A második világháborúban az amerikaiak mivel indokolták azt, hogy ledobták Japánra az atombombát?

Hogy emberéletek millióit mentsék meg a háború rövidre zárásával. Tény, hogy Japán az anyaország utolsó emberig való védelmére készítette fel a lakosságot. Az is tény, hogy egy partraszállás és a szigetek elfoglalása milliók életébe került volna.

Az indoklás egyedül ott nem tökéletes, hogy az új fegyver erejét máshogy is demonstrálhatták volna, kevesebb vagy nulla halottal. Persze kérdéses, hogy egy ilyen demonstráció ugyan azt a hatást érte volna-e el, mint Hirosima és Nagaszaki lebombázása. Főleg annak a tükrében, hogy a japán katonai vezetés sem az első, sem a második bomba után nem szándékozott letenni a fegyvert. Arra csak a császár őket megkerülő beszéde miatt került sor.

Mindezektől függetlenül tény, hogy a bombák ledobása az érintetlen városokra nem kis rész fegyver tesztelés céljából történt, illetve a szovjeteknek való üzenet is volt egyben.

Csak így tudták belátható időn belül legyőzni Japánt.

Ennyi.

A többi, mindenféle morális meg erkölcsi elvekre alapuló indoklás nyilván csak maszlag.

Nem akarták megadni magukat a japók. Így elhúzódott volna a háború, ami sok amerikai hős halálát okozta volna. Az atommal meg a japánokból halt meg párszázezer. Igaz, főleg civilek, de ez akkor mellékes volt.

A valóságban ámerika ki akarta próbálni az atombombát, és mivel senki másnak nem volt, ezt meg is tehette, nem kellett ellencsapástól tartani. De ezt így nem szokták nagyon reklámozni. Az a lényeg, hogy mindig ők a jófiúk, akkor is ha ők támadnak először.

Az amcsik kettő darab atombombát tudtak előállítani, nem volt nekik több. Muszáj volt olyan helyen elpukkantani, ami valóban képes arra, hogy Japán bedobja tőle a törölközőt. Ha valami néptelen helyen dobták volna le őket, nem biztos, hogy elérik a kívánt hatást.

Ezzel nem legitimálni akarom az atombombák használatát, de a kényszer nagy úr.

A japánok pénisze kicsi volt, a jenkiké pedig hatalmas - ez az igazi indok az egész történelmi eseményre. Ráadásul a japánok azzal is kihívták maguk ellen a sorsot, hogy atomvillanást raktak a nemzeti zászlajukra. Még a radioaktivitás testelrohasztó hatásával is kekeckedtek, ezt bizonyítja ez a korabeli japán rajzfilm:

[link]

:-)

1. Ki akarták próbálni valahol az atombombát élesben.

2. Akár már a Szovjetuniónak is üzenni akartak vele.

3. Valamelyik sziget (talán Okinava, de ebben nem vagyok biztos) elfoglalásának áldozataiból készítettek kalkulációt arra, hogy mekkora saját veszteségekkel járna egész Japán elfoglalása, és óriási szám jött ki (ráadásul sok időbe és pénzbe is került volna), ezt akarták elkerülni.

Így van, a #7-es jól mondja, a háttérben ez nagyon is a Szovjetunióról szólt. A háború elején ugyanis a szövetségesek megállapodtak abban, hogy segítik a Szovjetuniót Hitler ellen Európában, de miután a németeket legyőzik, cserébe a szovjetek hadat üzennek a japánoknak, hogy két tűz közé szorítsák a japánokat az amerikaiakkal. Ekkor még az amerikaiak is úgy látták, hogy erre szükség lehet.

1945-re le is győzték Hitlert Európában, nyugatról az angolszászok, keletről a Szovjetunió. Ez azzal is járt, hogy a nyugatiak és a szovjetek együttesen vettek részt Európa újjászervezésében, és itt már gondolkodni kellett, hogy mely területek lesznek kapitalista, és mely területek lesznek szovjet befolyás alatt (Németország, Ausztria megszállása, Lengyelország és Közép-Kelet-Európa sorsa stb.). Közben az atombomba elkészítése körül óriási versengés zajlott, egyáltalán nem volt mindegy (már csak a háború utáni rendezések miatt sem), hogy mely nagyhatalom fogja először elkészíteni, és az amerikaiak is tudták, hogy a német tudósokat a szovjetek is igyekeztek a Szovjetunióba vinni.

Igazából azt kell itt látni, hogy 1945-ben már arról szólt minden, hogy a háború utáni új világban melyik nagyhatalom hogyan veszi ki a részét a rendezésben, ki szerez nagyobb befolyási övezetet, ki készíti el először a szuperfegyvert, mert annak lesz nagyobb szava mindebben. 1945 már nem a németekről és nem is a japánokról szólt a nagypolitika boszorkánykonyhájában, hanem az amerikaiakról és a szovjetekről. Persze, erről keveset beszéltek kifelé.

Ebben a helyzetben történt, hogy még a háború eleji, teljesen más helyzetben megkötött egyezséget, miszerint a szovjetek hadat üzennek Japánnak, ideje volt aktualizálni (hiszen Európában vége lett a háborúnak). Ez viszont súlyos problémát okozott az amerikaiaknak, ugyanis ez azzal járt volna, hogy Európa mellett távol-keleti, Japánt és a csendes-óceáni térséget magában foglaló területek rendezésében is részt vesznek a szovjetek. Európában ez még hagyján volt, hiszen ott a háború nagyobb terhét igazából a szovjetek állták a németek ellen. Viszont Csendes-óceánon a japánokat az amerikaiak győzték le, így az USA-nak egyáltalán nem volt érdeke ezt a térséget is megszállási övezetekre osztani, osztozkodni a szovjetekkel... Kapóra jött nekik, hogy elkészítették az atombombákat.

Az atombombákat (2-t dobtak le, nem egyet) tehát azért kellett ledobni Japánra, hogy a szovjeteknek megmutassák, hogy "ácsi, nektek itt nem lesz szavatok, a Csendes-óceán a miénk". Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor a farkasok vadásznak és amikor többen ejtenek el egy zsákmányt, akkor osztozkodnak rajta, de ha egy farkas egyedül ejt el egyet és a másik farkas közelít, akkor vadul vicsorogni kezd rá, üzenvén ezzel, hogy húzz innen. Az atombomba is egy vicsorítás volt a szovjetek felé, és Moszkva nem is tudott mit tenni, az atombomba ellen senkinek nem volt szava.

Persze az is benne volt, hogy élesben is ki szerették volna próbálni, igazából az amerikaiak szempontjából ezzel két legyet ütöttek egy csapásra (vagy hármat, mert persze Japán legyőzése és a bosszú Pearl Harborért is benne volt ebben, de mint írtam, 1945 elsősorban már nem erről szólt, max. a propaganda szintjén).