völgyi civilizáció) a szanszkrit, Kelet-Ázsiában pedig a kínai. A Közel-Keleten, a Mezopotámiai térségben pedig a sumer.

Ez változott a sumerek esetében az őket meghódító akkádokkal, akik lényegében leigázták egész Mezopotámiát és bevezették a saját nyelvüket. Viszont az akkád fennhatóság korában még továbbra is a sumer nyelv volt a lingua franca, a tudományban, vallásban és irodalomban, egészen időszámításunk utáni első századig, majd fokozatosan felváltotta az akkád egész Mezopotámiában. Az akkádok lefordították a sumer írásokat akkádra, (mint ahogy a rómaiak a görögökét), mert sokat tudtak tanulni belőle.

A római gyarmatosítással szintén lecserélődött a latin lingua franca keletkezési oka, ahol már a fennhatóság miatt alakult terjedt el, a hivatali és katonai erőfölény felől. De a római korban is (mint Mezopotámia esetén is), sokáig megmaradt a görög ugyanúgy Európa délkeleti területén, Görögországtól kezdve, ahol a görög maradt a tudományos nyelv, a lingua franca. Közhiedelem, hogy az egész Római Birodalomban a latin volt az, az csak a hivatalok nyelve volt mindenhol. A "Görög Kelet és Latin Nyugat" néven nevezi a történelem tudomány. A rómaiak olvasták a görög írásokat és lefordították latinra, sőt a görög még a középkorban és utána is általános műveltségnek számított.

[link]

( [link] )

Az ipari forradalom után három tudományos nyelv is volt, amik a francia, a német és az angol és mindegyik a hódítások okán váltak azzá. Végül az angol elterjedése a Brit Birodalom és az Egyesült Államok globális befolyásának köszönhetően lett az máig.

"Angol a világ nyelv, és van majdnem olyan egyszerű, mint az eszperantó."

Hogyne. Kétszer annyi ideig tanultam angolt, mint eszperantót, és eszperantóul tökéletesen beszélek, angolul meg megszólalni se tudok.

> Jó lenne, ha az eszperantó lenne az EU-s intézmények közös nyelve?

Tekintve hogy az EU-s intézmények vezetői, dolgozói jellemzően beszélnek angolul, eszperantó nyelven meg kevesen, ezért igencsak problémás lenne az átállás. Előnye nem nagyon lenne, bajt annál többet okozna.

> Mert egy semleges, könnyen elsajátítható nyelv.

Ez nem teljesen igaz. Vannak mindenféle mesterséges nyelvek. A nyelvtant ki lehet végtelenül egyszerűen alakítani, azzal kevesebb gond van. Nagyobb kihívás a szókincs megalkotása. Az eszperantó azért tanulható könnyen egy európainak, mert a szókincsének a 75%-a újlatin nyelvekből származik, így vagy része a tanuló anyanyelvének, vagy idegen szóként előfordul a saját nyelvében is. Addig oké, hogy olyan szempontból semleges, hogy egyik EU tagországnak sem hivatalos nyelve, nem anyanyelve szinte senkinek, viszont egy magyarnak – ha más idegen nyelvet nem beszél – az eszperantót nehezebb megtanulnia, mint egy franciának vagy olasznak. Szóval eléggé relatív ez a semlegesség.

> Az angol, a francia és a német nem semleges nyelvek.

Így van. A kérdés, az, hogy „és akkor mi van?”. Okoz-e bármiféle komolyabb problémát, nehézséget, aránytalanságot, előnyt, hátrányt? Nem igazán. Akkor mire megoldás egy semlegesebb nyelvre való áttérés? Nagyjából semmire.

> Az angol nyelv változni és régiók mentén divergálni fog, ahogy az eddigi történetében mindig megtörtént vele és megtörténik minden élő nyelvvel - modern média ide vagy oda.

Megint az a kérdés, hogy „és akkor mi van?”. Ez okoz-e bármilyen komolyabb problémát? Nem nagyon látok ilyet.

Szép nyelv az eszperantó, nekem meg személy szerint kimondottan problémás az angol nyelv, de ha a szubjektív véleményemet lehántom a kérdésről, akkor nem igazán látom értelmét, előnyét, ha ezentúl az eszperantó lenne a közös közvetítő nyelv. Problémát és nehézséget annál többet látok, amivel az átállás járna.

Én előbb tettem le magyar-eszperantó tolmácsvizsgát mint angol alapfokút. Az angol volt nehezebb. Az semmiképpen nem igaz, hogy az angol "könnyű"-ség miatt terjedt el.

Stimmel, hogy indoeurópai anyanyelv mellett a szavak egy részét könnyebb megtanulni - de nekem is sokkal könnyebb volt az eszperantót megtanulni mint az oroszt, németet és angolt.

Egy előnyünk van az angolokkal - és franciákkal... szemben: a magyar is fonetikus nyelv, mint az eszperantó. Az említetteknek ez szokatlan - előfordul, hogy saját helyesírásuk szerint írnak le eszperantó szöveget... Egyébként ha nem is rögtön hivatalos első nyelvként, de egyik nyelvként használnák (másodikként) nagy segítség lenne mert sok anyagot nem fordítanak minden nyelvre az eszperantó fordítást sokkal könnyebb lenne olvasni mint angolul vagy franciául megtanulni. Hozzájárulna a terjedéshez. A legtöbb ember csak valamilyen kényszer hatására tanul nyelvet.

' Az angol, a francia és a német nem semleges nyelvek.

Így van. A kérdés, az, hogy „és akkor mi van?”. Okoz-e bármiféle komolyabb problémát, nehézséget, aránytalanságot, előnyt, hátrányt? Nem igazán. '

Lehet, hogy önnek nem - de történtek már repülőgép-katasztrófák az angol különböző nyelvjárásai miatt. Az anyanyelven beszélők előnyben vannak vita során a nem anyanyelven bármilyen jól beszélőkkel.

' Problémát és nehézséget annál többet látok, amivel az átállás járna.'

Azért kellene második nyelvként használni. Ha elismerné az EU, egyértelműen növekedne az elterjedtsége.

Jó lenne. Nem is csak a konkrét nyelvpolitikai okokból. Hanem mert a ma problémáinak nagy részét az okozza, hogy a f*szt is csipkés kendővel fogjuk. Néha egy kicsit szembe kell vizelni a szokásokkal, pláne a klima- és járványválságok, meg a harmadik világ tűrhetetlen mélyszegénysége idején, és jó, ha valami kissé felkavarja az állóvizet, még ha egy más területen lévő kérdésről is van szó.

Az eszperantó mulatságos és vagány ötlet volt a maga nemében. Kicsit túlspilázzák ma a marginalitását. A 80-as években simán poénból belevágtam, de ez talán nem is volt annyira egyedi az adott korban. Törikönyv oldalain rovásírás, apám kis társalgási zsebkönyvecskéi között eszperantó, török, kerületi fiókkönvtárban nagy kínai nyelvkönyv, abban a korban még magyarosan, kicsit viccesen átírva, a képírást inkább fakultatívan, javasoltan hozzátoldva, a nyelvtan sablonokkal, táblázatokkal gyakoroltatva. Ja meg a latin, a gimis könyvekből meg egy Tanuljunk nyelveket sorozatból. Jó volt az érdeklődés felkeltésére? Jó volt. Lett belőle valami? Hát ha nem is egy az egyben minden, de egészében igen, belépült a mai személyiségembe, részéve vált a mai érdeklődéseimnek a történelem, nyelvek, matematika, algebra terén. Akkoriban sokat buheráltunk gyerekkorunkban, ott voltak a régi Spectrumos Basic könyvek, meg a Z81-es gépi kódokkal irogatott kockás füzetek.

Kicsit ma is azt érzem, beálltunk egy posványba. A hajléktalamság olyan természetesnek számít, mintha isteni rend lenne, hogy az emberek egy részének nyomorban kéne szenvednie. Emlékszem még a koszos építkezésekre és a sitthalmokra az NDK városaiban. Jó ötlet volt-e full állami erőből, tervgazdálodással, házgyárakkal huzogatni fel a néplaksásokat? Mai ésszel azt mondanám, még mindig többet ért és több életkedv volt azokban a társadalmi kísérletekben, mint a mai beletörődős psványban, hogy a szegények mindig is szegények legyenek.