A Római Birodalom már 476 előtt jó száz évvel megbukott, a gazdasági rendszere (főleg nyugaton) már annyira inkább a Középkor feudális viszonyaira hajazott, mint a fejlett pénzgazdálkodással rendelkező (egykori) fénykorára?

Sosem volt fejlett pénzgazdálkodásuk, mert már a Római Köztársaságtól kezdve korrupciós ügyletektől hemzsegett Róma. A köztársaság korában már rengeteg pénz áramlott Rómába és a hivatali garnitúra részesedni akart belőle. Még külön törvényt is kellett hozni csak azért, hogy tilos a szavazatokat megvásárolni. Ugyanis ezt csinálták a köztársaságban, hogy lefizették a szavazókat. Ez később sem változott csak felszíni intézkedésekkel burkolták be. És amúgy igen, már előtte bukdácsolt. Bár amit írsz dátum szerint az nem a Római Birodalom (ie.27 - 395) volt, hanem a Nyugatrómai Birodalom (395-476).

A tényleges végét a 476-os dátum jelenti, mivel addig uralkodott az utolsó itáliai származású császár.

476-ban a Romulus Augustulus császárt Odoaker (Odoacer, lat: Flavius Odovacer) hadvezér fosztotta meg hatalmától egy katonai puccsal.

Nem ismétli önmagát. az csak egy szellemes szlogen. Az ellentéte, ami viszont igaz: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

A jelenségnek, amiről itt szó van, elég egyértelmű természeti magyarázata van. A társadalmakat emberek hozzák létre és emberek használják a rendszer elemeit. Az emberek szeretik a megszokásokat, mert ezt megjegyezni könnyebb, mint újat tanulni. Csakhogy van egy csomó ember, aki folyton újít, azaz megismerni akarja a természet működését. Egy idő után az új dolgok hívei és a régi dolgok haszonélvezői konfliktusba kerülnek, és a dolgok rendje (a természet törvénye) szerint mindig az új győz. Más szóval minden emberi rendszer időről időre összeomlik, és helyette másik jön létre.

Éppen mi vagyunk egyike a ritka másfajta módszernek. A rendszerek szinte kizárólag hosszan húzzák, majd látványosan és gyorsan omlanak össze, átadva helyüket az újnak. Így volt ez a Római Birodalommal (az első fázisban látványosan szétszakadt, a másodikban látványosan megszűnt). Ennek oka, hogy a két tábor hívei erőszakkal akarnak megoldani mindent, mert úgy gondolják, ők az erősebbek. A kádári szocializmus TTT rendszere (tiltunk, tűrünk, támogatunk) hozta, hogy volt idő megérteni a problémák lényegét, így a működő hatalom is változást akart, ugyanakkor az új elfogadta, sőt akarta a tárgyalásos módszert. Ezért volt lehetséges, hogy békésen, irányított és konszenzusos módon jött a változás. Sajnálatos, hogy azonban az ezt nem értők vannak mindig többen, és a csekély hátrányt szenvedők manipulálhatják őket úgy, hogy végül a későbbi eredmény szinte rosszabb, mint egy rövid ideig tartó véres forradalmi változás. Tehát a dicső és ritka átmenetet követte egy hosszú és módszeres visszarendezési kísérlet, és a felek nem voltak elég erősek és okosak ennek megakadályozására. Ami így létrejött, egy új és nemkívánt rendszer, ami a réginél is rosszabb, és hatása sokáig fog érvényesülni. A változás jellegére és idejére e pillanatban nincs ismeret. Ha csak a belső folyamatokat nézzük (ami nem jó, mert a külsők se hanyagolhatók el), akkor aránylag közeli és durva lesz.