A zsidó deportálások zöme akkor történt meg Magyarországon amikor már a nácik megszállták Magyarországot és nem Horthy idején?

Családi elbeszélésekből ismerem -már amennyire emlékszem belőle úgy 60 év után-, hogy Szalai Pál és a csendőrség egyes vezetői között hosszadalmas vita alakult ki Horthy parancsa nyomán. Ezért volt elég idő a páncélos ezred megérkezésére.

És igen, a csendőrség egy része hamarabb teljesítette Horthy parancsát.

"És igen, a csendőrség egy része hamarabb teljesítette Horthy parancsát."

Köszönöm, örülök, hogy egyetértünk.

Ezen kívül (vagy éppen belül) én csak azt sajnálom, hogy Horthy nem próbálkozott hamarabb akármivel is, mint az országáért és annak polgáraiért felelős államvezető ember, az ország és a politika legnagyobb közjogi méltósága, legszélesebb jogkörű közjogi forrása, mindezt a fegyveres erők parancsnokaként - tudtommal a kormányzó (mint politikai tisztség) háborús időben a csendőrség felett is rendelkezett parancsolási és utasítási jogkörrel (amit pont alkalmazott a budapesti deportálások ideiglenes leállításánál) - ehhez képest az eredmény legkisebb elképzelhető esélyével sem tett semmit hamarabb, hogy magyar állampolgárok, civilek, javarészt nők, kiskorúak, idősek életét megmentse - csak akkor cselekedett, amikor már rájött, hogy saját magát is mentenie kell.Amikor már az ő személye is számított, akkor cselekedett - addig felelős államfőként, állítólagos keresztény emberként homokba dugta a fejét, saját szavaival "passzivitásba" vonult - mert ha emberéletek tömegei a tét, akkor ezt kell csinálni, mint értük felelős, állítólagos keresztény, felelős államvezető emberként.

Lehet felhozni a Horthy-kor békebeli időszakának gazdasági és monetáris-fiskáli prosperitását jó példának, de ez akkor valósult meg pont, amikor Horthy úgy-ahogy nem szólt bele, kivonta magát az előbb felsorolt területekből - minden elért gazdasági és pénzügyi vívmányt az adott miniszterei, államtitkárai értek el - bezsebelni az eredményeket és apafiguraként persze rálehet ragasztani a pozitív oldalát a kornak.

Horthy sosem készült politikusnak.Soha nem is volt az (persze a kormányzói tisztséget leszámítva).Nem voltak meg benne azok a képességek, amik egy háborús környezetben lévő ország vezetőjében lennie kellett volna - Horthy a császári bálok, a feudalizmus, az úriemberség korszakának volt az embere - ez nem volt elég.Ezt támassza alá -1 millió magyar állampolgár, és az elrontott lavírozásának a következménye, a 45 éves komcsi megszállás.

'Kissé' szubjektívab ítéled meg Horthyt.

Utalok pl. arra, hogy bármi szerepe lehetett volna a "45 éves komcsi megszállás" elkerülésére.

Mivel imádom az alternatív történelmet, így igen, SZERINTEM lehetett volna szerepe, hogy a háború után hogy és hova kerül Magyarország, főleg mivel Horthy egyszer már leszámolt a kommunizmussal, és eltakarította azt.

A háború alatt mind Horthyban, és mind pl. Kállayban megvolt az a félelem, hogy megismétlődik az 1.világháború utáni állapot, hogy a háború után nem sikerül az érdekérvényesítés, mert a hadsereg odaveszett, a maradéka pedig lefáradtan, 0 morállal van jelen, nincs gazdaság, stb - tartalékolni akartak volna a háború utáni időre - vagyis gondoltak erre mellékesen.

Teszem fel, ha Magyarország kissé sebzetten, de valamennyire még valamire való érdekérvényesítő erővel jött volna ki a háborúból, akkor igen, még esély is lett volna a szovjet érdekszférába esés kívül talán másra...A Nyugatnak jól jött volna egy, ha nem is nyugatbarát, de legalább semleges ország, Ausztria 2.0-ként beékelődve a kommunista országok közé Európában.

Mivel Horthy - ismételve magamat - az úri világ, a feudalizmus, a császári bálok világának embere volt, ezek mellett erősen hiányzott belőle a politikai lavírozáshoz, manőverezéshez, politikai spekulációhoz való ismeretei és érzékei.