Egyetértetek abban,hogy az élet régen nehezebb,de elviselhetőbb volt,ma pedig könnyebb élni,de elviselhetetlenebb?

Az hogy valami mennyire elviselhető, a tapasztaló személyen múlik, nem a történelmi környezeten. A mai, fizikai szempontból kényelmes korszakban azért tűnnek a dolgok nehezen elviselhetőnek, mert "puhányabbak" az emberek testileg, lelkileg.

"Minden férfinak jutott pár." Igen, akit kijelölt neki az előző nemzedék, akik addig abajgatták, míg meg nem házasodott. Ha egymáshoz illettek a párjával szerencséje volt, ha nem, akkor így járt, a válás nem volt opció.

Manapság átmehet az ember ismerkedni akár egy másik kontinensre, utazhat ha megszervezi magának, szerezhet jövedelmet, gyűjthet vagyont, az internet segítségével lehet ezernyi kapcsolata, nem csak a falu száz fős lakossága a közösség számára.

Több józan ész, magabiztosság és kiegyensúlyozottságra való törekvés kell csak, kevesebb önsajnálat, és a mai világ adja a többit.

Mégis mire alapozod, hogy mindenkinel volt párja?

Én ismerek olyan vénasszonyt a családból aki szüzen fog meghalni, pedig ö az általd vosszasírt idökben nött fel…

Imádom ezeket az alaptalan álmodozásokat.

Régen is voltak megcsalások, elhidegült kapcsolatok, csak kacerásabb volt a válás, mert kinéztek a községböl….

Tényleg brutál jó volt régen, amikor a család kijelölte neked, kivel kell leélned az életed.

Kaptál egy random embert, akivel 3 nap után már megöltétek volna egymást, de nem lehetett, mert ha elválsz, kiutálnak a faluból. Mehettél koldulni a városba vagy katonának az első sorba.

Hát ez nem egy tudományos kijelentés, nem lehet sem igazolni, se cáfolni.

Teljesen egyéni percepció kérdése.

De amúgy személy szerint a saját szubjektív élményem az, hogy igen, számomra elviselhetetlenebb ez a modern világ ahhoz képest, amilyen mondjuk 30 éve volt.

De pont ellenkezőleg érzem, nem a magány elviselhetetlen.

Hanem pont az ellenkezője.

Itt már senki sem magányos, fél percbe se telik kapcsolatba lépni más emberekkel az interneten.

És épp ez az elviselhetetlen, még az sem magányos, aki az akarna lenni legalább egy kis időre.

Roppantul nyomasztó, hogy folyamatosan körül vagy véve emberekkel, mindenhol, megfojt a tömeg.

Sokkal több az autó az utakon, mint 30 éve.

Sokkal több a nyaraló a vízpartokon.

Sokkal több az ember a metrón, a villamoson, a buszon.

Pedig amúgy az az érdekes, hogy nem lettünk többen Magyarországon, mint 30 éve, csak egész egyszerűen mindenki folyamatosan nyüzsög.

Sétálni nem tudsz úgy elmenni egy erdőbe, hogy ne jöjjön szembe 2 percenként egy túrázó, és ne köszönjön rád.

És még akkor sincs valódi megnyugvásod, ha otthon vagy egyedül.

Bármikor megcsörrenhet a mobiltelefonod, vagy rádírhatnak valami sz-ros chat alkalmazáson, és ha nem válaszolsz 2 percen belül, már indítják a voice call-t, stb.

Folyamatosan kapcsolatban vagy, és kvázi lehetetlen kiszakadni, nem is teheted meg, mert a munkád miatt muszáj vagy alkalmazkodni ehhez.

"Ezekben a férfiakban,akiket ti "incelnek" bélyegeztek meg,hatalmas energiák gyülemlenek fel,amelyek nem képesek levezetődni."

Pedig annyi meg annyi mód és lehetőség van rá, hogy levezesd. Miért a társadalom hibája, ha te képtelen vagy valami elfoglaltságot találni magadnak?

Amúgy nem a társadalom "bélyegzi" meg az inceleket az incel megnevezéssel, ezt ti magatok aggatjátok saját magatokra.