Mikor volt az utolsó olyan háború a földön amiben az agresszor állam végül sikeresen és tartósan is megszerzett területet?
Tehát:
- Kifejezett területszerzés volt a cél.
(Mindegy milyen ürügyet használtak a megindításához.)
- Nem lett hosszas védekező háború, nem lett elllenforradalom, lázadás, partizántevékenység, terrorizmus se semmi hasonló sem belőle.
- Nem lett visszafoglalva vagy elvéve egyezmények és bébkekötések alapján a háború végén.
- Nem lett belőle később másik háború sem.
- A többi ország végül el is ismerte.
- Azaz végezetül mindenki teljesen elfogadta a helyzetet és ott azóta is békében élnek.
Én a XX. századból nem tudok ilyet mondani.
Talán a XIX. században, de még ebben sem vagyok biztos.
Szóval ha volt ilyen melyik lehetett az az utolsó amiben az agresszor sikerrel is járt?
Kizárólag a történelmi példák érdekelnek!
Vagyis csak azok amik már lezárultak!
(A jelenleg folyó konfliktusok és háborúk nem!)
Köszi a válaszokat.
Köszi #2 de Tibet esete szerintem nem jó példa.
A Kínaiak azóta sem bánnak jól a Tibetiekkel.
És a Tibetiek sem fogadták el a helyzetet.
A vezetőjük elmenekült és külföldön él tudtommal továbbra is Tibet vezetője.
Az hogy erővel el van foglalva és senki nem vállalt Kínával konfliktust egy dolog.
Páran elismerték a "hódítást" de vannak olyan országok ahol meg nem ismerik el.
Az alábbi cikk alapján sem egy felhőtlen békés együttélésnek sem etnikai problémáktól mentes viszonynak nem lehet nevezni.
(Azért ment a zöld.)
Azért az európaiak közönséges népirtása és földrablása az indiánok két kontinensén, a Volgán innen és túl, vagy épp Ausztráliában meglehetősen sikeresnek és lezártnak mondható. Oly annyira, hogy el is szokták felejteni, hogy nem otthon vannak. Tibetezni Amerikából az persze megy...
Ha neked az kell, hogy (nagyjából) mindenki bele legyen nyugodva, akkor ahhoz nem sikeres hódítás és megtartás kell, úgy olyan sose volt, hanem sikeres asszimiláció. Népirtás, sterilizáció, durván kisebbségbe szorítás, széttelepítés, gyerekek elvétele és bentlakásos iskolákba zárása, nyelv elvesztése, saját vallás elvesztése, identitás elvesztése, rassz felhígítása, eltűnése. Ez viszont évszázadokkal később valósul meg, mint a földszerzés maga. Ezért találsz nehezen újkori határrendezésnél nyugalmat. Asszimilációs folyamatok viszont bőven zajlottak még nemrég olyan országok területén, amiket ma már teljesen rendjén lévőnek gondol mindenki. Kelták, lappok, krími tatárok már nem annyira.
Van több ezer nemzet, meg száz valahány ország.
Anatoliai orkok:
Görög,bolgár,örmény,grúz,asszír területek népírtással tarkítva.
Észak-Ciprus
A "sikeres" jelzőt talán többé kevésbé azonosan érti mindenki. A "tartós" már bonyolult. Van akinek pár év tartós, van akinek egy évezred.
Számomra a "tartós" jelen idejű. Azaz ha valami a múltban történt, az ma is úgy van, akkor tartós. Különben nem, mert időközben változott.
A római birodalom majdnem ezer évig működött, de végül megbukott. A több száz éves maya és azték birodalmaknak a spanyol kalandorok vetettek véget. Igaz, kizárólag a meghódítottak segítségével.
Minden hódításnak egyszer vége szakad, kivéve, ha közben a hódító sikeresen kiirtotta a maghódítottat. Erre is van több módszer. Különben a hódítónak komoly erőszakszervezett kell kiépítenie. Minél nagyobb, annál tehetetlenebb, ugyanis hatalmas apparátus átszervezése közben mindig történik valami végzetes, már ha egyáltalán el meri kezdeni valaki.
A helyzet az, ha létrejön egy nagy hódítás, attól a fejlődés nem áll meg. Egyszer eljön a pillanat, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy az új helyzetben a hatalom megtartásához új módszer kell, ami új szervezeti felépítést igényel. De nem lesz ilyen, mert az éppen a hatalom természete miatt átszervezhetetlen. És ezért mindenképpen megbukik. Vagy feladja előtte egy perccel, és elvonul.
Igen a kiírtás is egy módszer, nyilván békesség van a területen ha az eredeti lakók közül már nem él ott senki sem.
Lehet nem volt egyértelműen megfogalmazva illetve a népírtás konkrétan leírva de viszont szerintem ebben a feltételben benne van:
" Azaz végezetül mindenki teljesen elfogadta a helyzetet és ott azóta is békében élnek."
Hogy az ott élők nem csak hogy túlélték de képesek voltak megbékélni a helyzettel. Szóval a népírtás már eleve kizáró ok. Az meg nem bocsájtják legtöbb esetben. Sem azok akiknek sikerül elmenekülni, sem azok a néprészek akik nem voltak elszenvedői mert másik ország területén vannak, nem a hódított területen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!