Az ember miért reménytelenül antropocentrikus lény?

A buddhizmus kicsit kivétel ez alól szerintem, amennyire én ismerem...

Amúgy meg azért, mert könnyebb elviselni, ha valaminek van oka, "elkövetője", mintha totál személytelenül a természet szenvtelen történéseként halt meg mondjuk egy szerettünk. Pszichológusok vizsgálják a katasztrófahelyzeteket is.

Először is nem lesz semmi "tudományosabb" vagy "okosabb" ha fölösleges műszavakat, idegen szavakat vagy szakszavakat használunk a meglévő és közérthető kifejezés helyett.

Indítsuk onnan, hogy: emberközpontú.

A kérdés más szempontból is csúsztatás és becsapós, mivel tartalmaz egy tényként beleszőtt állítást, hogy "reménytelen". Ez téves és félrevezető abban, hogy az emberközpontúságot hátrányosan állítja be!

Inkább tegyük fel még az elején a kérdést hozzá, hogy az emberközpontúság az pozitív, negatív, vagy miféle és lehet róla beszélni, de ne állítsunk tényként hátrányosnak egy pozitív emberi tulajdonságot.

Az emberközpontúság alapvetően pozitív és a társadalom sok kivívott eredménye köszönhető ennek a tulajdonságunknak. Például vannak akik orvosnak tanulnak vagy ápolónőnek. Mások tűzoltónak és megint mások a társadalmunkhoz hozzátesznek sok egyéb téren. És egy anyuka is emberközpontúan gondoskodik a kisgyerekéről, amiből az óvónők is kiveszik a részüket. Ez mind mind emberközpontúság és pozitív.

És téves állítás, hogy az emberközpontúság a vallások egyedüli tulajdonsága! Sok nem vallásos ember valójában torony magasan jobb ember, mint némelyik vallásos.

Megint csak nem bizonyított állítás és csúsztatás az a része, hogy "Az összes vallás úgy alakult ki, hogy...". Ez inkább megint egy külön témakör és valójában a múlt homályába vész egészen a paleolit időszakába.

Szintén megvezető és csúsztatás az a része, hogy "képzeltek el az emberek", hiszen aki nem vallásos ezt nem képes se cáfolni se igazolni és ez inkább egy vallásellenes kérdés kiírásnak tűnik a maga fölösleges vitájával. Ilyenkor elég kihagyni a saját vallásos irányultságot a kérdésből, mert az emberek emberközpontúsága nem azonos a vallásossággal. Szerintem nem kell a vallás elleni hadakozást különféle kérdésekbe csomagolni...

Megint csak túlzás és félrevezető az, hogy "az emberek azt hiszik, hogy minden róluk szól", holott ez így igazából nem igaz.

Összegezve ez egy retorikailag csúsztatásokkal teliszőtt vallási vita burkolt változata és nem arról szól, hogy az embereknél hogyan is van az emberközpontúság.

Az ember antropocentrikusnak tekinthető, mert hajlamos arra, hogy az emberi tapasztalatok és érzelmek központjába helyezze a világot. Ennek oka lehet az, hogy az emberek elsődlegesen saját tapasztalataik alapján értelmezik a körülöttük lévő világot, és az emberi lények közötti interakciók dominálnak az életükben.

Az antropocentrikus világnézetnek történelmi és kulturális gyökerei vannak. Az ember mindig is keresett magyarázatokat a természeti jelenségekre és az élet jelentésére, és sok kultúrában az emberi lényeket, vagy azokat az entitásokat, amelyeket az emberek az emberhez hasonlóan képzeltek el, tekintették a világ központjának és urainak.

A vallások, mitológiák és más kulturális rendszerek gyakran antropocentrikus elemeket tartalmaznak, mivel az emberek próbálták megmagyarázni a világban tapasztalt eseményeket és jelenségeket saját szemszögükből. Az istenek, vagy más felsőbb lények gyakran emberi tulajdonságokkal vagy érzelmekkel rendelkeztek, mivel ezek segítették az embereket azonosulni vagy kapcsolatot teremteni velük.

Az 18. századi Európában megjelent tudományos szemlélet valóban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek elkezdték felismerni, hogy a világ működése nem kizárólag az emberi lények szempontjából értelmezhető. Az új tudományos felfedezések, mint például a fizika és a biológia fejlődése, rávilágított arra, hogy a természeti jelenségeknek saját törvényszerűségeik vannak, amelyek nem feltétlenül függenek az emberi akarattól vagy érzésektől.

A tudományos megközelítés fokozatosan segített az embereknek átlépni az antropocentrikus világnézetüket, és elkezdeni jobban megérteni és elfogadni a világ objektív működését. Ennek eredményeként a modern tudományos gondolkodásra jellemző a kíváncsiság és a kritikus értékelés, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy objektíven vizsgálják és értelmezzék a világot az emberi tapasztalatokon túl.

Megdöbbennék, ha kiderülne, hogy az ember nem antropocentrikus. Mert akkor azt kéne gondolnom, az ember érzelem nélküli robot. És én például nem szeretnék az lenni.

Az ember sok mindent elképzel, de ha alaposabban megvizsgáljuk, mindről van tapasztalata. Még az őskori embernek is. Ha például az az ember fél valamitől (leginkább attól, mi történhet vele, amire nem tud reagálni), próbál segítséget keresni. A tapasztalata azt mutatja, másik embertársa se tud például az aszály ellen tenni. Próbál elképzelni valakit/valamit, aki/ami segítene. Ha ismeri az oroszlánt, arra nem fog gondolni, a bárányra még kevésbé, szóval marad az ember(forma). De rendben, fogadjuk el a problémádat, te mit képzelnél el segítségnek? Mondj már valamit, amiről nincs tapasztalatod de megfelelő alappal várod a segítségét. És ha nem tudsz, mi jogon kéred számon másoktól?

Te miért hiszed azt, hogy az emberek azt hitték, minden róluk szól? Az általad mondottakból (és bármi másból) ez nem következik. Hogy az emberek úgy gondolkodtak ahogy, annak oka van/volt, de az semmiképpen nem, amit feltételezel. Az szintén tényszerűen hamis elképzelés, hogy a 18. századig kellett arra várni, mait említesz. Olvass görög bölcseket, tudósukat, hogy észrevehesd tévedésed. De az egyiptomi emberek között is többen voltak, akik mind tudták, amit te hiányolsz. Ja, és mi az hogy 18. század? Ma, a 21. században elég széles a vallásos emberek köre, ettől még zömük művelt, okos ember, miközben a nem vallásosok között is számos nagyon buta ember akad, aki meg se érti, mi az, hogy "tölünk független".

Az ökológiai gondolkodás igyekszik kiterjeszteni ezt a horizontot. Pl: „hatalmunk növekedése következtében az emberi cselekvés jellege megváltozott, és mivel az etikának a cselekvéssel van dolga, a fentiekből annak az állításnak kell következnie, hogy az emberi cselekvés megváltozott természete változásokat követel meg az etika terén is. (…) Vegyük például, mint a ránk hagyományozott kép első nagyobb változását, a természet kritikus sebezhetőségét, amelyet az ember technikai beavatkozása idézett elő – ezt a sebezhetőséget sejteni sem lehetett addig, amíg meg nem mutatkozott a már okozott károkban. Ez a felfedezés, amelynek sokkja a környezetkutatás (ökológia) fogalmához és születő tudományához vezetett, megváltoztatja egész felfogásunkat önmagunkról mint a dolgok tágabb rendszeréhez tartozó kauzális tényezőről. A hatások révén ahhoz a felismeréshez vezet, hogy az emberi cselekvés természete de facto megváltozott, és hogy egészen új rendű és rangú tárggyal, nem kevesebbel, mint a bolygó egész bioszférájával egészült ki az, amiért felelősséggel tartozunk, mert hatalmunk van fölötte.”

Hans Jonas: Az emberi cselekvés megváltozott természete

"a globális környezeti válság valójában az emberi kultúra és tudatosság válsága, ezért pusztán technológiai eszközökkel nem oldható meg, a változásnak tudati szinten is be kell következnie, a viselkedésváltozás és a gazdasági-társadalmi rendszereink átalakulása mellett. Ez a szemléletváltozás vonatkozik többek között az ökológiai rendszerekben elfoglalt helyünk újraértelmezésére, az antropocentrikus hiba korrekciójára, az emberi felsőbbrendűség illúziójának átgondolására is - különben elbukunk és egy kiterjesztett öngyilkossággal magunkkal rántjuk az élővilág többi részét is. Miközben ez a folyamat már javában zajlik, vele párhuzamosan számos ponton elindult a paradigmaváltás is."

Molnos Zselyke: Újraegyesülés – sokkal több közünk van a természethez, mint gondoljuk