Mennyire vennétek komolyan egy ilyen gondolkodót?

A szabad akarat teljes abszurdum. Tömören érvelve kauzalitás és tehetetlenség törvénye. Az akaratod teszi a döntésed, és nem fordítva. Az akarat kényszer, tehát még a megnevezés is paradox. Most biztosan arra gondolsz, hogy ellen tudsz állni a késztetéseidnek, de ez mindössze azért van, mert van benned egy nagyobb késztetés. Természetesen a különböző késztetések együttes érvénye válik kényszerítővé, de ahogy ezek megjelenése, úgy a választásod is adott. Minden visszavezethető a külső és belső körülmények eredményeképp (ha nem is ismerjük az okokat), máskülönben hogyan lépne fel változás, hogyan születne meg a döntés? A semmiből? Ha a kauzalitást tagadod, a módszertant tagadod, vele minden hozadékával. Olyan ez, mintha azt mondanánk, 1+1 lehet 3 is. Feltétel nélküli meg csak az lehet, ami örökké változatlan, kezdettelen, véget nem érő. Amiért a szabad akarat hiányát problémának tartja az ember, az egyrészt az egymásból következés lineáris mivoltának keverése a balsors rögzülésével, másrészt, hogy be kéne látni, ebben az értelemben nincsenek hibások és érdemesek. Senki nem akar úgy gondolni az eredményeire, hogy egyszerűen szerencsés, hiszen megszenvedett kényszerpályája közben. Ja, és persze szeretjük kevésbé ösztönösnek tartani magunkat az állátoknál, ezáltal is jogalapot formálva a velük való bánásmódra. Pedig minden élőlényt annak ingerei, érzelmei motiválnak. Csak is a sajátjai, hiába vannak rá hatással a többiek érzelmei, többek között a tükörneuronok lévén. És itt behoztam a képbe az önzetlenség tagadását is, amiben jó eséllyel szintén nem fogsz velem egyetérteni. Ennek is megvannak az okai, amik kapcsolódnak a feltételesség elutasításához. De tedd föl magadnak a kérdést, hogy logikátlannak találod, amit írok, vagy csak kényelmetlennek! A téma megvitatásához nem árt egy minimális ismeret az ingerületátvivő anyagokról (dopamin, szerotonin stb.). Burkoltan megfogalmazva a kémia hatalmának különböző megtapasztalásai is sok mindent letisztáznak. De nem bíztatok senkit semmire. Sokan ennek ideiglenességét keverik az érzelmi állapot hamisságával, pedig a hétköznapi tudatállapot a hozzátartozó érzelmekkel épp annyira a belső körülmények eredménye, mindössze maradandóbb.

Az agyunk és önmagunk elkülönítésére két okom is van. Egyrészt, talán meglepő az írásaim alapján, de nem vagyok materialista. Ugyanakkor finomfizikai testekben sem hiszek (legalábbis olyan formában, ahogyan ezoterikus körökben szokás), a világegyetemet pedig objektív létezőnek ítélem meg. Ha szeretnéd kitérek rá részletesebben, de így is hosszúkat írok, szóval ahogy az önzetlenség esetében, egyelőre itt is rövidre fogom a dolgot. Másrészt az agyunknak több területe, funkciója van. Nem minden tudatos ugye, ami elménkben történik. Hogy a torzítások mögött van-e tudattalanított szándék, vagy attól független automatizmus, gőzöm sincs. Itt még nem tartok.

Fura, hogy míg a szavazók racionalitásának sallangmentes, gyors felzárkóztatásából ilyen következtetéseket vonsz le, addig a diákok tehermentesítésénél a társadalom lezüllesztését vizualizálod. Nem érzel ebben kettős mércét? Az élet megannyi területén engedélyhez kötött a részvétel. Mint írtam a szavazás esetén is, csak itt az egyszerűség kedvéért ezt letudják a korhatárral. Az oktatáshoz kicsit visszatérve középiskolában sok esetben az általánosban tanultakat bontják ki jobban. Továbbra sem gondolom, hogy erre mindenkinek kötelezően szüksége lenne minden tárgyból. De ha így kevésbé frusztrál a koncepció, a ,,módosítanék ezt-azt" alatt azt is értettem, hogy szükség esetén minimálisan megtoldanám az általánost. A nem kötelező tárgyak önkéntes felvételét pedig mint írtam, támogatnám. Sőt, bővíteném a palettát. A haszontalanságot nem általánosságban értem, hanem személyre vonatkoztatva. Hidd el, ennek a szabadságnak összességében fokozottabb produktivitás lenne az eredménye! Azt hiszem, most értettem meg, hogy miképpen értünk mást alapműveltség alatt. Én lexikális oldalról közelítettem meg, te mint kognitív készségek együttese. De biztos, hogy a két dolog nem egy? Ez most nem költői kérdés. Nem vagyok róla teljesen meggyőződve, de szerintem a gondolkodásmód is csak ismeretek együttesének egy megnyilvánulása, csak az már ,,zsigerből" jön. A mintafelismerést is idevenném. Az érzéki információ, ami bevésődött is úgymond lexikális. És a fogalom is végsősoron egy érzéki adat (hang, kép), amiről asszociálsz továbbiakra. Vagy csúsztatnék? Na most írtál egy ilyet, hogy ,,melyeknek nem direkt hasznuk van, hanem felhasználási képességet adnak". Tulajdonképen én arról beszéltem, hogy ezen logikai, rendszerező stb. készséghalmazt meg lehetne fogni közvetlenül. Anélkül, hogy külön irreleváns tárgyakat kéne átvenni. És ez nem jelenti azt, hogy azon tárgyak bizonyos elemei ne lehetnének közös részei a direkt művelésnek. Ezzel így valamennyire egyet tudsz érteni? Vagy legalább azzal, hogy az iskolában kiemeltebb szerepet kaphatna, vagy egyáltalán bekerülhetne a kritikus gondolkodás, az érzelmi intelligencia, és a legfontosabb kognitív torzításaink oktatása? És akkor semmi szükség nem lenne a szavazók külön felzárkóztatására, ha hosszútávon gondolkodunk.

A tehetségek esetében arra gondoltam, hogy sokaknak olyannyira demotiváló, hogy mindent is tanulniuk kell egyért, hogy inkább hagyják az egészet. Most ezen kérlek, ne vitatkozzunk, hogy megérdemli-e, ha ezt nem vállalja! Vannak emberek, akiknek nincs szükségük rá, hogy fogják a kezüket. Egyeseket kimondottan hátráltathat egy rájuk erőltetett módszer. Az interneten tényleg mindent megtalálhatunk (ingyen), csak tudni kell, hogyan keressük. Konkrétan tanárok is töltenek fel anyagot (gyakran igényesebbet, mint amit leadnak). A legújabb kutatásokról lehet olvasni. Eredeti publikáció formájában és laikusokra szabottan egyaránt. Még a tankönyvet is le lehet tölteni, ha úgy van. Én csináltam is anno. Ahol labor vagy műhely szükségeltetik, az más tészta. Orvos nyilván ne otthon tanuljon! Nem is való mindenkinek ez az út. Talán a többségnek nem. De aki meg alkalmas rá, nem úgy lenne fair, ha kapna lehetőséget bizonyítani? Természetesen alapos, több alkalmas tesztelés során. Egy hosszabb vizsgáztatás is olcsóbb, mint a komplett oktatás, az autodidakta meg szabad kezet kapna. Aztán ha ez esetben elég lenne a lényeggel foglalkozni, bánom is én, mit várnak el az oktatási rendszerben (a kritikus gondolkodást leszámítva), mert lenne alternatíva. De ezt több okból is csak az alapfokú megléte után tenném elérhetővé. Végül azért megemlíteném, hogy a készségeket, melyeket féltenél a nem szakirányú tárgyak választhatóvá tételének esetén, nem feltétlen látom az érettségizetteken. Persze itt megint felmerül, hogy ha közelebb is állok ahhoz, amit alapműveltségnek ítélsz, nem biztos, hogy annak része mindaz, amit meg én ítelek meg egy alapnak (pl. amiket említettem). Igazából szerintem illúzió, hogy akkora egyetértés lenne ebben, akár a jelenlegi rendszer támogatói között. És úgy gondolom, itt sem kéne, legyen helye dogmáknak. Tényleg végezetül, attól, hogy mint komplett terület nem foglalkoztat valami, az nem jelenti azt, hogy időnként ne olvasnék erről is, arról is. Akit érdekel a világ, érdeklődni fog magától is. Akinek meg lenyomnak valamit a torkán, az hamar ki is okádja azt, plusz jó eséllyel egy életre megundorodik tőle.