Az Aradi vértanúk közül miért van annyi idegen nevű?

Az aradi vértanúk jórésze magyarul sem tudott egyébként. Talán csak Dessewffy Arisztid lehetett teljesen magyar.

A Magyar Királyság lakóinak úgy 40%-a lehetett etnikailag magyar, de a 19.század pont az az időszak volt amikor sok más nemzetiségű asszimilálódott. Ennek eredményeként 1910-re már 54% volt magyar.

A kérdezőt ugyan nem érdeklik a válaszok, azok nem elég trollok, nem illenek a troll kérdéséhez.

Lengyelország területe három hatalom által volt megszállva, a porosz, Habsburg, és az orosz birodalom három részre szabdalták Lengyelországot, és a lengyelek folyamatosan keresték a lehetőséget a függetlenség elnyerésére, több lázadás, népfelkelés tört ki, már 1848 előtt is.

Josef Bem, aki cseh származású, lengyel nemes (na bumm, akkor nem is lengyel?), már Napóleon seregében tüzér századosként harcolt, majd a későbbi harcokban is szerepet vállalt, 1848-ban már gyakorlott katonaként érkezett Magyarországra, ahol a hazáját megszálló osztrákok ellen fojtatta tovább a harcot.

Miért?

Bízott benne, hogy a Habsburgok itteni legyőzésével a lengyeleknek is javulnak az esélyeik a függetlenségre.

Ugyanez a cél vezérelte, amikor a szabadságharc elbukása után, a török birodalomba ment, ahol látszólagosan áttért az iszlám hitre, hogy a hazáját megszálló másik birodalom ellen harcolhasson, reményei szerint a török győzelem is a lengyel függetlenség esélyeit erősíthette volna.

"1849 augusztusában Bem az Oszmán Birodalomba menekült. Az orosz kormány a menekültek kiadását követelte Isztambultól, amire a köztük kötött legutolsó békeszerződés miatt az Oszmán Birodalom kötelezettséget vállalt – kivéve, ha a menekült áttért az iszlám vallásra.

A lengyel hazafiak egy közeledő orosz–török háborúban reménykedtek. Az emigráns tisztek szívesen részt vettek volna ebben a törökök oldalán, de ehhez fel kellett venniük az iszlám vallást. A magyar és lengyel emigránsok körében nagy vita bontakozott ki erről. Kossuth Lajos, és Mészáros Lázár is ellenezte ezt, Bem azonban – Guyon Richárddal, Kmety Györggyel és mintegy 216 magyar, 7 lengyel és 15 olasz társával együtt – gyakorlati alapon foglalt állást és áttért az iszlámra, felvette a Murád (Murat) nevet."

Terve nem vált valóra, a remélt háború elmaradt, és Bemet Szíriai területre küldték, ahol 1850 decemberében, valószínűleg maláriába halt bele.

Az idézett rész is rávilágít arra, hogy nem Bem volt az egyedüli lengyel, aki a magyar szabadságharcban is harcolt, és az elmenekült magyarok egy része is 'áttért" az iszlám hitre, ami egy menekülő út volt a kiadatás elől.