A 20. század szélsőjobboldali mozgalmai közül miért a Németországban hatalomra kerülő nemzetiszocialista-náci irány vált a legembertelenebbé és legkegyetlenebbé?

Klasszikus tanítása a politológiának, hogy egy rendszer kialakulásához alapvetően két tényező egyidejű rendelkezésre állása kell. Alkalmas körülmények, és alkalmas ember.

A körülmények alkalmassága meglehetősen összetett feltételrendszer. Az ember pedig rendkívül sokféle lehet.

A konkrét esetben a technika fejlődése a világban erősen egyenetlen volt, és történetesen létrehoztak egy kis helyen, Weimarban egy olyan működési rendszert, amely az akkor már sokak által vágyott szabadságeszmét valósította meg kissé tökéletlenül. Közben adódott egy, a közepesnél kisebb képességű ember irtózatosan hatalmas becsvággyal. Mivel a legtöbb helyen nem sok babér termett neki, elvetődött ide is, rögtön felismerte, hogy itt megvalósíthatja beteges terveit.

Minden esetben az az alapprobléma, ha valahol az ottanitól nagyon eltérő dolgot akarnak, akkor az ott ellenállásba ütközik, és többnyire elhal. Ez akkor nem történik meg, ha az egyén roppant ambiciózus, perverz céljaihoz van esze is, és a közeg meg valamiféle szabadságeszmény hatására hagyja. Ekkor a kezdeti ötlet egyre terebélyesebb lesz, és akkor kerül napvilágra (cselekvésre), ha már erősebb a közegnél. Mert annak előbb szerveződnie kell.

Hitler létrehozott egy pártot (SA), ez nem volt nehéz, mert volt rá igény. Külső erőként hagyta kiteljesedni, mikor általuk a saját elképzeléseit elegendően erősnek érzékelte, likvidálta őket. A közeg (a köztársaság) azonnal próbált ellenállni, de már nem volt esélye, Hitler pártja a közelgő választásokon többségbe került. Innentől nem volt megállás, módszeresen építette fel azt az intézményrendszert, amely kiszolgálta és hatalomban tartotta őt. Nem olyan nagy dolog ez, ha valaki tudja, mi a teendő. Az emberek döntő többsége befolyásolható, ezért a demokrácia nevű rendszer (éppen filozófiájából következően) nem képes védekezni, ugyanis meg kell fertőzni előbb a többséget, majd a meglévő szabályok alapján szükséges minősített többséget, onnantól azt tesz, amit akar.

Azt sem hiszik el nagy koponyák se, hogy ekkortól nem szabályok működnek, hanem nyers erő, mint a természetben. Vagyis demokratikus eszközökkel a helyzet többé nem megváltoztatható, kivéve, ha külső körülmények hatására a tömeg nézetei legalább napokra drasztikusan megváltoznak. Ha ekkor ismét adódik egy alkalmas ember, ez a helyzet ismét bármire képes lehet. Kis időre. Ha azt nem ragadja meg, várhat akár pár száz évet is (manapság kevesebbet, mert annyira felgyorsult a világ).