Hogyan befolyásolhatta volna az európai térség történelmének alakulását az, ha az első világháború után Németországban a nemzetnacionalista eszmék helyett, végül a kommunizmus nyeri meg a tömegeket magának?

A történelem alakulása az emberi ismerete kés vélekedések hatására történik. Ám az ok-okozati összefüggéseket se tudjuk pontosan, hát még az ismeretek és vélekedések térbeli eloszlását. Tehát maga a föltételezés is igen erősen illuzórikus.

A levezetési kísérlet hibás. A tömegek az éppen aktuálisan elismert vezető nézetei szerint viselkednek mindaddig, míg e nézetek erőssé nem válnak. Utána a tömegek jellemzően nem akaratképesek. Oroszoszágra jutott egy Lenin, aki évtizedekig dolgozott azon, mit lehet és mit érdemes ott tenni. nem volt annyi emberismerete, hogy jól tippelt volna, jött egy Sztálin és mindent a visszájára fordított. Németországra jutott egy Hitler, aki alapvetően osztrák volt, de éppen azért ment Németországba, mert ott nagyobb perspektívát látott.

Ezekből következően Oroszországban soha nem volt kommunizmus, csak annak nevezett durva diktatúra, ahol a kommunizmus néhány formális elemét megtartották, a lényegét el se kezdték. És Németországban is eléggé hasonló szöveggel és technikával (átverssel) nyert Hitler. Onnantól pedig mindkét ország a két vezető nézetei szerint cselekedett.

Mindkét vezető birodalmat akart. Az egyiknek ehhez adott volt jó nagy térség, be is kebelezte az egészet. ettől többet nem bírt volna kézben tartani. A másik lemaradt korábban a nagy hódításokról, Afrikában még próbált valamit kezdeni, de neki Európa kellett, főleg Anglia ellenében. Ez amiatt volt, mert a fejlődése időközben meghaladta lehetőségeit, tehát teret akart. Azaz a II. világháború kódolva volt, főleg az első igazságtalan lezárása fényében.