Igaza lehet a miniszterelnök úrnak, tényleg a békéért, a béketárgyalásokért harcoltak volna 56ban a forradalmárok?

Miért, kivel kellett volna béketárgyalást folytatni, ha nem volt háború?

1956-ban egy szimpla tüntetés kezdődött, amelybe belelőttek a tetőkről. Sokan haltak meg, és ezért a tömeg bedühödött, elmentek a rádióhoz, hogy az ország megtudja, mi történt. Ott is volt fegyverhasználat, több más helyen is, tehát a tömeg a kormányzó párt ellen kezdett harcolni. A dolog eldurvult, az 1945 óta (nemzetközi szerződés szerint) itt állomásozó szovjet csapatok távozását is követelték. A csapatok látszólag el is kezdtek kivonulni, majd november negyedikén visszajöttek és szétlőttek mindent. A miniszterlenök nagy bajban van, mert most éppen az ő kormányzó pártja ellen tüntetnek, csak éppen nincsenek itt orosz csapatok, akikre támaszkodni lehetne. De kitudja, lehet hogy mégis behívja őket. És akkor 60-70 év múlva el fogják mondani, a magyarok az egyetlen nép a világon, ahol ismétlődik a történelem. Mert a magyarok megtanulták a Habsburgok működését. Mindent láttak és semmiből nem tanultak. Úgy tűnik, a magyarok nem tudják megkülönböztetni, mit érdemes megtanulni és mit nem.

A miniszterelnök úr ahhoz nagyon ért, hogy a tényeket a saját pillanatnyi érdeke szerint csűrje-csavarja. Akár egymás után többször is, oda-vissza, ahogy éppen neki jó.

#1-es teljesen jól írta. Az 56-os forradalom igazából egy diáktüntetésből indult, illetve Nagy Imre és társainak reform kísérleteiből. (Bár Nagy Imre egyáltalán nem helyeselte a tüntetést.) Nagy Imre elkötelezett kommunista volt, fel sem merült benne a kommunizmus eltörlése. Ő reformot szeretett volna, a szovjet nyomás és bürokrácia ellen volt, egy modernebb, szabadabb kommunizmust képzelt el. Ehhez képest a harcok már nem igazán erről szóltak, ahogy előttem is írták.