A számítógépen nevelkedett Z generációnak van empátiája, érzelmei, vagy biorobotként működnek?

Az empátia így is úgy is kifejlődik, egy alapvető emberi érzelem. Kivéve, ha pszichopata az illető. Ez majdnem olyan, mint ha azt mondanád, hogy képes e olyan ember félni, akit soha nem ijesztgettek. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy az empátia serdülőkorban fejlődik ki teljesen.

Az elszigeteltségnek éppen azért vannak pszichológiai mellékhatásai, mert az ember szervezete ugyanúgy akar fejlődni, érzi hogy a körülmények nem jók. Ezért ilyen gyakori a depresszió a Z generációban. Én inkább attól félnék, aki teljesen elszigetelve élt és semmi baja.

Ezek a mai fiatalok… Bezzeg a mi időnkben… Régen még a „régen minden sokkal jobb volt” is jobb volt…

Már miért ne lennének érzelmeik? Én „hivatalosan” az X generációhoz tartoznék, de én kockább voltam a korosztályomnál, így technikai oldalról inkább az Y generációhoz tartozónak érzem magam. Én vagyok az, akinek a mini házi szervere számolja ki a naplemente és napfelkelte időpontját és ad ki egy parancsot a lámpának, hogy kapcsoljon fel, illetve le. A kamaszkorom igen nagy részében a gép előtt ültem, javarészt programoztam, de játszottam is. De még akkor nem volt internet, így ez nem közösségi élmény volt, hanem magányos tevékenység. Ennek ellenére, vagy inkább ettől függetlenül jártam iskolába, volt kapcsolatom az osztálytársaimmal. Tagja voltam közben egy néptáncegyüttesnek is. Ma programozó vagyok, de aktív tagja több egyesületnek is, vannak barátaim, a szociális életem köszöni szépen, remekül volt és van annak ellenére, hogy jóval többet nézem és néztem a monitort, mint az emberek általában.

Egy Z generációs fiatalnak annyiból jobb a helyzete, hogy ott az internet, pl. ha játszik a számítógépen, akkor rendszerint online játszik, hús-vér emberekkel együtt játszik, kommunikál, nyilván annak minden terhletségével együtt, de – velünk ellentétben – mégiscsak kommunikál ilyenkor. Ami nehezebbé teszi a terepet az a mobiltelefon, mobilinternet, ami egy alapvetően offline környezetből is online „menekülőútvonalat” ad, de ennek a negatív hatásai meg nem hiszem, hogy a Z generációt érintenék csak, legalábbis ezt a véleményem elnézve azt, hogy a 65+ éves édesanyám milyen minőségű és mennyiségű posztot tol bele a Facebookba naponta.

A Z genercáió is felnő majd. Egy csomó dolgot jobban fognak csinálni mint mi, egy csomó dolgot meg rosszabbul. Egy csomó problémától mentesülnek, amivel az előző generáció küzdöttek, cserébe kapnak olyan problémákat, amiket az előző generációk nem. Más generáció lesz. Nem jobb, nem rosszabb, csak más. És majd ők is megöregszenek idővel, és ők is majd a fejüket fogják csóválni, hogy „a mai gamma/delta generáció tagjaiból nem is lesz igazi ember”…

A kérdésedben pár részlet megragadta a figyelmem.

> számítógépen nevelkedett Z generáció

Miért gondolod azt, hogy a számítógép van annyira invazív, hogy aki vele nőtt fel az nem szocializálódik, de aki csak napi szinten használja (látsd: szinte mindenki, legtöbb dolgozó ember) az nem biorobot.

> nem szocializáló lényeknek

Miért gondolod azt, hogy a Z generáció, az egész generáció, egyáltalán nem szocializálódik? Nem azt, hogy keveset szocializálódnak, vagy másképp, hanem egyáltalán nem. Miért gondolod ezt?

Mire alapozod azt a feltevésedet, hogy szocializálódni csak és kizárólag nem online módon, csak élőben, és csak számítógépek nélkül lehet? Aláírom, a közös játék, a csoportfoglalkozások nagyon fontosak például egy óvodás gyereknek, nem lehet őket helyettesíteni. Csak te nem ezt állítod. Miért?

Miért teszed egyenlővé az "úgy nőttem fel hogy volt számítógépünk" generációt a szocializálódás hiányával?

El tudsz-e képzelni olyan helyzetet, amiben a számítógép és a modern kommunikáció segíti a szocializálódást? Ha nem, miért nem, ha igen, miért feltételezed hogy a számítógép egy eredendően elidegenítő eszköz? (itt egy kicsit segítek, mert látom hogy az önálló gondolatokkal küszködünk: átmász haverodhoz játszani; videochatelsz egy '56-kor Kolumbiába emigrált rokonoddal; beszélsz messengeren egy rég látott osztálytársaddal, aki Németországban van; egy 70km-re lévő városban élő barátoddal bunkók voltak a munkahelyén, te megvigasztalod messengeren, vagy küldesz neki egy hangüzenetet)

Ezekről ki tudnád fejteni a véleményedet? Így mindenféle magyarázat nélkül, hogy miért feltételezel korrelációt a két dolog között, inkább csak egy passzív-agresszív rantnek hangzik inkább, mint kérdésnek. Őszintén mondom, végtelenül érdekelne, hogy hogyan jutottál erre a konklúzióra, mik az érveid.

> Nem is nagyon tudnak már különbséget tenni a valóság és virtuális világ között.

Az interneten is vannak valós dolgok – mi például tényleg diskurzust folytatunk, én hús-vér ember vagyok, nem valamiféle virtualitás –, meg persze vannak fiktív dolgok is. De ugyanez nem mondható el az előző generációk által előszeretettel használt – és a korábbi generációk által szúrós szemmel nézett – korábbi dolgokra? Egy tévén nézett film, egy rádión hallgatott hangjáték, egy könyvben olvasott regény, egy színpadon nézett színdarab sem kevésbé virtuális és fiktív. Vagy egy magát jobbnak, gazdagabbnak, fontosabbnak láttató ember álarca semmivel nem átlátszóbb egy szalonban, mint az Instagramon.

Meglehet vannak páran, akiknél tényleg összekeveredik a valóság és a fantázia, fikció, de a többség azért alapvetően eddig is különbséget tudott tenni a virtuális világok régebbi formátuma és a valóság között, másrészt bizonyos fokig az előző generációk sem mentesek ettől. Nem gondolom, hogy egy GTA V sokkal összekeverhetőbb lenne a valósággal, mint egy Dallas sorozat, vagy mint mondjuk Odüsszeusz kalandjai. Nem gondolom, hogy egy átlagos hírműsor sokkal valósabb lenne, mint egy valami konkrét témáról szóló jobb minőségű podcast csatorna. Ha valakit mondjuk a matematika érdekel, az semennyivel nem lesz kevésbé hiteles vagy hiteltelen, ha könyvben olvassa, ha egy erről szóló dokumentumfilmet néz meg a tévében, vagy ha egy ezzel foglalkozó Youtube csatornát néz.

Az „online világban” több persze a szemét is, de több a hasznos, hiteles információ is. Soha nem volt ennyire könnyen elérhető ekkora tudás sem, de ekkora értéktelen tartalom sem. Az előző generációk egyik kihívása az információ elérése volt, illetve az alternatív gondolatok meglelése, megismerhetősége, ezzel szemben a mai generáció – de inkább azt mondanám, hogy a mai kor embere – információáradatban él, pont az az egyik kihívása, hogy megtanuljon válogatni, megtanulja mérlegelni a különböző információk hitelességét. És ebben szerintem az előző generációk sokkal rosszabbul állnak.

Lehet benne némi igazság. Szerintem sosem volt ennyi ember a Földön, miközben ilyen sok barát/kapcsolat nélküli ember van.

Viszont a személyes környezetemben nem igaz ez. Szerencsére szocializált barátokkal vagyok körülvéve.