Inkább Nietzsche vagy Schopenhauer véleményével értesz egyet Napóleonnal kapcsolatban?

Nem az elképzelései az érdekesek, hanem a megvalósításuk. Az emberek nagyrészt rasszisták, amire elég jó okuk van. Az, hogy ez a felebaráti szeretet hogyan nyilvánul meg, az egy másik kérdés. Nehéz időszakban a másik kiirtása jó elképzelésnek tűnhet, de hosszabb távon az ilyen gondolatok elég kontraproduktívak.

Napóleonnál érdemes megjegyezni, hogy a modern Franciaország megteremtése gyakorlatilag szinte egy személyben hozzá kötődik. A semmiből felépítette a törvényi hátteret, az intézményrendszert. Teljesen átalakította az elfoglalt területek szerkezetét. Németország és Olaszország megszállása után olyan intézkedéseket hozott, amíg máig sem avultak el. Érdemes átnézni miket csinált és egészen elképesztő mennyiségű eredményt ért el és mégis mindenki hadvezérként ismeri ha ismeri.

Másképpen nézném a dolgot. Első lépésben kiigazíthatjuk azt az amúgy tényleg megszokott nézőpontot, azt a megszokott értelmezési keretet, hogy van két lehetőség és azokból kell és lehet választani.

Jobb vizsgálati módszer és eredményesebb, hogy végig vesszük a lehetőségek sorát, listázzuk, összevetjük, értékeljük és utána vonunk le következtetéseket. A két választásos felvetések láthatóan bekeretezik az emberek nézőpontját, az emberek nézőpont keresését, és mindig be tudnak ugrani egy felkínált két lehetőségből való választásra leszűkített és ezért sok minden mást meg nem látó keretbe.

Lehet kérdező, hogy erről olvastál valahol a neten és érdekesnek tűnt. De szerintem érdemes hozzátenni, hogy a felkínált kettő ismert személy ebbéli meglátásainak mérlegelése pont olyan, ami gyakran azt a benyomást is keltheti, hogy akkor valamelyikük mindenben vagy többnyire jól vélekedett a dolgokról. Vagyis valamelyiknek biztosan "igaza van". Inkább hozzá lehetne venni sok más ismert ember Napoleonról közölt állásfoglalását, mint nyilvánvalóan például történészekét kellene. Szerintem kb mindegy (bár mellékesen említhető is), hogy mi volt Napoleonról Nietzsche és Schopenhauer véleménye. De inkább nem az ő véleményük a lényeg, hanem egyáltalán mi és hogyan is volt Napóleont illetően. Úgy lényegében és alapvetően.

A konkrét kérdésre meg azt lehet mondani, hogy attól mert Napoleonnak volt annyi intelligenciája, hogy meg tudott hozni amúgy hasznos, vagy nagyjából jó hivatali intézkedéseket (is!), azért ettől még nem kellene hasra esni tőle, mert Napoleon korában voltak mások is akik hasonlóan jó, új és a kor igényeinek megfelelő államhivatali intézkedéseket tudtak volna megvalósítani, vagy akár még jobbakat is - csak ők nem jutottak a döntéshozó helyzetbe.

- "... a szörny és az übermensch (emberfeletti ember) nagyszerű szintézisének/keverékének tartotta"

Emberfeletti? Ugyan már? Mégis mire? Mert korának monarchia ellenes forradalmi hangulatában és egyúttal egy döntéshozói helyzetben nagyokat újított. Más is megcsinálta volna és meg tudta volna csinálni azokat a közigazgatási, jogi és oktatási reformokat, még jobban is, mint Napoleon. Az "emberfeletti" bőven túlzás ezekre.

Nézzük meg mit csinált Napoleon és a válasz jobban kiderül, ha a történelmi alap tényeket nézzük (és nem is kell hozzá Nietzsche meg Schopenhauer). Ha Npoleont illetően nem veszünk el a részletekben és értjük a lényeget, ha ki tdujuk emelni, akkor itt van pár sorban. Nem bonyolult. El kell felejteni a szokvány retorikát.

Napoleon három francia alkotmányt is bevezetett, amelyből az egyik az örökletes monarchia és nemesség újbóli bevezetése volt, pedig a forradalom törekvése részben a monarchiák hatalmának eltörlése volt. Napoleon készítette el - lényegében újraírta - a VIII. évi alkotmány végső változatát, és biztosította saját megválasztását és családjának utódlását és a trónöröklési dinasztikusságot az alkotmányban rögzítette. Az alkotmány ugyan megőrizte a köztársaság látszatát, de a valóságban diktatúrát hozott létre. A francia nép valóban nagy számban szavazott, hogy jóváhagyja azt a bizonyos alkotmányt, amely lényegében diktátorrá emelte Napoleont egész életére, de a szavazást még meg is hamisították.

A francia forradalom az 1794-es rendelettel a rabszolga kereskedelmet és a rabszolgaságot is eltörölte, de Napóleon 1802-ben újra bevezette, vagyis semmibe vette a forradalom ebbéli szabadságra törekvését. Így Napoleon minden francia gyarmatokon visszaállította a rabszolgaságot és megtorolta és leverte az emiatt kitört haiti rabszolgafelkelést is. A gyarmati adókat megemelte, de az még hagyján lett volna, ha az ország javát szolgálta volna, de a háborúihoz kellett a többlet bevétel.

Fellépett a függetlenséget mutató tisztviselők ellen, cenzúrát vezetett be a sajtóknál és könyvkiadóknál és bezáratta a független újságokat. A szabadság eszmény rovására a társadalmat erősen kontrollálta. A 73 újságból hamarosan csask 13 maradt. Napoleon sok tekintetben lerombolta a francia forradalom eszméit.

Napoleon a munkástömegek ellenőrzésére 1803-ban újra bevezeti a "munkásfüzetet" (Livret d'ouvrier), annak ellenére, hogy a forradalom idején eltörölték (nem véletlenül). Létrehozta a Kereskedelmi Kamarát, de az a tőkéseknek kedvezett és hátrányba szorította a rászorulókat.

És az vajon tényleg akkora és senki más által meg nem valósítható reform, hogy Franciaországban prefektusokat, alprefektusokat és városi polgármesteri irányításokat hozott létre? Jó volt, csak ez azért nem egyensúlyozza ki Napoleont. Az ilyenek lényegében már az akkor forradalmi közigényekből kerültek ki.

Napoleon nem a forradalom élére állt (bár úgy mutatkozott be), hanem véget vetett annak és egy erős bürokratikus államhivatali rendszert épített ki a kontrollhoz.

A metrikus rendszer bevezetése (1795) viszont tényleg jó volt, mert nagyon jól használható. Szintén jó volt az egységes jogrendszer a regionális szokásjogok helyett, amiben már ott volt a törvény előtti egyenlőség, a vallási tolerancia, a tulajdonjog és az egyenlő öröklési jog minden gyermek számára. Változtatott az oktatási intézmények felépítésén is, de a tanterv felügyelő testület már kétségeket is támaszt. Hadjáratai során sorra begyűjtötték a műkincseket és a Louvre-ba vitték. Máig vannak visszaigénylések amúgy.

Az, hogy Napoleon "nagy" ember volt az köszönhető részben az erős propagandájának és önreklámozásának, a korabeli cenzúrának, az emlékiratainak és a róla szóló nem eléggé tárgyilagos oktatásnak és a képzelgő művészeti alkotásoknak is. A franciák és főként a francia politikusok elhatárolódnak Napoleontól.

A napóleoni legenda alapjai a Napoleonról szóló "Szent Ilona emlékiratai" (Le Mémorial de Sainte-Hélène) mű hatására és attól kezdődően alakult ki, amit további szépítések sora követett.

..........

Le Mémorial de Sainte-Hélène - wiki

[link]