Az ókori rómaiak és görögök gyakorolták az emberáldozatokat vagy a rituális kannibalizmust?

-Bárki elitélhet bármit bármi alapján, mivel ez szubjektiv dolog.

-A kannibalizmus nem egy új dolog. Valoszinű mindenhól előfordúlt ahol éheztek.

-Még a mai katolikus vallásban is jelen van kannibalizmus.

A Misebor az oltáriszentség (latinul Eukarisztia) része. A megszentelt kenyér (ma már ostya helyettesíti) és bor Krisztus testét és vérét jelképezi. Pontosabban a katolikus hit szerint maga Krisztus teste és vére.

"Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital" - mondta Jézus az utolsó vacsorán tanítványainak, mikor kenyérrel és borral kínálta őket.

[link]

A kannibalizmus még a közelmúltban is előfordult.

A XI-XIII században feljegyzések szerint éhínségek idején gyakori volt. Anglia, keresztes hadjárat stb.

De elég visszanézni 100 évet (sem). Amikor több ezer ukránt vádoltak meg kannibalizmussal... Mert az oroszok elvitték a gabonájukat.

Ókori görögöknél volt emberáldozat.

[link]

A vallások gyakorlata tud módosulni az idő teltével.

Emberáldozat minden vallásban volt eleinte, így a görög és a római vallásban is.

Különösen az elfogott hadifoglyok kultikus feláldozása dívott a korai időkben, aztán a rómaiak átvették az etruszkoktól a fegyveres küzdelmet, ahol az vallási jelentőséggel bírt, de a rómaiak gladiátor küzdelmet csináltak belőle, amely főleg szórakoztató műsorrá vált, az áldozatokra meg maradtak az állatok, bikát, kost és egyebeket kellett áldozni az oltárokon, amely bizonyos részek elégetése után lakomát rendezhető hússá vált, de a későbbiekben ez is módosult, az áldozat jelképessé vált.

Kenyértészta jellegű péksüteményből sütötték az áldozatra szánt állatfigurákat, amely ételnek drága volt, de egy bikafigura a töredékébe került a valódi hús-vér bikának, azt aztán a megszokott illő szertartások közepette elégették.

Maguk a vallási tézisek többnyire megmaradnak, csak a tartalmuk lényege szokott megváltozni, az új korok új szokásokat hoznak, új szemlélettel, új etikával és ez feltétlenül változtat a vallások gyakorlatán is.

#5.

Nem, nem gyakorolták mindenhol. Badarság, hogy eredetileg emberáldozat létezett volna bárhol is és ezt váltotta volna fel az állatáldozat. Az inkáknál, meg a föníciaiaknál (tehát az embert, sőt, gyermeket áldozó népeknél) is létezett állatáldozat, terményáldozat, meg esetleg füstáldozat vagy pénzáldozat is. Badarság olyat állítani, hogy ezek váltották volna fel az emberáldozatot. Egy olyan kultúra, amiben csak emberáldozat van fenn sem tudna maradni, fejlődni meg pláne nem tudna, tekintve, hogy az ókorban sokszor napi szinten áldoztak. A végén már az aztékok külön hadjáratokat indítottak, mert nem volt annyi ember, amennyit fel akartak áldozni.

Az etruszkoknál egyébként eredetileg nem volt fegyveres küzdelem. A temetési szertartás része volt, hogy két férfi puszta kézzel verekedett a sírnál.

A rómaiak nem áldoztak fel hadifoglyokat. Ezt nem tudom honnan vetted. Ez a gallok, a germánok és a kelták szokása volt. Ők jellemzően köztörvényes bűnözőket, valamint hadifoglyokat áldoztak fel. Föníciában meg kb. bárkit. Emiatt kritizálták ennyire őket a rómaiak.

Én annyit hallottam, hogy Rómában, amikor már nagyon közel volt Hannibál és pánik volt a városban, akkor elástak két elfogott görögöt és két gallt (tehát idegent), kb. mintha szimbolikusan Hannibált és vezéreit ölték volna meg. A másik amiről hallottam, az a Tiberisbe dobott szalmabábok története, amiről egy római író azt írta, hogy eredetileg bűnözőket dobtak bele a folyóba, hogy szimbolikusan megtisztítsák a várost a gonoszságtól. Más példa nagyon nem volt. A rómaiak barbár szokásnak tartották az emberáldozatot. Ez a görögöktől vették át, ahol Platón szerint néhány erdőben élő szekta gyakorolta (kb. mint Indiában az aghorik) törvényt sértve és hübriszt elkövetve. Többször megjelenik a görög mitológiában, de mindig negatív fényben. Egyszer egy görög király feláldozta Zeusznak a fiát és felszolgálta neki ételül, hogy tesztelje, hogy valóbban észreveszi-e ezt is Zeusz. Zeusz észrevette, szörnyű haragra gerjedt és a királyt vérfarkassá változtatta. Máskor Krétán áldoztak fel Poszeidónnak egy fiút, aki emiatt égtelen haragra gerjedt és büntetésül a tengerbe fojtotta az apát. Több bibliatudós szerint Jichták lányának története a hellenisztikus korszakban került bele a szövegbe és ez szolgált alapjául, a zsidó hagyomány ugyanis megosztott abban, hogy a templomnak adta-e Jichták a lányát (hisz a szüzességét siratta el, nem a rövid életét és az egész végén a szerző azt jegyzi meg, hogy "s soha nem ismert férfit"), vagy pedig törvénytelenül feláldozta. Utóbbi értelmezést preferálók viszont megjegyzik, hogy ez semmiképp sem volt törvényes áldozat (a kóserság nagyon korai időszak óta létezik az izraeliták körében) és büntetésül Jichták leprás lett és nem temethették el egy helyen, nem lehetett sírja, hanem szörnyű fájdalmak közepette lehullottak a testrészei és végül a feje is. Itt egy valós példát tudok rituális gyilkosságra, ami a perzsa háborúk alatt történt és szintén elszigetelt eset volt.