A történészek miért tartják történelmi személynek Illés/Élijáhu prófétát, ha nincs rá régészeti lelet?

Ilyenek, hogy "vallástörténész" nem számítanak, mert ök eleve abból indulnak ki, hogy létezett és minden más esetben ezt veszik alapnak, mindenféle bizonyíték nélkül.

"Több helyen olvastam, hogy a történészek egyértelmű többsége elfogadja, mint egy valós, történelmi személyt."

Erre van valaki konkrétabb adatod is? Mert szerintem ezek szintén ilyen megbízhatatlan források, komoly történész nem állít ilyet.

Ez most off lesz, nem Illés prófétákhoz akarok hozzászólni, hanem ahhoz, hogy a kérdésed szövege ("A történészek miért tartják történelmi személynek Illés/Élijáhu prófétát, ha nincs rá régészeti lelet?") egy olyan állítást fogalmaz meg, amit önmagában sem állja meg a helyét. Ugyanis azt állítod, hogy szerinted a történészek csak azt tekintik történelmi személynek, aki után van régészeti lelet.

Ez messze nem így van, a régészet a történettudománynak "csak" egy segédtudománya, ami azt jelenti, hogy a régészet eredményeit a történettudomány felhasználja ugyan (sőt, sokszor vitába is száll vele), de a történettudomány alapvetően írott forrásokra támaszkodik, alapvetően az írott szövegekből von le következtetéseket, természetesen úgy, hogy ehhez szakszerű szövegkritikát használ. Egy sor történelmi személyiséget fel lehetne sorolni (sőt, a többség ilyen!) aki után nincs konkrét régészeti lelet, az írásos források alapján viszont senki nem kérdőjelezi meg, hogy valós személyek voltak.

(Egyébként a régészetnek meg a történettudomány az egyik segédtudománya.) A két tudomány kutatási területe egyaránt a múlt, viszont a múlt megismeréséhez más módszereket használnak, és a vizsgálatuk tárgya is más. A régészet inkább a földben lévő tárgyakból von le következtetéseket a múltra vonatkozóan (és ennek megfelelően a segédtudományai köre is más, pl. kulturális antropológia, néprajz, különféle anyagismeretek, kormeghatározási módszerek, kőzetismeretek, amelyek természettudományosabb jellegűek). Ezzel szemben a történettudomány alapvetően nem tárgyakat vizsgál, hanem az írást, a feliratokat és egyéb médiumot (pl. újabb korokban képi és hanganyagokat is).

Ha a történész megnéz egy tárgyat (pl. egy régi pénzérmét), akkor elsősorban a rajta lévő felirat érdekli, a régész pedig magát a tárgyat nézi, milyen anyagból van, milyen kultúrára jellemzőek a megmunkálási módszerei, milyen mélyen volt a földben stb.). Ez két külön tudomány, ugyanazon a tárgyon a két tudomány teljesen más dolgot tart érdekesnek, így következetetéseket is a saját tudományuk módszerei alapján vonnak le róla.

Ennek megfelelően ha azt kérdezed, hogy a történészek mit gondolnak Illés prófétáról, akkor ott szövegkritikai kérdésekbe kell belemenni, az egyáltalán nem releváns ebből a szempontból, hogy maradt-e Illés próféta után régészeti lelet vagy sem. Nyilván, ha maradt, az plusz információ a történésznek, de ha nem maradt, attól a történész nem fogja kizárni, hogy Illés próféta valós történeti személy lett volna, hiszen a szövegkritika a lényeges számára ennek a kérdésnek a megválaszolásához.