Egy ember életét mennyire josolja meg a család, amiben felnő?

Nem ez dönti el, erre magam vagyok a jó példa.

Egy dolog, hogy egy ember mennyi ismeret birtokában van, és ennek alapján miféle dolgok elvégzésére képes. Ezek a dolgok persze fontossági sorba rakhatók, végső soron normális helyeken ez határozza meg a jövedelmi viszonyokat is, az egyéb lehetőségeket is.

De más dolog egy ember tisztessége, becsületessége, igényessége, és ennek alapján viselkedésének minősége.

Egy konkrét ember ezek egyvelegéből áll össze, és még további tulajdonságai is lesznek. Ez határozza meg a gyermekének nevelési igényességét és jóságát. Ez ugyanolyan is lehet gazdag és szegény ember, professzor és segédmunkás esetén.

Ha egy gyereket szeretetben, igényeinek válogatott kielégítésével nevelnek, akkor iskolás koráa lehet belőle kíváncsi érdeklődő és kiegyensúlyozott gyerek, minden esélye, hogy jó tanuló és bármilyen tudás megszerzése elérhető legyen számára.

Ha egy gyereket ellentmondásosan, szeretethiányban és bizonytalanságban nevelnek, akkor iskolás korára egy kiegyensúlyozatlan, labilis és a világot gyűlölő vagy attól félő gyermek lesz, aki jó eséllyel rossz tanuló és kiállhatatlan felnőtt lesz annak minden nyűgével. Ez például nagyon jól elérhető, ha a gyereket tömjük pénzzel, hogy ne kelljen foglalkozni vele, elzavarjuk, ha szeretetre vágyik.

Az értelmiségi állapot akkor ad nagyobb lehetőséget, amikor a társadalmi körülmények rosszak, és egyes szolgáltatásokat (sokfélét) pénzzel meg lehet váltani. Ilyenkor egy jó értelmiségi előnyben lesz egy jó szegény családdal szemben. De a rossz értelmiséginél előfordulhat, hogy messze lemarad egy igyekvő, józan paraszti ésszel (ez nagyon nagy előny, ha valaki jól él vele) rendelkező szegény ember lehetőségeitől.

Azt mondhatnám, a mai politikai környezet rendkívül hátrányos a jó középréteg és alattiak számára, mert kibírhatatlan terheket ró rájuk. A gazdagabb rétegek, ha egyébként gondos minőségi emberek, ekkor jelentős előnyt élveznek, de a hitvány gazdag ember számára ez nem igaz az utódait illetően. Lehet egy buta fiatalt jó pozícióba helyezni, de hülye lesz az ellátásához, és belebukik (később az életbe is). Ha a politikai környezet korrekt, sőt törődő, akkor elemi érdeke minden tehetséges fiatalt helyzetbe hozni, tekintet nélkül családi hátterére. És ekkor (de csak ekkor) a kérdés kommentje érvénytelen.

"Egy ember életét mennyiben determinálja a család, amiben felnő?"

"Egy ember életét mennyiben határozza meg a család, amiben felnő?"

A kritikai észrevételekkel az a baj. hogy többértelműek a benne szereplő szavak (fogalmak). Ebből következően ha akarom igaz, ha akarom nem. Továbbá egy ember tulajdonságrendszere annyira sokféle, hogy könnyű kivételnek nevezni azt, ami valójában nem ismert feltétel.

Ha a kérdésre röviden azt válaszolnám, alapvetően, akkor egyfelől igazam van, másfelől nem, függően attól, mit értek alapvető alatt. És az nyilvánvaló, hogy nem érthetek egyetlen jól meghatározható dolgot, mert ennek a fogalomnak más a jelentése.

Mégis, az "alapvető" igaz abban az értelemben, hogy a viselkedés jellegének nagy részét adja, sokkal nagyobbat, mint az összes többi. Csakhogy az is probléma, hogy ha veszünk mondjuk 10 azonos viselkedésű családot, mindben azonos hatások azonos ideig érvényesültek, akkor is van két dolog, amit nem vettünk figyelembe. Egyfelől az öröklődés, ami a családot több generációra határozza meg, másfelől az esetleges vizsgálat nem közvetlenül a család elhagyása után történik, és a közbülső időkben az eltérő környezeti hatások kismértékben módosíthatják a fővonalat. Ezért, ha a "jóslás" alatt pontos ismérveket értenék, akkor azt kell mondanom, semennyire. Azonban minél inkább csak a legjellemzőbb vonásokra koncentrálunk, akkor egyre inkább kell azt mondani, nagymértékben, sőt, meghatározó módon.

Nem jósolja meg, de jórészt meghatározza az ember kulturális tőkéjét, amivel indul az életben. Ha pl. valaki otthon kiskora óta minőségi mintákat (nemcsak egzakt tudást, nem ugyanaz!) kap ahhoz, hogyan szervezi egy sikeres ember az életét, hogyan kell a különböző emberekkel bánnia, hogyan kell a tanuláshoz vagy bármihez is hozzáállnia, stb., akkor neki mindeez készségszinten fog menni, hiszen a kulturális minták az emberben úgy működnek, mintha csak "ösztönök" lennének.

Ha valaki szegény családba születik, de másféle életet akar, akkor neki borzasztó sok olyan mintát kell önszorgalomból a magáévá tennie (pl. a megfelelő példaképektől), amit más otthonról hoz. Ehhez nemcsak szorgalom, hanem intelligencia és tehetség is kell, mert vannak, akik felnőttkorban ilyen téren már gyakorlatilag fejlődésképtelenek.

Persze, értelmiségi vagy gazdag (főleg újgazdag) családnak sem mindig vannak sikerhez vezető kultúrmintái, vagy ha vannak, akkor se mindig sikerül átadni a gyereknek.